Amíg az ember lánya dolgozik, addig kétféle nap létezik: munkanap és szabadnap (=hétvége, ünnepnapok és szabadság). Így volt ez hosszú évekig, amikor is a fő szabadságot augusztus első három hete jelentette.
Aztán miután megszületett Bálint, a naptári napok lényegtelenné váltak. Ismét kétféle nap létezett: Apa is velünk van, vagy csak ketten vagyunk. De hogy hétvége vagy hétköznap van, az mindegy lett. Mostanra "továbbfejlődtünk", s háromféle nap létezik:
1. Apa dolgozik, "nagyok" az intézményekben, én Balázzsal kettesben itthon
2. Apa dolgozik, én a gyerekekkel itthon
3. Apa nem dolgozik, mindenki itthon (vagy másutt)
A szabadságnak most így a 3. pontba tartozó napokat hívjuk, bár én a magam részéről bátran állítom, hogy az 1. pontba tartozó szürke hétköznapok számomra sokkal pihentetőbbek. Mostanra azonban már rég vége van az ovinak és a bölcsinek, dolgozni viszont még muszáj, így jelenleg a 2. pont az érvényes, ami azért elég szívás. Ennek megfelelően már júniusban elkészült a haditerv, mi is lesz július közepétől augusztus végéig. (Ha iskolások lesznek, akkor már június közepétől szükség lesz a tervre...)
A lényeg, hogy a gyerekeknek szórakoztatás és társaság kell, nekem pedig segítség. Így aztán lementünk Mamihoz Sopronba egy hétre, ahol Kamilla kipihente a bárányhimlőjét. (A betegség komoly hátránya, hogy a gyerek már gyakorlatilag meggyógyult, nem fertőz, de durván sebes mindene, ezért emberek, főleg gyerekek közé vinni nem ildomos. Szobafogság van, amíg legalább az arca letisztul és szalonképes lesz.)
Ezt követően pedig irány Szentgotthárd! Ugyanis Kamilla keresztszülei nagy merészségről tanúskodva bevállalták Kamcsit és Bálintot egy hosszú hétvégére, mi pedig csapot-papot (s főleg gyermekeinket) hátrahagyva elmentünk wellnesselni. Már régóta vágytam a Spirit Hotelbe , nem is csalódtam! Egy kis talpmasszázs, Hamam (török fürdős kényeztetés röpke két órában), pilates óra, szaunavilág... Ez utóbbiban különösen jó dolgom volt. Tóni, aki másnap próbált ki párat az x féle szaunából, panaszkodott is, hogy neki nem kente be a szaunamester se az aloes-joghurtos, se a csokis kencével a hátát, csak a kezébe adta a tégelyeket... :-)
Balázs persze jött velünk, s míg az egyikünk kényeztette magát, addig a másikunk babókával volt.
De természetesen így is összehasonlíthatatlanul könnyebb dolgunk volt, mint ötösben lett volna.
Mindeközben szerencsére a gyerekeknek is szuper dolguk volt, a hazajövetelünk után másnap reggel Bálint közölte: menjünk Szentgotthárdra. Az elszakadás nem viselte meg. Mikor értük mentünk, örömmel elénk futott, majd ezt mondta: "már nagyon aggódtam értetek". Kamcsit azért megérintette a távollét, lógott is Tóni nyakában utána.
De vajon miért van az, hogy a gyerekek a rosszaságuk (hisztik, szót nem fogadás stb.) 99%-át a szüleiknek tartogatják? A házigazdák elmondása alapján ugyanis nem ismertünk rá gyermekeinkre. Na de aztán már a hazafele vezető úton kiderült, hogy nem cserélték ki őket. A három órás útból Kamilla kettőt simán végig tud sírni azért, mert nincs kifli az autóban. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése