Rontom-bontom

Mostanában egyre több a káreseményekkel és balesetekkel kapcsolatos bejegyzés. Nem véletlenül, Bálint ugyanis ön- és közveszélyes. Ötpercenként meg kell menteni vagy őt vagy valamely tárgyat a komolyabb károsodástól. Ez persze nem mindig sikerül. Tegnap például 1,5 méteres távolságból sikerült végignéznem, amit Bálint feláll az ágy közepén és legyalogol a fél méteres szintkülönbséget figyelmen kívül hagyva. Ráadásul valahogy sikerült fejjel előre érkeznie a szőnyeg azon részére, ahol éppen fakockák (pontosabban téglatestek) voltak szétszórva. Majd még valami szaltófélét is dobott. Gyorsan végiggondolva, hogy hol van a legközelebbi ügyeletes kórház, mentem öltözni. De mire felöltöztem volna, Tóni közölte, hogy nem megyünk sehova, ebcsont beforr. Délután azért párszor teszteltem, hogy az orra csak azért ferde, mert az egyik fele lila és dagadt, vagy eltört ott valami. Mára egyébként egész konszolidálódott a helyzet, a púp mérete is jelentősen csökkent.

Most egyébként várom az új telefonomat, mint a megváltót, mert a régi 3 év 4 hónap szolgálat után - ami egyébként elég szép hosszú életkor - bedobta a törölközőt. Működik, de komolyat ront a használati értékén, hogy a kijelzőjén nem látni semmit. SMS-t írni így igazi kihívás. Persze mióta a kijelző bekrepált, Bálint telefonom utáni érdeklődése jelentősen alábbhagyott.

Törik

Ez elfogyott.

Hátha van még benne...

Nincs. Ez esetben a tányér, bögre stb. feleslegessé válik, s sürgősen le kell dobni. S figyelni széttörik e. Sajnos a műanyag is törik néha. De az üveg, porcelántányér, kerámiabögre mindig. Eddig legalábbis mindig.
A legveszélyesebb terep azonban mégiscsak az élelmiszerbolt. Hétfőn egy üveges kávétejszínt fizettünk ki, pedig nem is hoztuk el.

Visegrádon

Nagyszülőktől testi-lelki felfrissülést kaptunk karácsonyra. Művelődést péntek estére, s egy wellnesselést szombat-vasárnapra, mindezt gyerekfelügyelettel. Így péntek este színházaztunk (ezzel most egy hónapon belül 4 darabot abszolválunk, ami kb. 4 éves adagnak számított eddig). Szombaton reggel pedig elindultunk Visegrádra. Tekintve, hogy én most korlátozottan élvezhetem egy termál hotel szolgáltatásait (még a masszázsba se vállaltak el :-( ), mégiscsak elvittük magunkkal a kiskorút, aki imád pancsolni. Kivéve, ha épp gyomorrontása van, mint pl. pont szombat délután, amikor is akkora adagot tett ki több részletben, ami szerintem ekkora gyomorba be se fér.
Na ezt tovább nem részletezve lapozok vasárnap, azaz ma délelőttre, amikor is a hazaindulás előtt még egy csobbanás belefért.

A pancsolást lehetővé tevő Apának pedig jár egy Bálint-féle puszi (nem cuppan, de komolyabb tócsát hagy).

Újra bölcsiben

Újrakezdtük a bölcsit. Tartottam tőle, hogy teljesen elölről kell kezdenünk a szoktatást, de szerencsére nem így történt. Evéssel és alvással azért persze voltak gondok, aztán már inkább csak az evéssel, de ma már egy kis sütőtökfőzelék is lecsúszott ebédre.
Ők pedig itt a játszópajtások (még novemberben, azóta sajnos többen vannak).

A napirendünk is megváltozott némileg. A bölcsiben kevesebbet alszik, mint itthon szokott délutánonként. Cserébe korábbi fekvés és hosszú éjszakák vannak. Eddig mindig ő ébresztett engem, most az én reggeli készülődésemre ébred. Aztán én gyorsan lelépek, Apa beszállítja a bölcsibe, én pedig megyek érte. Most még közvetlenül ébredés után, kettő óra körül elhozom, de ha az evés dolog rendeződik, akkor maradhat tovább is. Megcélzott határidő: április 18 (vagy akörül).

Szánkós eset

Beszereztük a szánkót.Kemping kivitelben (azaz összecsukható), de (egyenlőre) karfa nélkül. Bálint egész peckesen ült a szánkón, így nem is hiányzott a karfa. Egészen az első, hirtelen bevett éles kanyarig, amikor is a szánkó jobbra, Bálint arccal a hóba ment. S hogy a hó bizony kemény, arról a legyalult álla és orra tanúskodik.

Itt még az esemény előtt voltunk. :-)

Dagizás

Megyünk autóval, sétálunk az utcán, nézegetjük az újságot, híradót stb. Bálint folyamatosan mutogat és dagizik: dági, dági, dági. "B" helyett "d"-t, "cs" helyett "g"-t mond. Szóval mindenhol bácsik vannak. És a bácsikat soha nem téveszti össze a nénikkel, de a nénikre még nem mond semmit.

Ismét nyírtunk

Míg pár hónapja én éreztem úgy, hogy Bálintnak elől túl hosszú a haja, most Tóni gondolta úgy, hogy a hátul göndörödő fürtöktől meg kell szabadítani a fiúnkat. Hogy ezúttal jobb legyen az eredmény, megfelelő eszközökkel készültünk: fodrászszék (délben etetőszék), műanyag előke (hátra terítve) és a berregő izé.

Tényleg csini lett. Ugye?

Ezek pedig itten az elvesztett fürtök: