2018. október 24., szerda

Kami-bejegyzés

Őszi outfit by Kami:
Legújabb levél by Kami:
Benedek by és Kami:

2018. október 17., szerda

Suliból hazafelé megrakodva

Suliból hazafelé jó meredek út vezet hozzánk. A babakocsit feltolni sem egyszerű, de jellemzően az aljában még egy iskolatáska, esetleg pár tornacucc is van. Továbbá sokszor a hátamon is van még egy  iskolatáska, mert Balázs hazafele mindig olyan fáradt, hogy "kipusztul", így táskát cipelni sem bír. Hacsak valaki át nem vállalja Balázs hátizsákját. 
Az emelkedőn felfele én tolom a babakocsit, Balázs tol engem...

2018. október 15., hétfő

Beni szeret - nem szeret

Benedek utálja a járókát. Talán ezt utálja a legjobban. Közelítek felé, már elkezd hevesen kapaszkodni, s ha sikerül betennem, akkor pedig sír és visít, amíg ki nem vesszük. Pedig igazán szép nagy hely van benne, még Balázs is bőven elfér:
Ezzel szemben vannak dolgok, amire nagyon rá van kattanva. Ilyen például a zongora. Ha a nagyok gyakorolnak, máris ott terem. Már egész jól feléri a billentyűket.

2018. október 12., péntek

Zsúfolt délutánok, avagy Bálint első útja egyedül a villamoson

Szeptember első két hete azzal telt, hogy megpróbáltam a gyerekek délutáni órarendjét összehozni. Bálintnak és Kaminak a zeneiskola (2 szolfézs, 2 zongora) miatt eleve zsúfolt a program. Gondoltam, hogy Balázsnak elsősként nem kellene járnia semmire, maximum heti 1x menjen el focizni. Így nem is avattam be, hogy milyen délutáni különórák vannak, de megtette helyettem ezt Kamilla. Balázs pedig választott: ő kerámiára és kézilabdára szeretne járni. Na tőlem mindenkettő távol áll, de Bali iszonyúan lelkesen jár azóta is mindkettőre. Itt például - mint az jól látható - kapura dob a zsámolyról.
A szabály egyébként továbbra is az, hogy bárki járhat bármire, ha az az iskolában van, nem kell őket külön hurcibálni. Bálint azonban már tavaly se tudott számára érdekes (és alkalmas) sportot választani helyben, így hát az lett a megoldás, hogy akkor idén menjen el teniszezni. Ami viszont nincs helyben, sőt tömegközlekedni kell. Szeptemberben párszor elkísérte őt Tóni vagy Mami, a minap azonban előállt a helyzet, hogy egyikük se ért rá. Így Bálintnak egyedül kellett elmennie. Úgyis  ez volt a teniszezés feltétele, hogy önállóan menjen majd egy idő után. 
Előző este megbeszéltük, hogy mit csináljon (pl. villamoson jegyet lyukasztani) és mit ne csináljon (pl. idegenekkel szóbaállni). A beszélgetésből Kamilla és Balázs azt szűrték le, hogy rengeteg veszély leselkedik Bálintra és nagyon megijedtek. Balázs konkrétan sírva fakadt aggodalmában és biztosra vette azt is, hogy ő rosszat fog álmodni az éjjel.
Na de végül Balázs nem álmodott rosszat, Bálint pedig sikeresen abszolválta az első egyedüli tömegközlekedését és odaért időben a teniszpályára. Persze nem hívott fel hogy odaért, pedig ezt beszéltük meg, sőt nem is vette fel a telefont. Az edzés végén jutott csak ez eszébe, hogy felhívjon. A mobilhasználatot még tanulni kell. 
Apropó mobil. Szeptemberi rajzórák visszatérő témája, hogy a legjobb nyári élményüket rajzolják le a gyerekek. Bálint ezt rajzolta: 

A rajzon felfedezni véltem a nappalinkat, de nem tudtam mit akar kifejezni.
Erre Bálint: - A legjobb nyári élményt kellett lerajzolni.
- És te mit rajzoltál?
- Hogy Apa épp átadja a mobilomat.

2018. október 11., csütörtök

Beni cumija

Három hete hiába küzdünk a szájpenésszel, így végül elvittem Benikét a dokihoz, aki azt javasolta, hogy a cumiját kenjem be borax-glicerinnel, kitörölni a száját mindenhol úgyse tudom. Ezzel csak az a bökkenő, hogy nincs cumija. Így hát vettem egyet, csepegtettem rá a cuccból, s betoltam Benedek szájába. 
Nem lettek nagy barátok, ő és a cumi. Kicsit megcsócsálja aztán elhajítja. Én meg gyorsan elteszem, nehogy mégis rákapjon a cumizásra. A többieknek se volt cumija.

2018. október 8., hétfő

Bezárt a Balaton

Végérvényesen bezárt a Balaton, már csak a télen is nyitva tartó helyeken van élet. Egyébként pedig:
A víz azonban gyönyörű. Olyan kristálytiszta, mint a tenger. Hidegnek azonban már hideg, ők is csak a lábukat dugták bele a hétvégén: 

2018. október 7., vasárnap

Újra rövidebb hajjal

Kamillának ovis korában minden ősszel levágattuk a haját, hogy aztán növessze nyárig, amikor már egy kis copfba lehetett tenni. Egyik ősszel kitalálta, hogy ő növeszteni akarja, most már ne vágassuk le. A hajhossz növekedésével párhuzamosan azonban Kamilla nem kapott rá a hajápolás ízére, a fésű nem volt a barátja. Ez odáig fajult, hogy nyáron kb 10 nap nemfésülködés után akkora gubanc lett a tarkójánál a hajában, hogy Tóni végül tőből levágta a hátsó tincset. Ez persze nem volt annyira feltűnő, főleg ha le volt engedve a haja. Mindig mondtuk neki, hogy vágassuk le, akkor könnyebb lesz. Nemrég egy kis barátnője az osztályból levágatta a haját, s ez Kaminak is adott egy lökést: azzal jött haza, hogy ám legyen, vágassunk. Na gondoltam, most gyorsan keresek egy fodrászt a közelünkben és bejelentkezem, nehogy Kami meggondolja magát. Péntek este megjelentünk öten - a négy gyerek és én - a fodrásznál. 
Majdnem két óra volt, mire Kamit és a fiúkat is megnyírta, megmosta, megszárította. Benedek ezalatt  vagy tízszer körbetakarította a fodrászhelyiséget. A fiúk ezúttal is internetről levadászott 'menő séró'-t mutogattak, hogy ilyet kérnek. Kaminak szimplán levágattuk a hajhossza felét.
Egész hétvégén azt várta a lány, hogy holnap végre a suliban is megmutathassa az új haját. Azóta nincs gubanc, nincs lekváros hajtincs.