2018. július 2., hétfő

10 nap babázás

Tegnap Bálint, Kami és Balázs felültek Mamival a vonatra és Sopronból Szentgotthárdra mentek, ahol a tervek szerint 10 napot maradnak a gyerekek. Így maradtunk mi hármasban. Babázós napok következnek... :-)

2018. július 1., vasárnap

Telótulajdonos

Bár még nincs augusztus, Bálint a minap megkapta előzetes szülinapi ajándékát. Azóta igazán 'hálás' dolog vele bárhova menni. Eddig elég volt 3-4x elmondanom valamit, hogy meghallja. Most hiába, kiabálhatok is, azt se hallja...
Új kommunikációs formák szöknek be a mindennapokba, úgy mint a vállon veregetés, kézzel mutogatás. 

2018. június 30., szombat

Hajzselé és egyebek

Kamilla se sokszor volt fodrásznál, de a fiúk még sosem. Tegnap úgy adódott, hogy Balázs Mamival elvonatozott Sopronba, s délután elkísérte őt a fodrászhoz. Az eredeti tervben ez nem volt benne, de a szomszédos férfifodrász Bali haját is megcsinálta, oldalt felnyírta, elől bezselézte. A zselézés már otthon is nagy divat volt, de csak Bálint kente a hajára az általam kb 20 éve vett maradék hajzselét. Balázs cukira menőre sikerült haját este meglátva úgy döntöttünk, hogy akkor a Bálint is menjen el a fodrászhoz. Bálint komolyan készült erre, beírta a Google-ba, hogy "menő séró" és hosszasan válogatott a képtalálatok között. A kiválasztott képpel felszerelkezve indultunk a fodrászhoz, ahol  még Bali is kért a tegnapi sérójára egy újabb adag zselét. Örülés volt:
Utána pedig rögtön mehettünk a DM-be hajzselét, hajkrémet (!) és fiús sampont venni....
Kamit bezzeg továbbra se hozza izgalomba, hogy egy szénakazal ül a fején. A fésű is csak ritkán kerül elő.

2018. június 27., szerda

Beni nagykádban

Benedek megörökölte a többiek babakádját állvánnyal együtt. Az állványra helyezett kiskádon igazán kényelmes lenne a fürdetés, ha Benőke nem pancsolna annyira, hogy utána az egész fürdőszobát fel kell mosni és át kell öltöznie annak, aki őt fürdeti. Ezt megelégelve Benit betettük a nagykádba. Ide behajolni nem túl kényelmes, ezért jól jön a segítség, aki tartja őt a vízben.
Benedek is élvezi.

2018. június 23., szombat

Na ez milyen telefon?

Tegnap bizonyítványosztás volt. Levittem a két iskolást a tornapályára délután ötre,  hogy részt vegyünk az évzáró ünnepségen. Beálltak az osztályukhoz, én pedig leültem oldalra. Látnom úgyse kellett semmit, hiszen ballagó gyerekünk nincs, s olyan se, aki bármiféle díjat, jutalomkönyvet stb. kapna. Szóval leültem az egyik focikapu mögé, s még el sem kezdődött a műsor, amikor rájöttem, hogy én tök feleslegesen vagyok itt. Minek járnak a szülők évzáróra? Idén egyébként mindenkire rászólhattak, mert a köszöntőbeszédeket, nyolcadikasok búcsúztatóját és minden egyéb mondandót 25 perc alatt lezavartak. Már kezdtem örülni. Arra nem számítottam, hogy 50 perc lesz, amíg 1-13. osztályig átadják az összes díjat.
Na szóval elég lett volna a központi ünnepség végére menni, amikor minden osztály a saját termébe visszavonult. Tóni ment Balázzsal Kamillához, én Benivel Bálinthoz, hogy átvegyük a kék könyvecskéket.
Persze Kamiék ezúttal is hamarabb végeztek, így mire mi hazaértünk, ők már otthon voltak. Bálint ment az apjához, megmutatni a bizonyítványát, majd feltette a következő kérdést: - Na Apa, ez milyen telefon?
A dolog előélete, hogy Bálint kb 6 éves kora óta telefonra vágyik. Akkor megígértük neki, hogy 10 évesen kap majd. Ezt azóta számon is tartja, s most, hogy vészesen közeleg a 10. szülinap, egyre többször emlegette, nézegette a modelleket. S megemlítésre került az is, hogy a telefon minősége a bizonyítvány minőségével korrelál majd. Másodikban 2 négyes, harmadikban 3 négyes lett. Nem túl jó a tendencia, mindenesetre amikor ma mikrohullámú sütő ügyben mentünk a Media Markt-ba, Bálint (a többiekkel együtt) egyből leragadt a telefonoknál. A suliban most a Samsung a menő.


