2019. február 26., kedd

Marokkóban

Bálint már évek óta zaklat minket a gondolattal, hogy ő repülővel szeretne utazni valahova. Már majdnem beadtuk a derekunkat, hogy a tavaszi szünetben elrepülünk valahova, de a januári síelésen a visszaút olyan botrányosra sikerült, hogy ezt elpasszoltuk. 
A hétvégén viszont a nagyok nélkül, Benedekkel felültünk egy gépre, s elmentünk Marrakesh-be. Még sosem voltunk Afrikában és ez volt az első repülőutunk gyerekkel. Mivel Beni még nincs két éves, külön helyet nem kapott, s a hármas üléssorban rajtunk kívül még valaki utazott ... volna. De Tóni az oda- és a visszaúton is elültette a szomszédunkat, így viszonlyag vállalható volt a 4 órás repülőút, máskülönben elég horror lett volna.

Az utazás apropója egyébként a golfozás volt, úgyhogy Tóni délelőttönként golfozott, mi Benivel a medence környékén legelésztünk. A sivatag közelsége miatt elég sajátos volt az időjárás: reggel pulcsi és hosszúgatya kellett,  délben bikini (és 50 faktoros naptej), napnyugta után pedig kabát. 

Délutánonként aztán bementünk a városba, ami egy kultúrsokk volt. Főleg az óváros volt durva. Bár az utikönyvek ódákat zengenek, de az óriási forgalom, a zsúfoltság, a kosz és a bűz nem volt annyira hangsúlyozva. Talán ha gyerek nélkül megyünk, kevésbé zavar. Benikét egyébként mindenki imádta. Feltűnően szeretik a gyerekeket. A bazárban babakocsiban tolva Benit egy idősebb nő még egy puszit is nyomott az arcára, csak úgy jártában-keltében. 
A bazár tényleg óriási, de nagy késztetést nem éreztünk a vásárlásra.   
Furcsa világ ez, a high-tech luxus és a középkor sajátos egyvelege, ahol (rendszámmal ellátott) szamarakkal szállítják az árut, s iskola helyett a gyerekek az utcán lógnak. Így nem csoda hogy a felnőtt lakosság 60%-a (!) ma is analfabéta. Igazán óvatos duhajok voltuk, nem mertünk a városban enni. Vacsorára mindig visszamentünk a szállodába, ahol egyik este azért elmentünk az autentikus marokkói étterembe is, hogy együnk már valami helyit is. Benedeknek hozzattunk egy tálka friss mangót is, mert már első reggel kiderült, hogy az óriási kedvenc. Itt már jóllakva:

A  franciák által épített új városrész már nagy európaias. Kivéve a közlekedési kultúrát. Az óvárosban közlekedési lámpák sincsenek, itt már vannak, de ez senkit sem zavar. A piros lámpa azt jelenti, hogy óvatosabban kell áthajtani a kereszteződésben, ahol 2 db 3-3 sávos út talákozik.
Yves Saint Laurent által alapított kertben mintha az óriások földjén lettünk volna. A nálunk is (szobanövényként) ismert növények itt óriásira nőttek a szabadban:
Rengeteg francia volt, hozzánk is mindenki első körben franciául szólt, de az angollal is jól elboldogultunk. Liszt Ferenc repülőtér, késő este. Megérkeztünk. 

2019. február 18., hétfő

Jön a tavasz...

A jó időben kirajzottunk a játszótérre. Tavaly a nagyok (főleg Bálint) már sokszor unatkoztak a játszón, kinőtték azt. Idén azonban új program keletkezett: Benedeket lehet szórakoztatni, cipelni egyik játékról a másikra.


2019. február 15., péntek

2019. február 14., csütörtök

Várjuk az iskolásokat

Bálint már egyedül jön-megy a suliba, edzésre. Kamilla és Balázs reggelente kettesben lesétálnak a suliba. Jóval korábban mennek, mint Bálint, mert ők még szeretnének tanítás előtt játszani a többiekkel (Bálint pedig az utolsó pillanatban indul). Délutánonként a különórák után Kami és Balázs lejönnek a portára, pontosabban a kapuhoz, s Benikével ott várjuk őket a lépcső alján. Akadálymentes iskola révén ugyanis ezernyi lépcső vezet fel és le mindenhova, még a portára is.
Ezután következik a napi edzésem: megkapom az összes iskolatáskát (edzésnapokon Bálintét is), s két vagy három iskolatáskával (kettő a babakocsin lóg, egy a hátamon), néha tornafelszereléssel, úszócuccal stb. kiegészülve feltolom Benedeket a meredeken hazafele.

2019. február 10., vasárnap

Bali falmászós zsúrja

Balázs névnapi / szülinapi zsúrját ezúttal már az nem ovistársakkal, hanem az újonnan szerzett iskolás barátokkal tartottuk. Az ünnepelt falmászós bulit akart, így most először házon kívül tartottuk a zsúrját. Bálint volt a Mászóbirodalomban egy zsúron még régebben, ekkor tetszett meg a dolog Balázsnak is. Mivel egy nap csak egy zúrt vállalnak, szerencsére nem volt nagy zsúfoltság. A környék, az épület kívül-belül azért hagy némi kívánnivalót maga után, révén hogy egy régi gyártelep lepusztult maradványait hasznosították újra különböző célokra. A gyerekeket mindez azonban nem izgatta annyira. 2 órán keresztül mászták a falakat.
Aztán az épület tetejében, számtalan lépcsőn és létrákon felmászva eljutottunk a klubszobáig, azaz a tortáig.
Ezt is kipróbáltuk, jövőre bowling lesz. Bár Balázs valami trambulinparkot is kiszemelt már magának...

2019. február 9., szombat

Bálint a rocksztár

Az idei farsangot nem készültük túl. Balázs csakúgy mint tavaly, idén is jedi volt. Bálint pedig rocksztár: fejhallgatóval, hajzselével és a kedvenc bőrdzsekijével.
Rocksztár vagyok, 
rocksztár vagyok, 
gitáromat pengetem,
vegyétek a lemezem.

Valami ilyesmi volt az a vers, amit előadott, hiszen minden évben kell a jelmezhez illő verset költeni, s azt előadni. Egyébként az osztályukban most az volt a divat, hogy a fiúknak lánynak, a lányok fiúnak öltözte. Mintahogy idén Kamilla is cowboy-nak öltözött (ahh, hol vannak már a hercegnős ruhák...). Legtutibb mégis Bálintnak az a fiú osztálytársa volt, aki takarítónéninek öltözött (kitömött mellekkel, fenékkel, parókával és erős, ámde csúnya sminkkel, gyógycipőben, kötényben és felmosóvödörrel), úgy hogy meg sem ismertem. Még akkor se, amikor mondták a nevét.

2019. február 1., péntek

Beni a mérlegen

Benedek nem akar elmozdulni a 10 kg környékéről. Méri magát. Kihúzza, ráül.