Véletlen vagy terveztétek?

Most, hogy már teljesen egyértelmű az állapotom, azaz látszik, hogy nem csak a kiadós ebéd tette meg hatását, jártamban-keltemben egyre többször teszik fel a kérdést:" Véletlen vagy akartátok / terveztétek?" Na ez az a kérdés, amit az első két babavárás alatt valamiért senki nem kérdezett meg. Mert hát ha valaki házasodik, akkor normális, hogy előbb vagy utóbb jön a baba. Aztán kistestvér is kell a szegény gyereknek. Ez is oké. De még egy?

A köztudatban ugyanis a család az apa, anya és gyerekek, abból is egész pontosan kettő: egy fiú és egy lány. A TV-ben, újságokban, reklámokban, ha családról szóló kép van, akkor tuti ez a felállás. Most (még) egész jól megfelelünk ennek az idealizált családképnek, decembertől pedig majd a statisztikákat javítjuk... Mert a statisztikák szerint fogy a magyar. Az utóbbi időben mindig csodálkozom ezen a kijelentésen, mert a környezetünkben rengeteg baba születik. S hát az ovis, bölcsis felvételi tolongásról akkor most ne is beszéljünk. De családonként két gyerek ugyebár nem elég a népesség növekedéséhez. Azonban hárommal már jók leszünk. :-)

Esti fürdés

Olyan rég csináltam esti fürdős képeket, most gondoltam pótolom.
Jelenet I: Bálint "úszik", Kamilla magát ettől nem zavartatva meri a vizet jobbról balra, majd balról jobbra.

Jelenet II: Kamilla meglocsolja Bálint hátát is.

Jelenet III: Bálint köszönetképpen megölelgeti Kamillát, amit ő kevésbé értékel.

Jelenet IV: A helyzet mentéseként Apa szappanbuborék fújásba kezd.

Foglalt a bili

Mostanában gyakran foglalt a bili.

Kamilla egyik kedvenc, nem túl higiénikus játékszerévé lett a bili. Mivel látja, ahogy Bálint trónol rajta, ő is akarja. Beleáll, ráül elölről, ráül hátulról és trónol...

Ui.: Szobatisztasági státuszjelentés: Kis lépésekben, de haladunk Bálinttal. Balesetek még vannak, de egyre többször szól önállóan. Augusztusban a "délutáni alvás pelus nélkül" című projektszakasz következik.

A modern kor gyermekei...

... tablet PC-n játszanak már kora reggel. Persze mindenkinek van sajátja.

Bálint kedvence egy kutyás játék, ahol a kutya visszamondja, amit ő mond neki.

Rossz szokások: a babakocsi

Mielőtt Kamilla született, Tóni sikeresen rászoktatta Bálintot, hogy babakocsizás helyett sétáljon. Aztán megszületett Kamcsi, toltuk a mózesben, Bálint pedig haladt mellettünk. Majd a leány átkerült a sportkocsiba, mely akadályt Bálint jól vett. Az utóbbi időben azonban erősen visszafejlődtünk. Már indulás előtt befészkeli magát, hogy biztosítsa a helyét.

És persze ki se mozdul. Szegény babakocsi eléggé nyekereg már mostanában, mert extrém a terhelés.

Egyre gyakrabban megyünk így. Már gondolkodom rajta, hogy a jelenleg kölcsönbe kihelyezett testvérkocsit újra birtokba véve hogyan fogunk benne 3 gyereket szállítani.

Rossz szokások: a fagyi

Nyaralás alatt - főleg ha minden sarkon szuper fagyis jön szembe - az ember rossz szokásokat vesz fel. Így például nemcsak tölcsért kap a kiskorú, hanem fagyit is bele.

Bálint már önálló gombócot követelt, s szigorúan meghatározta a gombóc színét is. És el is fogyott (már ami nem csöpögött le). Tekintve, hogy a horvátoknak jóval nagyobb a fagyiskanala, ez komolyabb mennyiséget jelent.

A tengerparton II.

A tengerpartot megunó gyermekeinknek fantáziadús szülei érdekes alternatív programot találtak ki: menjünk a medencékhez! S érdekes módon ezt tényleg újdonságként értékelték, úgyhogy a közeli medencekomplexumban Bálint már komolyabban belevetette magát vízbe. Kamilla pedig nem zavartatva magát továbbra is "homokozott" (homok és kavics híján most vízzel).

Illetve ezúttal a tengerbe gyaloglás helyett a medencékbe történő hirtelen befutást gyakorolta, a persze víz mélységéről ezúttal sem tájékozódott előre. Tóni Bálintot szórakoztatta (illetve fordítva), én pedig Kamilla után rohangásztam. Nagyjából ez volt az egész heti munkamegosztásra a jellemző. (Tóni jelenleg a munkahelyén, én - a gyerekekkel - pedig Sopronban Maminál pihenem ki a nyaralást. :-) )

Aztán gondoltuk, legyen valami kultúrprogram is (tőlünk, akik egy párizsi túrát is meg tudtak úszni múzeumlátogatás nélkül, igazán különös felvetés ez). Szóval egyik délután elmentünk Krk városát felfedezni. A legnagyobb felfedezésünk az volt, hogy mi itt már jártunk! Barátokkal - és törpék nélkül - jó néhány évvel ezelőtt.
A népsűrűség sokkal kedvezőbb volt Krk-n, mint Baska-n, de azért találtunk egy kedves turistát, aki elkészítette rólunk az egyetlen közös képet.

A napközbent lángossal és palacsintával éltük általában túl, hogy esténként aztán végigpróbáljuk a környékbeli éttermeket.

Bár 3. este már látszott, hogy ez felesleges túra, hiszen az étlap mintha mindenhol ugyanaz lenne... A hal mindenhol finom volt, kár, hogy rajtam kívül senki nem szereti. Így Tóni etette a saját vacsijából a gyerekeket, akik jellemzően 5 perc alatt jóllaktak és mehetnékjük támadt. Így aztán jellemzően felváltva ettünk: egyikünk vacsorázott, a másik kavicsozott.
Bár Kamilla azt se tudja, merre jártunk, Bálint pedig jobban szerette a medencét, mint a hullámzó tengert, én örülök, hogy elmentünk. Utoljára még Bálint születése előtt voltunk külföldön nyaralni. Jövőre pedig megint max. a Balcsiig jutunk. De két év múlvára már megvan a tuti terv: Törökország all inclusive dinoclub bébiszitterrel. :-)

A tengerparton I.

Múlt héten Baska-n (Krk) áztattuk magunkat. Nem voltunk ezzel egyedül. Elég sokan - mondhatni mindenki - hasonlóan döntött. Nemhiába, tényleg nem rossz.
Reggel fél 9 magasságában - amikor a reggeliért mentem le a pékségbe - szerencsés esetben találtam még helyet a két darab törölközőnknek a víz mellett. A vízparti bázis elengedhetetlen volt, tekintve Kamcsi szokásait. Na de ennyire ne ugorjunk előre.
10 körül kis csapatunk kiérkezett a szállástól 20 méterre lévő strandra, ahol mindenki nekiállt ténykedni. Kamilla pl. órákon át tudott "homokozni" a kavicsokkal.

Néha aztán fogta magát, felállt és begyalogolt a vízbe. Ha nem voltunk elég gyorsak, már csak ott sikerült elkapni, ahol nyakáig ért a víz. Sok félelemérzete nem volt a lánynak.
Bálint óvatosabban közelítette meg ezt a témát. Első délelőtt kicsapta nála a biztosítékot, hogy viszonylag nagyok voltak a hullámok. Másnap délutánra enyhült meg a fiú, Tóni bevihette a vízbe. Szigorúan csak kézben tartva.

Dél fele a forróság - és nyűgösödő gyermekeink - visszahajtottak minket a szállásra, hogy aztán egy komolyabb délutáni pihenő után késő délután ismét strandoljunk egy kicsit.

Ezt a tenger dolgot 3 nap után megunták a törpék. Még a kitartóan kavicsozó Kamilla is feladta, Bálint pedig egyenesen sztrájkba lépett.

Én még elfeküdtem volna pár napot a parton, de nem volt más választásunk, taktikát kellett váltanunk...

Kamilla 15 hónapos

E hónapban megütöttük a bűvös 9 kg-ot és növesztettünk még egy fogat (9,3 kg, 76 cm, 19-es láb, 10 fog). Kamilla rendesen használja is ezeket a fogacskákat. Bár napi 1x még szoktam neki pépes főzit adni, gyakorlatilag mindent eszik. Na persze azok közül ami ízlik neki (a fő, hogy husi vagy édes legyen).

E hónapban kinyílt a világ is. Kamcsi felfedezte magának az állatokat, s hatalmas örömmel mutat meg minden madarat, kuytát, cicát, de a hangyák és egyéb bogarak is ugyanígy lenyűgözik. Korábban nem volt az a mindenen mosolygós fajta, leggyakrabban Bálint tudta megnevettetni. Mostanában azonban elég gyakran örömködik csak úgy.

Lekopogom, az éjszakákat jellemzően átalussza (azóta van ez így, mióta nem szopizik. Akkor meg ugye minek felkelni...). Érdekes módon azonban a délutáni alvás elég zaklatottra szokott sikerülni.

"Beszédét" még csak mi tudjuk dekódolni (íí = inni, ké = kérek stb.). Ha nekünk se sikerül megérteni mit akar, akkor kifejezi másként. Pl. hozza a cipőjét, hogy akkor menjünk már. Ez elég gyakran előfordul. A kéréseket (pl. hozd ide ezt vagy azt) még készséggel teljesíti. Ezek közül a legnépszerűbb az "adjál puszit Apának!". Mármint Apa ezt kéri legszívesebben.

Meg Anya is.

Kerti party VB-éknél

Tóni gimis barátai elkötelezett agglegények. Páran azonban kirívó magatartást tanúsítva az elmúlt években mégiscsak házasságra, majd gyermekvállalásra adták a fejüket. Most először pedig sikerült nemcsak esti kocsma- illetve pókerpartit, hanem olyan összejövetelt is szervezni, ahol a gyerekek is ott voltak.

Eddig azt hittük kisgyermekes családnak számítunk. Bálint, a maga alig 3 évével volt messze a legnagyobb kistörpe, s Kamilla is nagynak számított, tekintve hogy már két lábon közlekedik.

Ui.: A hathetes házigazda, Samu sűrű elfoglaltságai miatt - evés, alvás, evés - lemaradt a képes dokumentációról.

Bálint és az ugrálás

Bálint Alsópáhokon kapott rá az ugrálásra igazán, ahol volt trambulin és gyermekünk gyakorlatilag a végkimerülésbe ugrálta magát rajta.



Azóta felkapott lett az ugrálóvár is, amit Tatán ismert meg, de erről nem készítettünk felvételt. Azóta Bálintba időről-időre felmerül, hogy menjünk ugrálóvárba. Ez annyira erős igényként jelentkezett, hogy a neten megnéztem és találtam az Új Buda Centerben egy ugrálóváras mega játszóházat, ahová múlt pénteken el is mentünk (mi fiúk kettesben). Maga a hely nem igazán jött be, jó ugrálóvárak sem voltak, azok is le voltak lakva, lyukasak és nem Bálintnak valók, de ezzel együtt gyermekünk igazán jól érezte magát.



Az egyik legígéretesebb vár egy óriás csúszda volt. Amire fel kell mászni és aztán jó nagyot lehet csúszni. Tatán is ilyen van, csak nem ennyire meredek és nagy. Az Bálintnak nagyon bejön. Még a felmászást is élvezi. Sajnos ezen a giga csúszdán a harmadik lecsúszásnál történt egy kis baki (első alkalommal még nekem is fel kellett mennem - azt hittem összedől az egész cucc - a másodiknál nagyon néztem, hogy elkapjam, harmadiknál gondoltam már olyan jól megy, hogy videózok is :-).



Na többet ezen nem jöttünk le semmilyen felállásban. Szerencse, hogy voltak más játékok és így végül a végkimerülés itt is biztosított lett. Bálint hazafelé közölte az első piros lámpánál, hogy ő most alszik az ülésben, így komoly show-t kellett neki vezetés közben produkálnom, hogy eltántorítsam...

Az ugrálóvár téma azért azóta is előjön. Most például Tatára mentek a nagyszülőkkel, amihez nem volt sok kedve a fiúnknak (sehová sem szeret elindulni igazság szerint), de amint előkerült, hogy lesz "bemence meg ugrálóvár" alig lehetett visszafogni, nagyon kooperatív lett :-)

Bálint ballag

Jövő héten lesz az oviba menők ballagása a bölcsiben. Mivel mi ekkor - reményeim szerint - áztatjuk magunkat a sós tengerben, ezért már most pénteken megkaptuk a búcsúajándékokat és a tarisznyát, rajta Bálint jelével (bögre, Tóni szerint köcsög). A legnagyobb sikert az óriás szappanbuborék fúvó aratta.

Cserébe mi kifosztottuk a virágárust, hogy minden érintett gondozónénitől jól elbúcsúzzunk. Bár a nyári szünet után még 1,5 hétig mehetne Bálint bölcsibe, hogy aztán szeptember 1-vel átüljön az oviba, de ezzel nem akartam összezavarni szegényt. Így most már csak az ovira gyúrunk.

Nyári klub Etyeken

A szokásosnál szűkebb körben, de sikerült egy nyári klubot is összehozni. A könnyebbség jegyében ismét csak Kamillával mentem, pedig lett volna Bálintnak korosztályos autózós társasága. Kamilla is igyekezett azért a "nagyokhoz" csapódni.

A nyolc hónapos Szabit pedig leányunk halálra rémítette minden egyes sikolyával. Ha akar valamit, ha nagyon örül valaminek vagy ha éppen csak olyanja van, hatalmasakat sikoltozik. Abból a jó éles fajtából. Nem marad észrevétlen.

Részletek egy újabb naplóból...

Április 13.

Hetek óta írom a kutatási tervemet, a kutatási esszét és az összes többi papírkát, ami a Ph.D. programba való jelentkezéshez kell. Végre elkészültem - a témavezetőm szerint is -, s leadtam a jelentkezést. Most kezdhetek tanulni a felvételire. Szeptembertől Bálint oviba megy (ha felveszik), Kamilla bölcsibe megy (ha felveszik), Anya iskolába megy (ha felveszik).

Április 14.

Ma vettem egy terhességi tesztet. Nem igazából esedékes még aminek esedékesnek kell lennie, de én gyanítok valamit. Igazából már egy bizonyos esemény óta ott motoszkál a fejembe, mi van ha… Pedig hát mi vigyázunk. Mert bár a harmadik babát nem zártuk ki, de inkább 4-5 év múlvára terveztük, hogy elgondolkodunk a folytatáson.

S ha már megvettem azt a tesztet, meg is csináltam. Elvileg 40 másodperc után már mutathat eredményt. Na ezen egy csík van. Oké. Vissza is tömködtem a dobozba, de valamiért mégse jutottam el vele a szemetesig. Aztán 5-10 perc múlva vittem kidobni, gondoltam ránézek még egyszer: mintha lenne ott még valami. Egy nagyon halvány második csík. Na persze, biztosan időn túl néztem meg, akkor meg már minden beszínesedik.

Április 20.

Megvettem a második tesztet. És ott a második csík. Már nem oly haloványan, mint múlt héten. Uhh… Tóni egész jól fogadta, igazából azt hittem jobban meg lesz lepődve. De nem. Azt mondja volt valami megérzése. Neki is.

Bepötyögöm az adatokat a szülési kalkulátorba. Várható születési dátum: 2011. december 24. Micsoda??? Hát akkor én pont nem érek rá. Akkor kezdődik majd a vizsgaidőszak és különben is ne szülessen már karácsonykor…

Ja és ez 20 hónap korkülönbség. Már megint.

Hát elég sok érvet fel tudnék most sorolni, miért lenne jobb ezzel várni egy kicsit. Itt van pl. a fizikai fáradtság. 3,5 évnyi terhesség, szoptatás, terhesség, szoptatás után némi pihenőt terveztem. Aztán itt van az idegrendszerünk: egy 3 éves, egy másfél éves és egy újszülött... Aztán itt van az én reintegrációs tervem (mármint a munka ill. az egyetem világába). Aztán itt van az az elgondolás, hogy milyen jó lenne, ha Bálint és Kamilla már kicsit nagyobbak lennének és jobban tudnánk koncentrálni a babavárásra, majd a babázásra...Na de végülis ezen felesleges rugózni. Ez a baba most akart jönni, hát várjuk szeretettel! (és sok nadrágszíjjal meg hózentrógerrel, hogy alaposan fel tudjuk kötni a nadrágot)

Április 28.

A hétvégén elkezdett fájni a hasam. Ismerős, kétoldalt húzó érzés. Nő a méh. És atya ég, pár nap alatt láthatóan nőtt a hasam. Szerintem. Holott még a 6. hetet se töltöttem be! Pedig a harmadik hónap végéig ezúttal se tervezem megosztani a hírt szélesebb körben. Hát nem lesz egyszerű. Beszerzek zsákokat majd a mostani szűk felsőim helyett.

Április 30.

Tanulnom kellene a felvételire (mert azért felvételizek). De nem megy. Reggeltől estig hányingerem van és nem vagyok túl fitt se. Legszívesebben csak bambulok ki a fejemből. Meg vagyok győződve róla, hogy a Bálinttal és Kamillával nem voltak ilyen rosszak az első hetek, de Tóni másképp emlékszik…

Május 2.

Szoptatás alatt fájt a hasam. Nincs mese, Kamillát el kellett választani. Szerencsére találtam valamit, amit Kamilla elfogad: a kecsketejet. Éljen! Két hét alatt eljutottunk a napi négy szopitól a napi egyig.

Május 3.

Ma voltam dokinál. 8 mm-es a kiscsávó. És már dobog a szíve. Ja, hogy miért kiscsávó? Mert ez a megérzésem. Már a legelején ott volt az a furcsa fémes íz a számban (mondjuk mintha egy kiskanalat szopogatnék), amit Bálintnál is éreztem az első hónapokban. No meg aztán sós kiflit, pogácsát, chipset stb. ennék egész nap. (Kamillánál ellenben komoly mennyiségű csoki fogyott).

Május 5.

A minap az jutott eszembe, hogy nagycsalád leszünk. Mármint a bevett a definíció szerint. Decembertől féláron ehet Bálint az óvodában. Na meg ott a plusz adókedvezmény. Kész haszon ez a baba már most! Persze ha veszünk egy nagyobb autót, akkor ezt sokszorosan el is költöttük. Mert a mostani öt személyes, s ha Mami is jön velünk, akkor ugye 6 ülés kell majd. Hat ülés, no meg csomagtartó a mózeskosárnak és a sportkocsinak / testvérbabakocsinak, kismotoroknak, utazóágyaknak, óriástáskáknak stb. Szóval egy kisbusz kell.

Május 12.

Hányingerem javult, fáradtság rosszabbodott. Ha Kamilla alszik, én is. Nincs időm semmire. Nem jó ez így.

Május 17.

Ma vissza kellett mennem a dokihoz, hogy pontosítsuk mekkora is ez a babó. Mert ugye van a dátum szerinti, van amit az UH gép gondol és van amit én gondolok. Ez utóbbi kettő megegyezik, s egy héttel kisebb, mint a dátum szerinti. 8 hetes. Doki osztott szorzott, majd közölte „kiírás napját”: december 24/25. Na ezt számoltam én is. Tekintve, hogy mind Kamilla, mind Bálint a kiírás előtti napon született, a szentestét idén 22-én tartjuk majd…

Ja és elkészült első sztárfotó. Ezt most nem szkennelem be. :-)

Május 23.

Pokoli szenvedés van. Nem hányinger, nem émelygés – érdekes módon ezek 2-3 hét alatt lecsengtek -, hanem kitört rajtam a pollenallergia. A szoptatás alatt is szedhető gyógyszeremről megoszlanak a vélemények, hogy terhesség alatt mi a pálya. A nőgyogyó szerint mehet, az allergológus szerint ez az egyetlen ami mehet, a gyerekdoki szerint semmiképpen se, főleg nem az első trimeszterben. Az internet szerint kerüljem az allergént (egy hete nem levegőztem a gyerekekkel), s különben is úgy kell tervezni a terhességet, hogy az első harmad ne essen allergiaszezonra. Köszi, ez utóbbi kiemelkedően hasznos tanács.

Május 25.

Ma át akarták adni a helyet a villamoson. Úgy látszik nem csak képzelődőm, s nemcsak a ruháim mentek össze, de tényleg látszik a hasam. 9,5 hét.

Május 31.

Reggel azzal fogadtak a bölcsiben, hogy pillangóvírus megbetegedés van. Bár a gyerek tök kiütéses lesz tőle, nem komoly betegség. Csak akkor gáz, ha valaki terhesen betegszik meg. Szuper. Lappangási idő 3 hét is lehet. Szuper. Bálint holnaptól 3 hétig itthon szerepel. És nagyon reménykedünk benne, hogy épp nem lappang.

Június 2.

Ma "lebuktunk". Miután Kriszti másodszor kérdezett rá, hogy nem vagyok e terhes, „deigen”-t mondtam. Tekintve, hogy épp csapatostul nyaralunk, elég gyorsan terjed a hír. Nem igazán örülök neki, mert szerettem volna akkor és annak elmondani, ahogy én gondolom. Ha hazamegyünk, Tóni szüleit is beavatjuk, mert hát mégiscsak ők a nagyszülők.

Nem húztuk ki az első trimeszter végéig.

Június 10.

Bő egy hete mondtam el Bálintnak, hogy „Anya hasában kisbaba van”. Ekkor elég röviden lerendezte a dolgot: felhúzta a pólóját, megtekintette a saját pocakját, s közölte: „Az én hasamban is kisbaba van.” Ezzel lezártnak tekintette a témát. Az utóbbi napokban azonban teljesen magától többször is előhozta ezt, s érdeklődött, hogy mekkora is az a kisbaba. Meg hogy majd meg fog születni, mint a kisnyuszik a kisvakondos mesében. Meg hogy Petike anyukájának (Anna, Peti és Gergő) is nagy volt a pocakja… Mikor Kamcsit vártam, még nem beszélt Bálint. Más ezt így átélni, megbeszélni vele.

Június 14.

Ma voltam bent a bölcsiben. Még a múlt héten is volt Bálinték szobájában két újabb megbetegedés ebből a pillangós fajtából. Újabb 3 hét itthon. Aztán nagyjából kezdődik is a nyári szünet a bölcsiben.

Június 15.

Az jutott eszembe, hogy mivel a jelen állás szerint negyedik babára már nem vállalkozunk, ezért most vagyok utoljára pocakos. Hm.

Június 16.

A minap sétáltam a gyerekekkel, amikor is egy néni megállapította, hogy a nagyobbik fiú, a kisebbik kislány. Majd megkérdezte: „S a harmadik milyen lesz?”.

Hát a doki – és a mai 12 hetes UH szerint – fiú. Persze ennyi idős korában Pancsikát is fiúnak mondták, bár bizonytalankodott a doki. Most viszont egy 95%-os mondást kaptunk. Azért még megvárom a 18. heti UH-t, mielőtt elpasszolom a lányruhákat.

A terminus egy nappal javult. A szülés várható dátuma – a mostani méretek alapján - dec. 24 helyett dec. 23.

Ma elkészült a kedvenc képem a III. Antalról (apukája nagyon szerényen csak így hívja), félig szemből fotózva.

Június 21.

Ma elkezdtük a pocakfotó sorozatot. Íme az első a 13. héten.

Június 30.

Előhalásztam a kismamaruháimat. Nincs sok, mert mindig úgy voltam vele, hogy erre a pár hónapra minek. De ha így összeadom a három babavárás hónapjait, akkor igazából megérte volna jobban bevásárolni már korábban. Na de majd most! :-)

Július 5.

Na ilyen ultrahangon se voltam még, mint a mai. Szegény gyereket teljesen kitakarta a méhlepény. Egyik végén a feje, a másik végén a lába kandikált ki, de sehogy se sikerült őt megmérni például hosszában...15. hét.

Esti csendélet

Vacsora utáni, fürdés előtti csendélet: Bálint mesekönyvet nézeget a kanapén, Kamilla szorosan felzárkózva utánoz.

Csendélet öt perc múlva: Bálint ugrál a kanapén, Kamilla figyel és tanul.

A Tűzoltóság keresztbe tett

Történt ugyanis, hogy Bálint bölcsi gondozónénije közölte a jó hírt, hogy Kamillát felvették a bölcsibe. Miután hetekkel ezelőtt már azt is megbeszéltük, mikor kezdjük a beszoktatást, a héten kaptunk egy levelet a kerületi egyesített bölcsődevezetéstől, hogy Kamillának nem tudnak helyet biztosítani, s a várólistán is csak a 13.-ak vagyunk. Ez egy összesen 60 fős bölcsinél azt jelenti, hogy remény sincs évközi felvételre.

Kiderült, hogy a Tűzoltóság keresztbe tett nekünk. Kimentek ugyanis terepszemlét tartani, s megállapították, hogy egy szobában 14 helyett itt csak 10 gyerek lehet. Azaz csoportonként 4 gyereknek kalap-kabát. Na mi ebbe a 4-be belecsúsztunk.

Úgyhogy leányka nem lesz bölcsis. Nézzük ennek a jó oldalát: nem kell beszoktatni, nem lesz ebből sírás. Nem fognak csúnya szemmel nézni ránk a szülők, amiért Kamilla megharapta csemetéjüket. Nem fog hazahozni semmilyen betegséget. S azon nevelési tanácsadóknál is biztosan szereztünk egy jó pontot, akik szerint 3 éves korig otthon a helye a gyereknek.

Cserébe némileg korlátozza a mozgásteremet, hogy leányka itthon van, aki minden esetben borzasztóan unatkozik, ha nincs társasága. Márpedig Bálint a tervek szerint nem fogja őt egész nap szórakoztatni. Legalábbis nagyon remélem, hogy az óvodába nem tettek a fentihez hasonló megállapításokat a tűzoltók...

Mondjuk még mindig jobban jártunk, mint egyik ismerős kislány, akinek 2 év bölcsi után most nincs óvodai helye.

Kamcsika helyett Karcsika

Volt egyszer egy kislányunk, akinek hátul szépen göndörödött a haja,

s adott esetben copfba is lehetett azt kötni.

Néha már az utcán is lánynak nézték. Ennek a kislánynak van azonban egy apukája, akinek "hosszú a gyerek haja" fóbiája van, mert szerinte ő saját maga az összes gyermekkori képén idétlenül nagy sörénnyel rendelkezik. Nehogy ez megismétlődjön, Bálint bizony rendszeresen kopasztva van. Ezúttal - most először - Kamilla se kerülhette el sorsát, lányság és copfosság ide vagy oda, nyírás lett a vége. Arra hivatkozva, hogy leányka haja mindig csatakos, s hát a hajmosás - apai reszort - is nehézkes.

És különben is nyár van. Íme a két úszófrizura.