2018. június 21., csütörtök

Júniusi Balaton

Eddig nem voltunk huzamosabb ideig a Balatonon korábban, mint július vége, illetve augusztus első fele, azaz amikor mindenhol teltház van, főleg hétvégén. Idén viszont - most, hogy már bármikor tudunk menni - a suli végeztével másnap reggel beültünk az autóba, s nemsokkal később megérkeztünk, hiszen ezúttal dugó sem volt. A helyek már mind kinyitottak, nem úgy mint május elején, viszont még kellemesen kevesen vannak. A strandon válogathatunk, melyik fa árnyékába fekszünk, a büfében nincs sorbanállás, az éttermekben van szabad asztal. Mindehhez kíváló strandidő. Egyetlen bökkenő, hogy a 23 fokos víz nekem még hideg. Bálint és Kamilla azonban egy órát is simán bent töltenek. Balázsnak aktuálisan hínárfóbiája van, ezért a parton lődörög, Benedek pedig majd csak jövőre kezdi a pancsolást. 
Esti lángosozás utáni ejtőzés a szántódi réven Mamival:
 Kamuska pózol a kamerának:
A gyerekek már egész önállóak, egyedül közlekednek a ház, a strand és a kisbolt között, rollerrel, gördeszkával és biciklivel jönnek-mennek, vásárolnak. Mivel fél tízkor a kisboltban már nincs semmi normális pékáru, koránkelő Bálintunkat ébredés után rögtön küldjük reggeliért. A strandra menéskor fontos szabály, hogy vízbe menni csak akkor szabad, ha felnőtt is van velük. Déli part révén persze mindenkinek bőven leér a lába, annak ellenére, hogy rekordmagas a vízállás idén. 

2018. június 18., hétfő

Benedek fél éves

Benedek ma fél éves lett. Repül az idő... 7,6 kg és kb. 72 cm. Egy fogacska büszke tuladonosa, ami a minap tört át. S nagyon várjuk a másodikat is, mert bizony az eddig sem túl fényes éjszakák az utóbbi napokban még kevésbé fényesek. Néha nagyon szenved, volt hogy 30-40 percenként felsírt egész éjjel, néha jobb a helyzet. Remélem ha áttör a második fogacska, akkor nyugalmasabb idők következnek. 
A hasról hátra forgás után a hátról hasra is megvolt, igaz az csak egyszer. :-) A  négykézlábazást viszont naponta sokszor gyakorolja, s ilyen Z (fél)ülésben szívesen ücsörög.

Nagyokat kacag, ha szórakoztatják, s minden nagyon érdekli. Kedvenc játéka a fél literes műanyag vizespalack, de a különféle padlóborítások is nagyon érdeklik. A parkettát hosszasan paskolja, a szőnyeget piszkálgatja. S hát ott van a fű is, amit óvatosan, de előszeretettel matat az ujjacskáival. 

Egy hete próbálkozunk a hozzátáplálással. Az első alkalom bizakodásra adott okot. Fintorgott az almapürétől, mindenáron el akarta kapni a kanalat, egy-egy kanál után több jött ki, mint ami bement, de azért látszólag érdekelte a dolog. 
Aztán napokig nem jutottunk tovább pár kanálnál, de ma már megevett kb. 60-70 gramm répapürét. Igaz ez fél órás művelet volt, de a kanálért legalább már nem kellett megküzdenem vele, s a kezeit se kellett fogni. Talán rájött, hogy nem a játék kedvéért nyújtom felé a kanalat.