Az, hogy a fiúk és lányok játéka közt különbség van, nem a kapott tárgyak különbözőségére, de még csak nem is az eltérő szülői kondicionálásra vezethető vissza. Genetikailag kódolva van. A gyerekszobában egy kupacban vannak a játékok, az enyém-tied vitatéma ad-hoc alakul ki egy-egy tárgy esetében, de eredendően nincs felosztva, melyik játék kié. A közös bázis tehát adott, mégis mindenki mást hoz ki belőle.
Bálint minden tárgyban kardot vél felfedezni, így a rövidnadrágok derékszűkítő gumijaiba rendszeresen fakanalakat, fél literes műanyagpalackokat stb. tűz, fejébe dobozokat, homokozó vödröt stb. nyom, hogy sisakja is legyen.
Kamcsi mániákus öltözködéséről már esett szó. Aztán itt vannak a táskák, melyeket begyűjt, s kis karjára fűzve cipel amennyit bír.
Másik kezében napszemcsi, s a lábbeli viseletén is figyelmet érdemel. Továbbá itt vannak az aktuális nagy kedvencek: a csatok. Az én hajam túl hosszú, nehezen kezelhető, Bálint most épp nyári frizkót hord, azaz tök kopasz, a saját haját pedig nem látja a lány. Így hát kézen fekvő, hogy kit használ hajas babának:
S Tóni igazi lányos apa módjára - habár e szerep ellen szóban mindig ágál - hosszú ideig tűri a fodrászkodást. Minden csat be, aztán ki, majd újra be. Hajgumik pedig a csuklóra felfűzve karkötőnek.
Bálint is be szokott szállni, ilyenkor ő csinosítja húgát: ügyesen beteszi Kamcsi hajába a csatokat, majd büszkén mutatja a végeredményt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése