Gyermekfárasztás kültéren

Az nem megy, hogy egész nap otthon vagyunk. Bár a hétvége közeledtével a gyerekek leginkább erre vágynak, s eleinte kíválóan el is vannak, előbb utóbb bekövetkezik az a pont, amikor ki kell őket mozdítani. Még akkor is, ha már hidegebb van kint. Szóval irány az erdő. 

Balázs néha fel akarja adni a kijelölt táv teljesítését, mondjuk az első 200 méter után. Balázst ilyenkor az avarban kell keresni:

Hazatérve a fiúk feneket melegítenek a tűznél:

A tüzet elsősorban azért raktuk, hogy égessünk némi zöldhulladékot. A zöldhulladékos zsákra ugyanis azt írták, hogy fenyőgallyat és diólevelet nem szabad beletenni. A kertünkben pedig van többek között kb. 10 fenyőfa és kettő dió. Persze tűzgyújtási tilalom is van a kerületben. Na de akkor mit kellene csinálni ezekkel, ha zsákba nem mehet, komposztba nem tehető, égetni nem lehet(ne)...?

Hétvégi reggelek

A gyerekeknek nem számít milyen nap van, stabilan kelnek kb. ugyanabban az időpontban. Bálint 6.30 körül, aztán nem sokkal később a kicsik is. Régebben mindig beosztottuk, hogy melyikünk kel fel reggel a gyerekekhez, de szerencsére most már egy ideje más szelek fújnak. Bálint felkel, lemegy a nappaliba, kiválaszt és elindít a "mesedobozból" valami filmet, aztán aki felébredt, az csatlakozik hozzá. Mire mi is felkelünk, jellemzően már a második mesefilmen is túl vannak, s csatatérré változtatták a földszintet. A hétvégi reggelek így rendrakással és a kekszmaradványok eltávolításával kezdődnek. A gyerekek ugyanis előbb-utóbb megéheznek, s felzabálják ami a spejzben a kezük ügyébe kerül. Mostanában  azonban új módszert vezettünk be ennek elkerülésére: már előze este megterítek, s kikészítem nekik a reggelit, ami kakaós  , csiga már egy jó ideje. Mindig kakaós csiga, hogy nem unják... Persze így is sokszor kiviszik a kaját a konyhából, de ha minden jól megy, tányért is visznek hozzá.

Előszeretettel fényképeznek is, s néha a különböző eszközökön található fotókból visszakövetkeztethető, hogy mivel telt a reggel. Vagy éppen a délután, vagy az este általunk nem szorosan követett része.  Itt úgy látom díjkiosztás volt a konyhaasztal tetején:

Soproni hétvége

Elég durván hangzik - s az is -, de tegnap volt a 20 éves érettségi találkozóm. E jeles alkalomból lejöttünk a gyerekekkel Sopronba. Tóni ez idő alatt fiús hétvégéjét töltötte az ország másik felén, küldtünk neki üdvözletet:

A hétvége standard programja a leckeírás is. Mióta két iskolásunk van, azóta kétfelé kell figyelni, ami nem mindig megy, úgyhogy sokszor egymás után csinálják a házit, nem egyszerre. Leckeírás Maminál:

Kamiéknál elég más rendszer van, mint Bálintéknál. Bálint minden nap hozza-viszi minden cuccát, nem marad ott semmi. Elvárt, hogy minden nap megnézzem a könyveit, füzeteit, kijavítsuk / befejezzük a házit. Kami iskolatáskájában csak egy tolltartó, üzenőfüzet és uzsonnás doboz van. A könyvek / füzetek maradnak a suliban, csak hétvégére hozzuk haza azokat. Így csak hétvégén látom, mit csinált hétközben. Ez utóbbi rendszer kényelmesebb nekem, de Bálint esetében örülök, hogy mégse ez a rendszer, mert neki tényleg naponta a körmére kell nézni. Így hétközben jellemzően Bálinttal, hétvégén inkább Kamival foglalkozom. 

Csak lazán

Balázs mai outfitje:

Bálint megjegyzése: "Királyul nézel ki öcsém!"