Vészesen közeleg Balázs feledik szülinapja, ezért elérkezettnek láttuk az időt egy kis kanalas kóstolgatásra.A család apraja-nagyja összegyűlt a konyhában e jeles eseményre.
Kamilla pedig mutatta, mit is kellene csinálni, hogy bekerüljön az alma a szervezetbe.
A tátással nincsenek is gondjaink (alapjáraton nyitva van babóka szája), így az alma belapátolása viszonylag egyszerű. Aztán mintha mi se történt volna, Balázs néz rám mint a moziban. Az alma ott figyel a szájában, ő meg nyugalmasan leseget. Aztán ha hátrébb csúszik az alma, akkor elkezd öklendezni. Ilyenkor mikrogrammnyi mennyiségek lecsúsznak, a többi pedig kicsúszik. Egy idő után ezen akcióval sikerül kizökkenteni nyugalmából és elkezdi kiprüszkölni a kaját.
Már egy hete próbálkozunk, előrelépés nincs. Nem is olyan egyszerű dolog megtanulni enni. Vagy az almával van baja? Mindenesetre túlzottan optimista dolog volt mindjárt egy nagy zacskó bioalmát betárazni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése