Az őszi szünet nagy részét Sopronban töltjük. Kivételesen az egyetemen is van őszi szünet, ami még kivételesebb módon egybeesik az általános iskolás szünettel.
Fiúk lazulnak az erkélyen:
A nagy lazulásba minden nap be kell szuszakolni némi olvasást és néha egy kis helyesírást. Bálintéknak idén már a második kötelező olvasmányt kell teljesíteni. Az elsőt (Sirály a király) még szépen egyedül elolvasta. Igaz, hogy a nagy részét az utolsó pillanatra hagyta, ezért a megadott határidő előtti este még 9-ig olvasott, majd reggel fejezte be. Az újabb feladványból (Csukás István: A téli tücsök meséi) azonban csak két oldalt olvasott el, majd közölte, hogy ez olyan unalmas, hogy ő ezt nem olvassa el. Így hetekig ott hevert a könyv. Mivel hétfőre kell kiolvasni, ezért kezdett megint égető lenni dolog. S most együtt olvassuk. Egy oldalt én, egy oldalt ő olvas fel hangosan. Sajnos tényleg unalmas, még Kami és Balázs is kivonult a mesehallgatásról.
Aztán ott van a helyesírás. Kamika szeret írni, lassan, de szépen ír, s meg is jegyzi időnként a helyesírási szabályokat, amiket most kezdtek tanulni. Bálint gyorsan ír, de csúnyán, s biztosan nem nyelvi lektorként keresi majd a kenyerét. Diktálok nekik 5-8 mondatot alkalmanként. A másodikas nyelvtankönyv hátán lévő szószedetből alkotok nekik kiváló mondatokat.
