Készülünk

Hétfőn 9.00-kor van jelenésünk a bölcsiben, megkezdeni a beszoktatást. Szeptemberben a pöttyös bögre jelet választotta magának Bálint (ez volt szabad és ezen szekrény volt anyukának kényelmesen pakolható magasságban). Kaptunk akkor egy listát is, hogy mit kell vinnünk. Nem teljesen értem minek kell pl. havonta 1 csomag WC papír egy pelenkás gyereknek. S egyáltalán: egy csomagban 2 vagy 12 darab WC papír is lehet...
Kell pl. keményfedeles üzenőfüzet is, s bele kell írni a Bálint jellemzését. Ebbe írják majd biztosan az intőket meg ilyenek. No meg kell 2 db 4x4-s arckép (a beazonosításhoz?). Fotóshoz azért nem megyünk, úgyhogy kerestem egy - még hajvágás előtti - képet és kivágtam a pofiját 4x4-esbe.

Szóval készülünk. Már várom és kíváncsi vagyok. Bálint még nem nyilatkozott. :-)

Gyermekmunka

Megy a sütés-főzés,

ezt követően az edények elpakolása, rendrakás

és a nap végén takarítás.

A háziszabály továbbra is él: gyermekmunka akkor engedélyezett, ha tovább leköti a gyermeket, mint amennyi idő alatt a következményeit helyreállítom.

Könyvek és újságok

Hiába próbáltam régebben Bálintot ölbe véve mesét, mondókát olvasni neki, mutogatni a képen lévő szereplőket stb., elég hamar (20-30 sec) félretolta a könyvet és ment a dolgára. A papír egyfajta formában érdekelte: ha lerámolhatta és széttéphette az újságokat.
Na mesedélutánokat még mindig nem tartunk, de új kedvtelésként megjelent a lapozgatás.

Szinte mindegy, hogy mi az (színes képek azért előnyben részesítve), lapozza, egyre kevesebb szakadással, gyűrődéssel. Durvulás - azaz az irodalom megsemmisítése - csak akkor jön, ha már kiolvasta.

Óraátállítás

Az óraátállítás - plusz olyan egyéb események mint egy kis nátha, valszeg egy újabb őrlőfog és egyéb rossz manók - miatt Bálint alszik, amikor nem feltétlenül kellene (hanem inkább a szép őszi soproni erdőt kellene megtekinteni).

Cserébe nem alszik, amikor illene. Így például délidőben, kora délután alvás helyett mászókát kell hódítani...

éjszaka meg nézelődni kell...

Bálint majdnem jár

Még 2008. novemberében kaptunk az EVK-s lányoktól egy járást fejlesztő vagy mifene eszközt. Na ezt most bevetettük. A videón Bálint kb. 4. próbálkozása látható. Szerintem ügyes :-)

Séróigazítás

Anyukája szerint Bálintnak a szemébe lóg a haja. Meg egyébként is túl csinos a fiú (illusztráció alább). Mondjuk szerintem a haja az olvasásban és a számítógépezésben még nem zavarta, mással meg alig foglalkozik :-) De amit anyuka fejébe vesz, azt úgy is megcsináljuk.

Ezért aztán beraktuk Bálintot a kádba, ahol anyukája levágta a zavaró fürtöket.

Szerintem az eredmény eléggé durva lett, reméljük Bálint később megbocsájt érte (nem kellett volna annyit kapkodnod a fejed kisfiam) és a haja is hamarosan visszanő, mert most bénán néz ki

Ezek láttán úgy döntöttem, hogy a a jövőben én vágom Bálint haját (persze 0-ás géppel), mert az mégis formásabb lesz (és legalább nyárig kapunk haladékot ezzel a hajnyírás témával :-)

Új ülések

Eddig Bálint még a hordozóban, menetiránynak háttal utazott. Elvileg háttal. Gyakorlatilag előre facsarodva a műszerfalat bámulta - amennyire az öv engedte - és sipítozott, hogy adjam oda neki a slusszkulcsot. Menet közben.
A slusszkulcs helyzet nem látszik megoldódni, de a menetiránynak előre nézés igen. Tegnap este végre szert tettünk a Icuékhoz Bécsbe megrendelt és náluk deponált új, nagyobb gyerekülésekre. A tapasztaltabbak tapasztalataiból okulva egyből mindjárt kettőt vettünk, hogy most már ne kelljen autót cserélni, ha gyereket cserélünk. Na meg hát a jövőre nézve is hasznosnak tűnik.
Persze a "fiú autóhoz" fiús, a "lány autóhoz" lányosabb színű autósülés kellett. Ez itt az előbbi.

Tegnap nálunk

Tegnap nálunk volt a szokásos baba-mama összeröfi. Ízelítő a programból: valaki mindig evett...

... és senki sem aludt, kivéve a házigazdát. Ez utóbbin csodálkoztam is: Bálint a szokásos időben bedobta a szunyát és a szokásostól eltérő zajszinttől sem zavartatva aludt.
Mindenkit egy képre rendezni persze nem sikerült, de itt még egész rendezettek voltak a soraink.

A klubdélután összes képe az alábbi linkről tölthető le:

http://picasaweb.google.com/lh/sredir?uname=tonya20a&target=ALBUM&id=5393884569766903617&authkey=Gv1sRgCMPn3frU8Ja6BQ&feat=email

Tóni

Vegyél fel!

Hú, felálltam, pedig csúszik a parketta és a lábadon sincs sok kapaszkodó. Felveszel?

Na légyszi Apa, vegyél fel!

Na ne izélj már. Csak most még egyszer, lécci, lécci...

Őrlő(dés)

4 hónapos szünet után ismét átbukkant egy, illetve több fehér pontocska az ínyen, a bal alsó őrlőfog személyében. Így örülünk ennek:

Kíváncsi vagyok milyen hatással lesz ez az evésre. Valszeg semmilyen, mert ha akar rág. Követeli és habzsolja a húst: reggelire sonka, aztán később jöhet a pörkölt, fasírt, sült karaj, paprikás csirke stb. Na de a köret megrágása, az az igazán nehéz! Sonka alól a kiflit szigorúan a földre kell dobni, párolt zöldséget, főtt krumplit fintorogva kinyomni a szájból. Így a főzit turmixolva, játék közben kell becsempésznem a szervezetbe.

A kanapé meghódítása

A távirányítót és kütyüket a kanapé hátpárnája mögött tároljuk. És ezt a családban mindenki jól tudja. Így Bálint kitartóan próbálkozott, hogy fel tudjon mászni a kanapéra. Egyik lábát feldobta a kanapéra - ami így vállmagasságba került - és nyüszített. Tegnap egy ilyen kísérlet alkalmával előkaptam a kamerát, de nem tudtam megörökíteni a pózt, már csak ezt:

Így a fényképezőgép mögül végignéztem az első sikeres, önálló felmászást. Majd a lerámolást,

s az elégedett vizsgálódást.

Sajnos a lejövetel még nem megy ilyen flottul, fejnehéz ugyanis a gyermek.

Dalma nézőben

voltunk egy hete Bauéknál. A 10 kilóhoz szokott kezeimnek kész felüdülés volt Dalmát fogni.

Ő nem biztos, hogy ennyire elégedett volt velem, mert hamar legörbült a szájacska. Bálinté nem, ő a szokásos "csupa új dolog van" eufóriában úszott.

Hétvégi ünneplések

Hétvégi ünneplések távirati stílusban:
- Bálint 14 hónapos (és 9,96 kg)
- Apuka újabb diplomát kapott (Nagypapától)
- Anyuka és Apuka 7 éve ismerik egymást (közelebbről)

Egyébként meg zajlik az élet, szombat délután például így:

Ami eddig kimaradt

Kihasználva az utolsó itthon töltendő heteket, gondoltam bepótoljuk ami eddig kimaradt. Szóval elmentünk zenés, mondókás foglalkozásokra, hívjuk akár zenebölcsinek, ringatónak, csiri-biri-nek, kerekítőnek, tücsök-zenének vagy akárhogy máshogy. Nevezetesen mi kettő különböző nevűt próbáltunk ki.
A Kerekítő nevű nem jött be. Egyetlen dolog ragadt meg: amíg várta a foglalkozásvezető, hogy mindenki megérkezzen, buborékokat fújt. Azt a ledöbbentséget és koncentrációt a gyerekek arcán! Ilyet beszerzek itthonra is.
A Tücsök-zene jó. Ahogy kell, mindenki körbe ül, a babák / gyerekek általában anyukájuk ölében ülve figyelik az eseményeket. Kivéve Kerekes A. Bálintot, aki amint bemegyünk a terembe, elkezd körbe-körbe mászni a nagy szőnyegen, lábakon, táskákon átgázolva. Majd amikor elkezdődik a műsor, beül a kör közepére a foglalkozásvezetővel szemben és tátott szájjal bámulja. Esetleg elveszi tőle a bemutatóként használandó játékmajmot és a saját ölébe ülteti. Az idill akkor törik meg számára, amikor elkezdik osztani a hangszereket és a - már járó - gyerekek özönlenek előre. Anya ilyenkor megmenti. És szerez neki hangszert.