Az első karácsony

Bálintot annyira még nem hatotta meg ez a karácsony téma. Nézegette a fát, de nem különösebben jött lázba. De ez volt jó ideig az utolsó karácsony, amikor az ő jelenlétében készült el a fa díszítése és az ünnepi asztal:

Ebéd után megérkezett a várva-várt Jézuska, a várva-várt járókával. Ajándék volt ez nagyoknak:

és kicsiknek egyaránt:

Azóta most ez az események fő helyszíne, s a nappali közepén áll. Néha a konyhában. Vagy épp ahova húzom. Mert van 4 hatalmas kereke ( azaz kerekes, mármint a járóka (is)).

Karácsonyi parti

Tegnap volt nagy karácsonyi parti, egyetemi barátos mamákkal, papákkal, babákkal, a közel vagy távol jövőben leendő mamákkal illetve leendő papákkal.

Egy órányi szerény részvétel után Bálintot azonban száműztük a nagyszülőkhöz, hogy mi is részt tudjunk venni. :-) A partinak aztán hirtelen vége szakadt, amikor is szirénázó Bálintot sürgősen vissza kellett szállítani, hogy ő is bevacsoráljon, majd lefeküdjön aludni.

Így nézi a Bálint a TV-t

Bálint korán kezdi a TV nézést. Eléggé érdekli a dolog, így percekig nézi hason fekve a készüléket. Amikor a kép készült a kezét még nem nagyon használta támaszkodásra, így a TVzés pont beleillett az edzésprogramjába :-)

Megkezdtem karácsonyi szabadságom

Fotós barátaink biztosan lefikázzák majd a képet mivel a kivágás nem tökéletesen egyforma a kettőn, pedig látható, hogy le kellett hozzá hasaljak, ami az én pocakommal nem kis mutatvány. Azért a lényeg megvan (Csacsi, homályos Bálinttal és Bálint homályos Csacsival).
A történelmi jelentősége pedig a dolgonak abban rejlik, hogy a madarak csipogása alapján egy járókát hoz a Jézuska, így a fekvő szőnyeg napjai meg vannak számlálva - főleg, hogy Bálint eléggé képbe került a szőnyeg működését tekintve, így tudja, hogy ha oda lekerül, akkor hamarosan magára is lesz hagyva. Azt pedig nem szereti...

Na ebbe is belenőtt a gyerek!

Még a tejfakasztó partin kaptuk a képen látható kis ruhácskát. A parti alapján csoda, hogy meglett, most pedig Bálint baba bele nőtt, így rá is adtuk :-)



Sajnos a kapucnis dolgokat Bálint a sapkával egy kategóriába sorolja (nem szereti), ezzel együtt aranyos volt benne, egészen amíg nem kezdett el ordítani (1 perc). A kapucni leszedése segített az ügyön, úgy még a vízszintesbe helyezést is lehetett könnyedén abszolválni.

Kis karácsonyi előzetes

Az ünnepek standard programja - az ajándékbontogatás, bejgli evés és családlátogatás mellett -, hogy Tóni minden évben megpróbálja megdönteni a számítógépes játékokkal töltött időrekordját. Idén homok csúszott a gépezetbe, a homokot Bálintnak hívják. De a leleményes apákon nem lehet kifogni, így karácsonyra kengurut és járókát kértünk a nagyszülőktől (bocsánat, a Jézuskától, ezt még gyakorolni kell majd az elkövetkezendő évekre tekintettel).
A járóka a tervezett bevetési módja, hogy a lakás közepére állítva Bálint baba látótávolságon belül legyen a konyhából és nappaliból egyaránt. Igazából legalább annyira kritikus, hogy ő lásson minket, mint fordítva. Ugyanis mostanában nagyon megnőtt szociális igénye. Egyenlőre ezt a következőképpen oldjuk meg: a mózeskosár hátát megdöntve - hogy jól kilásson - tologatom a játékokkal felszerelt babakocsit oda, ahol épp vagyunk. Legyen az vacsoraasztal vagy épp teregetőállvány. Ő meg sasol, valahogy így:

A másik item, a kenguru tegnap meg is érkezett - éljen a Vatera. Gyorsan teszteltük, hogy a tervezett célra beválik e majd:

Ennek a képnek az előzménye az alábbi 1990-es életkép, amin Tóni Bence öccsét láthatóan jól leköti a számítógép, ami akkoriban még nagy újdonságnak számított. Bálintot inkább a tükörreflexes fényképezők érdeklik (vagy a mamája):

Ádvent

A csillárok és lámpák nézegetése eddig is nagy kedvenc volt. Végülis fekve tényleg csak ezt látni jól. De mióta új díszt kaptak a csillárok, azóta még jobban tetszik Bálintnak. Főleg ez, mert ezen van a legtöbb érdekesség (csomagok az "ádventi kalendárium" napjai).

Az ádventi koszorú annyira nem értékelte, valszeg mert nincs benne piros. Apuka pedig az angyalfejjel nem ért egyet. Nekem azért tetszik.

Megjött a Mikulás

Na kérem a Vércse utcába is megjött a Mikulás. Nagymamától kapott szuper szerkóban (és a majdani ruganyos járás érdekében hordott bőrszandiban):

Aztán az ördög elvitte átöltözni, mert jól összebukta magát:

Bálint topisan

Megcsúszott a gyereken a sapka :-)

 

Bálint baba ma ismét tett egy kis lépést a fejlődése hosszú útján. Ma hason fekve megfogta az elé tett játékot. Persze jó közel kellett tenni, de megragadta és cincálta. Eddig ilyet nem csinált, max a pelenkát ami a feje alatt van tömte a szájába.

4 hónapos ajándék

Babus 4 hónapos volt tegnap, kb. 66 cm és kb. 6,6 kg. (most látom, milyen sátáni számok, csupa 6-os). Ajándékba egy bőrszandit kapott, így a tél elején... No nem tőlünk, hanem Holnapy doktortól az Ortopéd Klinikán, ahova 4 hós kontrollra vittem. Ő is úgy találta, hogy korrigálni kellene a csámpi lábain, így kapott egy cipőcskét, ami kifelé kényszeríti a talpacskáit. Hát nem mondom, hogy ez a kedvence. Dévény terápiára is megyünk, a héten 2x is. A kettő együtt reméljük hamar megteszi hatását.

A múlt heti hallásteszt óta egyébként naponta többször megbizonyosodunk róla, hogy ez az érzékszerve rendben van. Néha túlságosan is. Gyakorlatilag minden zaj zavarja szopi közben. Régebben tv-t néztem, olvastam közben. Most még az is zavarja, ha lapozok az újságban. Mondjuk a maratoni etetéseknek is vége már egy ideje, a 40-60 perc helyett 15-25 perc alatt végzünk.

Az orális korszak kezdete

Tóni nyomasztására - miszerint nem fordítja fejét a hang irányába a baba - elkezdtünk aggódni a bébi hallása miatt. Aztán teszteltük. Mivel a zacskócsörgésre következetesen felébred, ezért egyrészt volt egy-két sírós ébredés, másrészt megállapítottuk, hogy mégiscsak hall. Maximum le se bagózza ha beszélünk hozzá (lehet hogy kamaszodik). Na de aztán megvolt az áttörés is, és a Bálint hívószóra irányba fordult, mosolygott. A mosolyról jut eszembe, hogy minap az első hangos kacajjal is megajándékozta Apját. Nagyon cuki.

Mostanában már sokszor nem megy, hogy leparkoljuk a gyereket és ő sokáig magában elvan. Kell, hogy ott legyen valaki. Általában az is elég, ha csak mellette teszünk-veszünk, beszélgetünk. Pl. Krisztáéknál lakás- és pocaknézőben így:

Persze a legjobb, ha játszunk is vele (és a mega tuti, ha táncolunk neki :-) ). A játék mostanában a következő: én tartok valamit a keze közelében, Bálint nehéz koordinációval de odatalál, megmarkol majd a szája felé indít és hamm bekap. Valahogy így:

Egyszer valahol olvastam, hogy ez az orális korszak. (Igen, van anális is. Az a bilire szoktatós. Ha jól emlékszem.)

Megint csináltam egy "Nap képét"

Ági magára hagyta a fiúkat! Ennek eredménye ismét egy "Nap fotója" várományos... A múlt héten vettem pár elemet a vakumba és most ki is próbáltam, milyen képeket lövök vele.

A helyszín a már-már szokásos játszószőnyeg, ahol Bálint a napja nagyrészét tölti (ha nem alszik).

Eszünk, beszélünk, TV-t nézünk

Bálint sok téren hálás baba. Egyik ilyen az evés. Eddig általában mindenkit megleptem azzal, hogy Bálint már hetek óta stabilan csak 4x eszik. Azt is nappal. Ő is így kívánja, nekem is nagyon kényelmes, s a gyerekorvosunk szerint pedig ez a normális. Bár olyat is hallottam, ugyanemiatt vkit leszidott a gyerekorvos, miszerint min 5x-i étkezés kell. Ez kb. olyan, mint a hason-háton altatás vita. Na de visszatérve az evésre és a hálára. Bébink egy kiadós tejadag után is úgy tátja a száját, ha közelítek a kanalas D-vitaminnal, mint aki nem evett egy napja. Szépen be is nyeli. Nagy zabás lesz. :-)
Bálint rohamosan fejlődik egy másik területen is, ez pedig a "beszéd". Akár 1 órán keresztül tud a játszószőnyegen beszélgetni a macikkal és más a feje fölé akasztott állatokkal, amiket ütöget is.
A kisfilm 4 epizódból áll: ütemes rugkapálás, siránkozós magyarázás, lefagyás, elkeseredés.

A médiát is nagyon szereti. Minap az esti híradó alatt szintén a játszószőnyegen legeltettem a bébit, aki gyanúsan csendben volt. Nem csörögtek az állatok, nem volt gügyögés. TV-t nézett. Azóta esténként közösen nézzük a híradót. A tévézés tiltását majd később kezdjük el. :-) Dokumentált - és utólag feltöltött - esti TV nézés:

Dévény Annánál

"Ki volt Dévény Anna?" - kérdezte tőlem Tóni minap, mikor meséltem, hogy bejelentkeztünk a Dévény Alapítványhoz vizsgálatra. Nos Dévény Anna nem volt, hanem van. Ma ezt személyesen is megtapasztaltuk. Történt ugyanis, hogy hétfőn felhívtak, hogy mégiscsak tudnak minket fogadni, mert valaki lemondta a pénteki időpontot. Így ma elmentünk és személyesen a fent említetett hölgyhöz (továbbiakban D.A.) kerültünk, aki ennek a manuál terápiás módszernek a kitalálója. A lábfeje miatt mentünk, de csak részben foglalkozott azzal. Először játszottak, megszeretgette őt. Mint utóbb kiderült, ez már a viszgálat szerves része volt. A lábfejére enyhe donga-láb tartást mondott, magyarán csámpás. Ezen kívül jobb oldali, enyhe izomtónus gyengeséget diagnosztizált. Mi is észrevettük pl, hogy a jobb kezével kevésbé aktív, de én azt hittem, hogy biztos mert majd balkezes lesz. Kezénél fogva ülésbe húzva úgy lötyögött a feje, hogy azt hittem leesik. Szóval nem tartja.

Summa summarum kezelésekre megyünk. Azt mondták, hogy örüljünk egyrészt, hogy ilyen körültekintő a gyerekdoki és elküldött minket, mert most még nagy hatásfokkal lehet fejleszteni. Másrészt örüljünk, hogy még ők is hosszasan vizsgálták és hezitáltak, hol és milyen eltérés van a normáltól. Persze mikor Tóninak ezt meséltem, közölte hogy bárkit odavinnénk, találnának valamit és minek hurcibálom orvoshoz a fiacskáját, amikor semmi baja.

Én azért örülök, hogy elmentünk. Egyébként Bálint baba nagyon elbűvölte D.A.-t, meg is dícsérte milyen kommunikatív, barátságos baba. Talán a rengeteg mosolynak köszönhetően D.A. mondta az állapotfelmérést vele együtt végző hölgynek, hogy ugyan nem vállalná-e el a bébi kezelését. Nos így esett, hogy jövő héten mehetünk az első kezelésre.

Mire jó a borosta?

Vannak az embereknek testrészei és egyéb tartozékai, amelyeknek első ránézésre nincs funkciójuk. Így pl. a férfi mellbimbó és az arcszőrzet, rövid formájában borosta. No már most a borostának találtunk funkciót: gyermekjáték, amely kíválóan fejleszti a kisgyermek tapintásos érzékelését. Dene baba ezt gyakorolhatta nálunk tegnap este:

Bálint még nem kattant rá.

Esti műsor

Mostanában este rövid, de hangos műsor van. Eddig is volt, csak más volt rá az orvosság. Az evés utáni sírás azt jelentette, hogy éhes vagyok, kérek még. Pár napja azonban nem nagyon eszik cumisüvegből este (tejet sem, tápival már nem próbálkozunk egy ideje). A nagy sírás-rívásnak az vet véget, hogy "ledobjuk" a kiságyba, ahol aztán bealszik. Érdekes dolog ez, mert egyrészt délutánonként semmi baj nincs a cumisüveges ráadástejjel, másrészt így sokszor éhesen fekszik le - hiszen tudom mennyit szopizott.

Ezt még nem sikerült megfejteni, de ha napközben van visítás, akkor az általában vagy az "éhes vagyok még" vagy a "felpuffadtam, fáj a hasam". Ez utóbbin Tóni hatékonyan tud neki segíteni, pl. így a minap:

Márton nap

A legifjabb pomogács, Áron ismét a vírusokkal harcol, ahelyett hogy a Vércse utcában ismerkedne Bálinttal. Az elmaradt programnak köszönhetően mégiscsak elmentünk a Marcikat megünnepelni a nagyszülőkhöz. Az ebédeltetés ezúttal is turnusokban történt, így mindig volt valaki az unokákkal. Íme az első közös kép a két legkisebbről és a két legnagyobbról, nemek szerinti bontásban:

Csajozok

Ma megjöttek a lányok! Már nagyon vártam őket. Ők pizzát ettek ebédre (kivéve szegény Editet, aki a padlizsánkrémet kapott), én maradtam a tejnél. Jó dolgom volt.

És olyan jó játszópajtásra akadtam, hogy gondoltam a délutáni alvást most elcsúsztatom.

A látogatástól annyira feldobódtam, hogy utána is nehezen hagytam magam elaltatni. Konkrétan visítottam, mint egy kismalac. :-)

Eszemfuttatás a nagy fejekről

Mostanában több féléves forma gyerekkel találkoztunk. Két dolog tűnt fel. Amellett, hogy ebben a korban még mindig kis bénák (hiszen jellemzően csak segítséggel ülnek, azaz semmi látványos produkció nincs még), a másik szembetűnő dolog, hogy hatalmas a fejük. Természetesen Bálint volt a benchmark, akinél ez az aránytalanság (test-fej) nem volt olyan kirívó. Na de ez is megoldódni látszik. Ugyanis az utóbbi hetekben hatalmasat nőtt a bébi feje. A sapkát, amibe hazahoztuk a kórházból, max a fülére tudnám akasztani. :-)

Egészségügy, fejlesztés

2 napja újra Pesten vagyunk. Furcsa újra egész nap kettesben. Sopronban sokkal többet jöttünk-mentünk. Itthon nem jön senki, mert minden barát-barátnő jó messze lakik, marad a telefon. Mi se megyünk el naponta 2x. A 2. emeletről kicsit nehezebb lerángatni a babát, mint a földszintről kitolni. Ráadásul Sopronban 12 perc alatt gyalog a bevárosban voltunk.

Jut eszembe tegnap mégiscsak volt látogatónk. A gyerekdoki. Megkapta a 3 hós oltását a baba. A 2 hónapos oltás után semmi nyűgösséget nem tapasztaltunk, most viszont éjjel többször vissza kellett dajkálni. Pedig kúpot most is kapott. Ráadásul most nem dícsérte meg annyira a doki, mint eddig. Bár tartja a fejét, többet kell hason lennie, hogy még jobban erősödjön. Eddig valóban általában háton volt, ha ébren volt. Így tegnap óta naponta többször is hasra tesszük és elé pakolunk nézegetni valót:

Egy idő után ennek nagy nyüglődés és általában bukás a vége. Pedig kaja után 1 órát szoktam várni. Ma délelőtt azonban belealudt ebbe a nagy erőlködésbe. Pedig napközben csak dajkálva vagy séta közben szokott aludni.

A lábfejét meg egyre inkább befele tartja a bébi - volt kitől örökölni, hi-hi. A doki szerint ortopédián ugyse mondanak rá semmit (megjegyzem tényleg nem mondtak), de nem akkor kell vele foglalkoznia, mikor már járna a gyerek, ezért vigyük el a Dévény Anna Alapítványhoz, ahol manuális terápiával (értsd masszázs) rendbehozzák. A honlapjukon leírtakból azt derítettem ki, hogy ez valami izomtónus zavar, neki valszeg túl feszes a láb belső ívén. Ma felhívtam az alapítványt, januárra lenne is időpont. Még próbálkozom, hátha lesz előbb. Ja és szegényke ekcémás egy kicsit, a fején is, így koszmót (=fejbőr ekcéma) is kezelünk. 3 napig popsikenőcssel kenem a fejét, az jól felazzítja, majd 4 nap koszmó elleni sampon és vakarás.

Másodunokatestvérekkel

Sopronban töltött napokban szinte minden nap látogatóink voltak. Így volt ez az utolsó nap is, amit le is dokumentáltunk. Séta és kertben alvás után otthon szórakoztattuk a bébit. Luca (aki egyébként azon aggódik, hogy kilátszanak a csontjai) profin tartotta több, mint 6kg-os másodunokatestvérét (akinek viszont nem látszanak ki a csontjai :-).

Máté meg is jegyezte: hát persze hogy ügyesen tartja a babát, hiszen ő lány.

Kezeim, kezeim 2.

Bálint felfedezte, hogy nemcsak nézegetni, de szájába tömni is lehet a kezét. Napok óta lelkesen tömködi kezét a szájába. De már nemcsak az egész öklét, mint korábban, hanem ujjait, így a hüvelykujját is gyakran megtalálja:

Levél Apának Sopronból

Tóni elutazott a céggel Mallorca-ra, ezért Bálinttal ezt hetet Sopronban töltjük. Újra felfedezhettem, milyen egy szobában aludni a babával. Hát ez nem nekünk való. A bébi ugyanis úgy vergődik hajnalban, mint a partra vetett hal. Csapkodja kis kezeivel a matracot, a fejét meg dobálja (hason). Ilyenkor persze azt hiszem, hogy ébren van és szenved. De nincs teljesen ébren, ettől persze még lehet, hogy szenved. Az éjjeli szopizások is visszatértek, mert mindig azt hiszemettől megnyugszik. De igazából nem éhes. Az éjjeli szopizás nem lenne gond, mert én úgyis kelek. Ha nem eszik, akkor fejek neki tejcit. Na de ez a vergődés! 4 éjszaka után tegnap este már a babakocsiban aludt Bálint a nappali közepén és reggel fél nyolckor jelentkezett.
Így viszont az új soproni szobánkban a babasarok csak nappal kerül használatba:


