2010. április 30., péntek

Tavaszi méregtelenítés

Tavaszi méregtelenítés: valaki fizet érte és szenved, valakinek inggyé házhoz jön és szenved. Ez utóbbiak vagyunk mi. Egy hete tartja magát a hasmenéses cucc, s így vagy úgy, de mindenkit utolért. Sajnos szegény Kamillát is, aki - bár ügyesen és eleget eszik - de emiatt nem nagyon tud hízni. Az első itthon töltött héten így csupán 110 grammot sikerült felszednie a lánykának. Ez némi aggodalommal tölt el, de nagyon bízom benne, hogy lassan vége lesz.
Bálintnak azért szerencsére némileg több tartaléka van. Ő próbál hidratálni.
Az utóbbi napok arra azért jók voltak, hogy kiderüljön, Bálintnak igenis van éhségérzete. (Eddig ilyet nem tapasztaltam). Ennek egyértelmű jelei: mászik fel az etetőszékbe, magától köti fel az előkét, a sós főtt krumplit - amit eddig meg se kóstolt soha - önállón kikanalazza a tányérjából, majd amikor elfogyott, nyújtja a tányért, hogy ő még kér.

Kerti munka

Most, hogy itthon dekkol az egész család, van idő némi kerti tevékenységre. Bálint imád fűmagot vetni - amit a homokozóba szórt, az jól ki is hajtott -, de ennél még jobban szeret virágot öntözni.

Sajnos vizet is követel a kannába. És egy virágra legalább két kannányi vizet kell önteni. Ennek főleg az alsó szomszéd örülhet, aki az alattunk lévő erkélyre teregeti a frissen mosott ruhákat.

2010. április 27., kedd

Nagy(obb)nak lenni

Bálint Kamilla születésével "nagytestvér"-ré lépett elő. Szó szerint nagy testvérré. Mert ahogy Viki előrejelezte, hirtelen mintha hatalmasat nőtt volna pár nap alatt. Muszáj volt meggyőződnöm róla, hogy mindez csak a kórházi napok alatt újszülöttekhez szokott szemem érzéki csalódása e, vagy valóban nő ez a kisember, mint a bolondgomba. Így hát mértem. 20 hónaposan (04.03.) volt 84 cm, ma 85,5 cm. Ez három hét alatt elég jó teljesítmény (vagy rosszul mértem).

Hadd válaszoljam meg egyúttal a "hogy fogadta Bálint a kistestvér érkezését" kezdetű, oly sokszor elhangzó kérdést is. A hasmenéses gyötrelmek miatt nehéz eldönteni, hogy mi minek a számlájára írható, de az biztos, hogy még inkább apás lett. Főleg, hogy a kórházi napok alatt Apával volt, s hogy a terhesség vége fele én már nem nagyon emeltem fel, nem mentem vele focizni ("fucizni", ahogy ő mondaná), csúszdázni stb. Így most, ha Apa kezében van Kamilla, akkor őt is fel kell venni, de ha Anya kezében van, akkor az úgy általában oké. Végülis eddig is ott volt, csak pocakba csomagolva.

2010. április 25., vasárnap

Vírusos napok

Hogy az első itthon töltött napok izgalmát tovább fokozzuk, Bálint összeszedett egy hányós-fosós vírust, ami immár 3. napja kényszeríti a mosógépet folyamatos működésre. Mindezt persze a mára már állandósult nátha és köhögés mellé, ami a gyerekorvos szerint nem igényel különösebb kezelést, mert a bölcsisek másképp működnek, mint a közösségbe nem járók. Nyárra elmúlik, addig meg úgyse. Sós inhalálás azért továbbra se árt(ana).
Eddig egy további családon belüli áldozata van a fent nevezett vírusnak, de nekem Kamilla pelusainak tartalma is gyanús. Bálint teljes távol tartása persze nem megoldott.

Simogatni - ami a sokat nem finomkodó Bálintnál egy kisebb pofonnak felel meg - popsit, lábat szabad. De általában fejre céloz...

2010. április 23., péntek

Végre itthon!

Szerda délután hazajöttünk. Éljen éljen!

