Gotthárdon

A hosszú hétvégén Szentgotthárdon voltunk keresztlányom bérmálásának apropóján. Várakozásainknak megfelelően Bálint teljesen be volt indulva. Városi gyerekünk végre testközelben vizsgálhatta meg a traktort és egyéb járműveket, s a mesekönyvben látott háziállatokat. A tyúkok jól voltak tartva ottlétünk alatt, Bálint gondoskodott a folyamatos fűutánpótlásról.

Élményekből azonban nekünk is kijutott. Megérkezésünk estéjén négy, egy órája született kismacska volt az egyik bokor alján. Másnapra aztán eltűntek. Nem az anyjuk hordta el őket - mint ahogy én azt gondoltam -, hanem egy kanmacska elintézte mindegyiket. A "macskahorror" aztán délután tovább folytatódott. A kiscicák anyja (tarka) egy másik (szürke) macskával egész nap a pad alatt feküdt, egymást nyalogatva. Én konkrétan azt gondoltam, hogy a tarka anyacica szenvedget, a szürke vigasztalja. Délután aztán Kamcsit lefektettük a fűbe a pad mellé, hogy pelust cseréljünk. A szürke macska ekkor fölállt és elindult felénk. Peti a lábával próbálta elterelgetni, s abban a pillanatban kicsúszott belőle egy 10 cm-es kismacska. Elkezdte ő is, meg a tarka is nyalogatni, letakarítani a kismacskát. A nagy nyalogatásban aztán egyszercsak a tarka (aki előtte nap fialt) elharapta az újszülött cica nyakát... Aztán mintha misem történt volna, mindketten odébbálltak. Na nem részletezem tovább, de nem szeretnék macska lenni.

A hétvégét egyébként Bálint Máté bukósisakjában tolta végig, s a motorján is sokat koptatta az ülést.

Kamilla Luca ékszereiben vonult,

 Balázs pedig élvezte a sok dajkát.

Megyünk megint nemsokára, akkor már haladó szintű ismerkedést tervezünk a gyerekeknek, mint pl. a "tehén színe nem lila".