Az utóbbi napokban többet is eszik, gyakrabban. Talán ez a 3 hónaposokra jellemző megugrott kajaigény. Hiszen hétfőn volt 3 hónapos. Pont aznap megdöntötte a még szeptemberben felállított napi kajarekordját, 960 grammal (gy.k. kis híjján 1 liter).
Nappali elalvások előtti nyűgösködés. főleg a fürdés előtt továbbra is megvan (ezt a képet Krisztinek ajánlom, aki hiányolta a reality-t):


Szerencsére van szuperjó dajka-mama, aki kielégíti Bálint kézben hordozási igényét:

A nap fotója

Bébi a fejét továbbra is szépen emelgeti, tartja, de tovább nem jutottunk. Tóni egyik reggel közölte, hogy megcsinálta a nap fotóját. És tényleg a nap fotója lett, mert utána már nem sokat fotózott. :-) Íme:

A "nem gyerek" kategóriában, ez is aranyérmes:

Kezeim, kezeim

Vannak kezeim! Legalábbis egy biztosan. Na ilyeneket gondolhat Bálint, amikor kb. 5 cm-ről figyelgeti saját kis mancsát:

És fog is:

Na jó, a fogás még túlzás. Az úgy történik, hogy a plüssállatka lábát vagy egyéb testrészét belegyömöszköljük a mancsába, amit aztán ökölbe szorít és hadonászik...

Társasági élet

A hosszú hétvégén lementünk Tatára, hogy a nagyszülőkkel megkerüljük a Cseke tavat:

Eddig ez volt a bébi leghosszabb útja.

Volt nálunk Mészike és Zsuzsi, mielőtt még Moszkvába diszidálnak egy évre. A munkamegosztás nem volt kérdés. Zsuzsi dajkálta a babát, Mészike nyomta a gofrit:

Gyerekszoba

Bálint már 2,5 hónapos, jelenleg 5670 gramm. Lassan a szobája is elkészül. A falba fúrási és szögbeverési fóbiában szenvedő Bálint Apuka ugyanis erőt vett magán és így felkerült a faliszőnyeg és a kép is, amiket Bálint Anyuka már nyáron beszerzett.

A baba nem értékelte erőfeszítéseinket.

Napirendünk

Egy kismama ismerős kismama ismerőse diplomát ír a kismamák munkaerőpiacra való visszatéréséről. Ennek részeként kérdőíveket töltet ki kismamákkal, akik számos dologról nyilatkoznak, mint például a napirendjük. Én így nyilatkoztam:

Kb. 5.00-6.00 hajnali etetés (ez azóta elmaradozik)
Visszaalvás (sajnos sokszor ez is elmaradozik)
8.30-9.30 Reggeli etetés, pelenkázás stb.
9.30-12.00 A baba szórakoztatása, közben ha elpilled fél órára, akkor megreggelizem. Néha délelőtt elmegyünk sétálni, boltba.
12.00-13.00 Déli etetés. Utána rövid pihi, pl. így:

13.00-14.00 A baba szórakoztatása,pl. így:
14.00-16.30 Baba alszik az erkélyen, én ebédelek, elpakolok,”házimunkázok,” internetezek...
16.30-17.30 Délutáni etetés
17.30-20.00 A baba szórakoztatása, közben ha elpilled fél órára, akkor megvacsizom. Ha hazaér Tóni, akkor le is zuhanyzok. Esti elpilledés Apával, így:
20.00-20.30 Fürdetés és egyéb esti ceremóniák
20.30-21.30 Esti etetés, Ági pótvacsizik
22.00 Lefekszem aludni