Rövidesen Bálint is megérkezett a bölcsiből, s hangos "baba" felkiáltásokkal kezdett el felcsimpaszkodni a rácsos ágyba, ahol némi ajándék várta őt Kamilla részéről. Az ajándék természetesen nem lehetett más, mint egy kisautó:
Ez - és a lakásban felvonuló rengeteg lufi - még jobban érdekelte mint a húga, akit párszor azért megpróbált megmarkolni. Estére aztán Bálint visszament a nagyszülőkhöz (hétfő óta ott nyaral), hogy az első fürdetést, éjszakát hármasban menedzseljük. Tegnap este viszont már teljes volt létszám. Apa, Anya és Mami egyesült erővel birkózott a két gyerekkel. Egy biztos: még van mit optimalizálni a kit, mikor, hol és milyen sorrendben fürdetünk, pelenkázunk és etetünk programon.
Lekopogom, az éjszakákat két gyors szopival letudtuk. Végre nem jött senki 5-kor lázat mérni, injekciót adni. Na nem nekem adták - velem konkrétan semmi nem történt, bottal se piszkáltak odabent- , hanem a szobatársaknak, de a villanykapcsolás reggel 5-kor nekem is fájt...

Így is, úgy is

Mondják, minden terhesség más. Kérdeztem a szülésznőt, mik a közelgő szülés előjelei, mert most semmi olyat nem tapasztaltam, mint Bálintnál (cserébe mást igen). Azt mondja, minden "készülődés" más. És minden vajúdás, szülés és szülés utáni esemény stb. más. Hát szerintem is más volt. Valami jobb, valami rosszabb.
Szülésznő beharangozta, hogy ez minden valószínűség szerint rövidebb, de emiatt intenzívebb lesz. Intenzívebb??? Jesszus. És tényleg igaza lett. Persze a rövidség mindenképpen pozitívum, de vannak hátulütői is. Legalábbis nálam. Úgy éreztem, hogy nem vagyok felkészülve, hogy ez a gyerek kipottyanjon (mivel Bálint jó sokáig váratott magára, így nála nagyon fel- illetve el voltunk készülve már a végén). Utólag meg is jegyezte Rozi: ilyen zárt lábakkal ő még nemigen vezetett szülést. És még utána is olyan furcsa volt, hogy ott van Kamilla. Kellett egy nap mire megszoktam a gondolatot.
Szuper, hogy nem kaptam semmi gyorsítót, fájdalomcsillapítót meg ilyeneket, cserébe a szülés utáni ellátás némileg kellemetlenebb élményeket tartogatott, mint epidurál mellett. Egyszer emlékszem egyik kezemmel megfogtam a doki, másik kezemmel a szülésznő kezét, hogy akkor ezt most itt hagyjuk abba. Nem hallgattak rám.

2010. április 22., csütörtök

Ikrek


Bálint (2008.08.05.) és Kamilla (2010.04.20.)

2010. április 21., szerda

Kórházi napok

Amikor egy külföldön élő barátnőm először mesélt a tőlünk nyugatabbra bevett ambuláns szülésről (megvan a baba aztán nemsokára hazamennek), igencsak furcsállottam a dolgot. Különösen Bálint születése után, amikor tényleg kellett az a 3 nap kórház, hogy összeszedjem magam és pár alapvető dolgot megmutassanak.
Most azért más volt a helyzet. A bent töltött napok alatt jobban leamortizálódtam - elsősorban az éjszakai műsor miatt, amit a szobatársak és a kórházi személyzet szolgáltatott. Legszívesebben a 2 órás szülőszobás megfigyelés után leléptem volna, de hát azt ugye nem lehet, meg persze a babát vizsgálják, oltják miegymás, s a gyerek érdeke az első. Így megváltásként vártam, hogy Kamilla betöltse a 72 órát és végre kidobjanak minket.
A kórházban Kamilla egyébként egy kisangyal volt.

Evett és aludt. Ez minden bizonnyal a sárgaságának is köszönhető. Az első napokban szegényem egy viseletes kínai játékbabának tűnt. Most már némileg kisimult, de még jó sárga - azért hazaengedtek szerencsére - és még kell idő, mire belenő az több számmal nagyobb bőrébe. De ez remélhetőleg hamar eljön, Kamilla ugyanis egy ügyes kiscsajszi és már szülőszobán szopizott (Bálinttal ez több mint 2 nap után sikerült.) Valszeg emiatt a nagykönyvben megírt 3. napon az előzőleg nem tapasztalt tejbelövellés - értsd hirtelen méretnövekedés - is megvolt. S egyenlőre úgy tűnik - bár el ne kiabáljam - hogy ezúttal nem 1 óra egy szoptatás. Mert a lányka eléggé rá van kattanva a dologra, keres-kutat, s ha odadugom az arcomat, akkor azt szopizza. Tóninál is bepróbálkozott már...

2010. április 18., vasárnap

Megérkezett Kerekes Kamilla

Szombaton 23.37-kor világra jött blogunk új főszereplője (akinek beharangozását jópár hónapja elkezdtük izgalmakat fokozandó)Kerekes Kamilla Kinga!!!
Kislányunk 3040 gramm súllyal és 55 centi hosszal született - nagyfiúvá előlépő Bálint szintén 3040 grammal született, így ez valami családi standard lehet, igaz ő 49cm-es volt, de ebben a hosszmérésben én elég komoly hibalehetőséget látok, így nem tartom kizártnak, hogy mindketten 52 cm-esen születtek. :-)

A szülés előtt szokásainknak megfelelően intenzív programot teljesítettünk, így elvittük Kamilkát csütörtökön színházban, pénteken vendégségbe a fekvőgipszben nyomuló VB-hez, majd amikor szombaton 4-5 között megérkeztek a fájások, akkor lemenekültünk a Szamos cukrázdába, ahol kapott egy linzer karikát meg egy forró csokit frissen facsart naranccsal (apa somlóit nyomott). Így hétre ért haza a család (Bálintot nagymama vitte vendégségbe, ők csak fél nyolckor érkeztek). Ekkor Áginak már elég ütemesen érkeztek a fájásai, ezért aztán a délután még jóslónak minősített fájások szülésivé minősültek. Bálintot elrendeztük, cuccot összeraktuk, felkészültünk a 12 órás maratonra. 9.34-kor indultunk el a ház elől a telepakolt kocsival. 10-kor már a CTG-n volt az Ági. Hosszasan vártunk az ügyeles dokira, aki 10.30 környékén megállapította, hogy be kéne hívni a Barabás dokit, mert itt három ujjnyi tágulat van.
Foglaltunk magunknak egy szülőszobát. Mivel senki nem volt bent, így választhattunk. Felmerült, bennem, hogy nosztalgiából a 3-asba kéne menni - Ági nem nagyon foglalkozott ezekkel a témákkal már - ahol Bálint született, de hagytam magam meggyőzni a helyi erő által, hogy az 1-es a legtutibb, meghitt, fürdőkádas, ágyas, félreeső.
Kicsit gyanús volt, hogy a szülőszoba elfoglalásával együtt elkezdett kipakolni a szülésznő, előkészítette a "szettet", meg olyanokat mondott, hogy Barabás doki 20 perc alatt beér, ne aggódjunk (Szentendrén lakik), de ekkor még nem gondoltuk, hogy milyen elképesztő gyorsan alakulnak majd a dolgok.
Bari doki 11-kor érkezett be, így jó időt futott. Még be sem öltözött, nyomott egy burokrepesztést, majd felvette a zöld ruhácskáját és beült hozzánk. Ekkor már sejtettem, hogy azért nem megy ki, mert úgy is azonnal vissza kéne jönnie. Erre utalt, hogy Ági minden tünetet produkált, amit Bálint esetében 12 órán át kérdezgettek tőle, de akkor nem produkálta.
Így aztán 11.37-kor Kamilka két nyomásra előugrott (Ági addig nem mert nyomni, mert Bálint esetében ettől erősen óvták, így most amikor már fokozódott a helyzet egyszer közölte, hogy ő már nem bír nem nyomni, mire Bari doki nyugodt hangon közölte, hogy nyomjon csak nyugodtan).
Kamilka szépen felsírt, én ezúttal nem bénáztam, hanem elvágtam a köldökszinórt. Mindenkit elláttak, Kamilka megkapta a második nevét, ami egészen addig bizonytalan volt, de végül Kinga lett (bár Ági Almát akart, de megadta magát az egyetlen racionális érv előtt - magánhangzó ismétlődés: Kamillia Alma) és majdnem lemaradt, mert a csaj már megcsinálta az egynevű karszalagot :-)
Ezt követően nyugodt másfél óra következett (érkezett korábban még egy pár szülni, de ők elég messze voltak még a céltól, észre sem vettük őket).
Kamilka próbálkozott a szopizással, nem tűnt túlzottan kimerültnek, nyugis volt, nem sírt vagy elégedetlenkedett. 01.30-kor átmentünk a gyermekágyra (előbb Kamilla, aztán mi is) azt vasárnap valamivel kettő után én is hazaindultam, Ági meg megpróbált aludni (nem sikerült, de ezt akkor még nem tudtuk)...

Van itt pár érdekes tény, amin mostanában nevetgélünk:
Kamilka egy nappal a kiírás előtt érkezett, csak úgy mint Bálint.
Kamilka is hétvégén született, csak úgy mint a bátyja. (Teljesen mellesleg mind a két esetben Forma1-es hétvége volt).
Mindketten 3040 grammot nyomtak születésükkor.
Kamilka 17-én született, ami primszám. Bálint 3-án, ami szintén.

Mostantól kezdve a kibővült főszereplői gárdával folytatjuk a Kerekes család blogját!!!

2010. április 16., péntek

Úszószemüveg

Hadd mutassak be még egy kedvencet. A szemüveget. Főleg az úszót.

2010. április 15., csütörtök

Utolsó hét (?)

Kamilka igazán rendes kiscsaj.* Megvárta míg elintézem az S.O.S teendőket, aztán a B prioritású listát is kipipáltam a múlt héten, s úgy látszik ezt a hetet is engedélyezi még. Nincs is sok jele annak, hogy ki akarna ő jönni. Igazából sokkal jobban vagyok - mondhatni kifejezetten fürge -, mint egy hónapja. Pedig a kis könyvemben április 18, azaz most vasárnap az a bizonyos dátum. Tóni szerint azért nem bújik még elő, mert van a garázsban még 2 zsák virágföld, amit nem használtam fel. A fent nevezett B prioritású lista egyik eleme ugyanis a virágültetés volt az erkélyekre, ami idén a szokásosnál nagyobb fejtörést okozott. Az ok: az eddigi kedvencek (pl. leander, rhododendron) mind mérgezőek - legalábbis szerepelnek a listán - és Bálint továbbra is mindent megkóstol. Az erkélyen legelési magasságban felszolgált menü így az alábbi lett: angol muskátli, margaréta és fűszernövények. Nyamm.
A védőnő pedig adott egy házilag készítendő ehető gyurmareceptet is. Ez is nyamm. Bár ízlés kérdése.

* Lábjegyzet. Bálint nagymama mindig megkérdezi, hogy mi lesz a neve babusnak, ha mégis fiú lesz. Mert ő a lányunokát majd hiszi, ha látja. :-) Hát fiú névvel nem készültünk, az már biztos.

2010. április 14., szerda

Nagy dolgok

Tegnap reggel Bálint felkelt és közölte, hogy labda. Már nem "la", hanem labda. Ezekre a tárgyakra itt ni:

Aztán bejött a hálószobába, s a fiókból kivett egy megfelelő ruhadarabot és közölte, hogy bugyi. Délután hazaérve rámutat a pelusra, közli hogy kaki (néha kika) és fél percen belül valóban eszmétlen bűz csapta meg egyébként virágillatú otthonunkat. Aztán ott vannak még a színek. A ceruzákon és legókon oly sokat gyakorolt színek. És 75%-os találati aránnyal meglett a sárga, a kék, a zöld, s a fekete.
Hát ilyen nagy dolgok történtek tegnap.

2010. április 13., kedd

Gellért Spa

Múlt hét óta reggelente bölcsi előtt még elugrunk egyet wellnesselni a Gellért Spa-ba. Bálint hurutos köhögése ugyanis pár nappal az antibio elhagyása - de még inkább a közösségbe való visszatérés - után visszaköszönt, némi takonnyal kísérve. Nem vészes, de én hallom/látom. Kérdezem a bölcsiben, köhög e a gyerek. Nem, ő nem köhög - volt a válasz. Ebből a válaszból - és a szobából gyakran kiszűrődő hangok alapján - arra a következtetésre jutottam, hogy Bálint óránkénti egy-két köhögése valóban nem tűnik fel néhány másik kismanó kutyaugatása mellett.
Otthon maradni persze lehetne - ennyi erővel mondjuk egész évben -, de mi most inkább a sós gőzt választottuk. Némileg kellemetlenebb - de esetünkben talán hatásosabb - ebben csücsülni, mint a száraz levegős sóbarlangokban. Itt alig látunk, mert olyan füst van, mint egy jobb disco-ban. Belépés is csak ruhát védő manójelmezben.

Nem könnyű lekötni 20 percig a WC nagyságú kamrában a gyereket, főleg hogy csak egyedül vagyunk egy fülkében (más legalább nem köhög ránk) és semmit se látni a gőztől. Valami ilyesmi használati utasítást kellene kiírni a falra: klausztrofóbiások meneküljenek, hörghurutosak és náthásak befele!

2010. április 11., vasárnap

Élvezetek halmozása

Buszba autó, majd még egy autó.

És ha még egy labda is beleférne...

2010. április 9., péntek

Go Dányi, go!

Azaz Bálint (köles)golyót kér, de gyorsan!
Mindig csodálkoztam, amikor hasonló formátumú gyerekek szülei a gyerek makogásában felismerni vélték, mit is akar ő közölni. Nos néhány alapvető szabály megismerése után ez valóban nem is olyan nehéz. Ilyen pl. a gyakori első szótag használat - golyó helyett go. Vagy hogy a "b" hang helyett továbbra is következetesen "d"-t mond stb. Így nevezte el magát Bálint pár napja Dányi-nak. Számbavesszük például, hogy melyik széken szokott evés közben ülni Apa, Anya, Mama és Dányi, ki melyik ágyba alszik stb.
Egyébként ha tehetné, kölesgolyón napokig elvegetálna. Reggeli, ebéd, vacsora helyett és étkezések közben is csúszik. A napokban beszereztem egy zárat a spejzajtóra.

2010. április 5., hétfő

Így húsvétoltunk

Volt húsvétolás kis, nagy és még nagyobb családi körben - még szerencse, hogy 3 napos a hétvége -, meg fonott kalács (tuti lett) sonkával (jövőre jobban kiáztatjuk a sót), tojás- és ajándékkeresés a kertben meg ilyenek.

És a hétvégén megvolt Bálint első "vendég éjszakája" is. Mármint, hogy nem otthon és nem velünk, hanem nevezetesen Nagymamánál és Nagypapánál töltötte a délutánt, az estét, éjszakát, majd a következő reggelt stb. Mivel mindenki elégedett volt a sorsával, ismétlés van kilátásban.

2010. április 1., csütörtök

Durva

Bálint imádja magát nézegetni a tükörben. Főleg ha mondjuk valamit a fejére húz (sapka, úszószemüveg stb.). Ha épp semmi extra nincs rajta, akkor meg csak úgy szemezik magával, grimaszol és nyalja a tükröt (vagy puszit ad magának?). A vége azonban általában az, hogy elkezdi rángatni a tükröt. Tegnap egy ilyen tükörmentési akcióban egyszercsak felvillant egy óriáspocak a tükörben és teljesen elszörnyülködtem, hogy ez bizony nagyobb mint előtte nap.
Persze napra pontos adataim nincsenek, de a múlt héthez képest valóban bő 2 cm-t nőtt. Ez így összesen 104 cm és 37 hét.

Durva. A képen nem is annyira, mint élőben. Ebbe a farmerba is már csak fotó kedvéért öltöztem be (és nem vettem levegőt). Szerintem több pocakfotó nincs, mert legközelebb már a fel se tudom húzni.

Evés autóparkkal

Van egy kedves kisbarátunk - akinek holnapra sok boldog névnapot kívánunk -, s aki mostanában minden étkezés alkalmával eszembe jut. Ezért:

Bálint a képeken épp ebédel. A lépések a következők:
Kap tányért, kanalat és benne valami élelmet. 3-5 kanállal belapátol, majd közli: atn. Azaz autó kell. Mostanában azt is megmondja melyik. Általában mindegyik. Miközben végigvesszük, hogy hol a kerék, a lámpa, a kormány, a rendszámtábla, én etetem tovább.
Aztán egy idő múlva leparkolja a kisautókat és kell a könyv. Végigvesszük, hogy melyik a sátor, az almafa és a nemtudoménmi és közben én etetem tovább. Aztán visszajönnek a kisautók...
Tóni mindent megcsinál Bálint körül, de közölte, hogy ehhez nincs idege. Így addig nincs pl. reggeli, amíg anya föl nem kel. :-)