Balázs 7 hónapos

Balázs 7 hónapos, 9,36 kg és 73 cm, 74-80-as ruhákat hord. Fogak száma még mindig nulla, de már vannak jelek, hogy hamarosan megváltozik ez az állapot. Pár napja pedig az étkezés terén is előrehaladtunk. Balázs egyik nap úgy gondolta, kinyitja a száját és megevett fél deci pépet. Tegnap már majdnem megvolt az egy deci is. Mindehhez hozzátartozik, hogy közben kitapasztaltuk a fiatalember ízlését. A kaját meg kell melegíteni, szobahőmérsékleten nem jó a gyümölcsös se, valamint jól fel kell hígítani a főzit. Ugyanis bár már kinyitja a száját, ezzel egy időben a nyelvét is előretolja, s úgy szopizza le a kanálról az ételt. Ez a hozzátáplálásos időszak a legmacerásabb. Még szopi is van, de külön főzni is kell.

Úgy érzem, a most megkezdett második félév más tekintetben is bonyolultabb lesz az előzőnél. A járókát ugyanis határozottan unja Balázs, s a dolgok sűrűjében érzi jól magát, ahol a többiek is vannak. Ha mesenézés van, akkor ott,

ha pedig talajbirkózás, akkor ott.

(A bunyó tárgya éppen Kamilla egyik babája.)

Legjobban a "nagyok" szobájában szeret a szőnyegen, mert ott annyi minden érdekes van. Ilyenkor azonban nem lehet elmozdulni mellőlük, mert egyrészt nem minden babaszájba való, ami a gyerekszoba szőnyegén előfordul, másrészt pedig Kamcsi szereti játékbabának használni Balázst. Így aztán amíg Balázs meg nem tanul járni, de legalábbis hatékonyan odébbmászni, addig állandó ügyelet van.

Mozgás tekintetében sok változás nem történt, ha csak azt  nem számítjuk, hogy babóka eddig kétszer már a hátról hasra fordulást is abszolválta. Borzasztóan tud kepeszteni az érdekes dolgokért, ilyenkor féllábbal tolja és páros kézzel húzza magát sajátos kúszástechnikával. Másik módszere, hogy négykézlábra áll és előreveti magát.

Kiállításon

Nem vagyunk kiállításra járó típusok, pláne nem gyerekekkel. Ezúttal azonban kivételt tettünk. Bár a téma igazán érdekes volt számukra -  Bogyó és Babóca kiállítás a Millenárison -, a kiállításon való helyes magatartást (hosszasan és alaposan megnézzük ami a vitrinben van, s lehetőleg nem érünk hozzá semmihez) még gyakorolni kell. 

Kamcsi stílusosan napszemüvegben tekintette meg - két rohangászás között - a jól ismert figurákat. Eközben Bálint már a terem végében babzsákba fészkelte magát és nézte a vetítést, ahogy az jól észrevehető a kép bal felső sarkában...

Nyár és szabadság

Amíg az ember lánya dolgozik, addig kétféle nap létezik: munkanap és szabadnap (=hétvége, ünnepnapok és szabadság). Így volt ez hosszú évekig, amikor is a fő szabadságot augusztus első három hete jelentette.

Aztán miután megszületett Bálint, a naptári napok lényegtelenné váltak. Ismét kétféle nap létezett: Apa is velünk van, vagy csak ketten vagyunk. De hogy hétvége vagy hétköznap van, az mindegy lett. Mostanra "továbbfejlődtünk", s háromféle nap létezik:

1. Apa dolgozik, "nagyok" az intézményekben, én Balázzsal kettesben itthon

2. Apa dolgozik, én a gyerekekkel itthon

3. Apa nem dolgozik, mindenki itthon (vagy másutt)

A szabadságnak most így a 3. pontba tartozó napokat hívjuk, bár én a magam részéről bátran állítom, hogy az 1. pontba tartozó szürke hétköznapok számomra sokkal pihentetőbbek. Mostanra azonban már rég vége van az ovinak és a bölcsinek, dolgozni viszont még muszáj, így jelenleg a 2. pont az érvényes, ami azért elég szívás. Ennek megfelelően már júniusban elkészült a haditerv, mi is lesz július közepétől augusztus végéig. (Ha iskolások lesznek, akkor már június közepétől szükség lesz a tervre...)

A lényeg, hogy a gyerekeknek szórakoztatás és társaság kell, nekem pedig segítség. Így aztán lementünk Mamihoz Sopronba egy hétre, ahol Kamilla kipihente a bárányhimlőjét. (A betegség komoly hátránya, hogy a gyerek már gyakorlatilag meggyógyult, nem fertőz, de durván sebes mindene, ezért emberek, főleg gyerekek közé vinni nem ildomos. Szobafogság van, amíg legalább az arca letisztul és szalonképes lesz.)

Ezt követően pedig irány Szentgotthárd! Ugyanis Kamilla keresztszülei nagy merészségről tanúskodva bevállalták Kamcsit és Bálintot egy hosszú hétvégére, mi pedig csapot-papot (s főleg gyermekeinket) hátrahagyva elmentünk wellnesselni. Már régóta vágytam a Spirit Hotelbe , nem is csalódtam! Egy kis talpmasszázs, Hamam (török fürdős kényeztetés röpke két órában), pilates óra, szaunavilág... Ez utóbbiban különösen jó dolgom volt. Tóni, aki másnap próbált ki párat az x féle szaunából, panaszkodott is, hogy neki nem kente be a szaunamester se az aloes-joghurtos, se a csokis kencével a hátát, csak a kezébe adta a tégelyeket... :-)

Balázs persze jött velünk, s míg az egyikünk kényeztette magát, addig a másikunk babókával volt. 

De természetesen így is összehasonlíthatatlanul könnyebb dolgunk volt, mint ötösben lett volna. 

Mindeközben szerencsére a gyerekeknek is szuper dolguk volt, a hazajövetelünk után másnap reggel Bálint közölte: menjünk Szentgotthárdra. Az elszakadás nem viselte meg. Mikor értük mentünk, örömmel elénk futott, majd ezt mondta: "már nagyon aggódtam értetek". Kamcsit azért megérintette a távollét, lógott is Tóni nyakában utána.

De vajon miért van az, hogy a gyerekek a rosszaságuk (hisztik, szót nem fogadás stb.) 99%-át a szüleiknek tartogatják? A házigazdák elmondása alapján ugyanis nem ismertünk rá gyermekeinkre. Na de aztán már a hazafele vezető úton kiderült, hogy nem cserélték ki őket. A három órás útból Kamilla kettőt simán végig tud sírni azért, mert nincs kifli az autóban. :-)

A reggelizőasztalunk romjai

Ma reggel. És tegnap reggel. Valamint tegnapelőtt reggel...

Először fodrásznál

Bálint drótkefe haja időnként áldozatul esik az otthoni hajnyírónak. Nyáron merészebb beállításokkal dolgozik a fodrász (Tóni), s néha elállítódik a beállított hosszúság, így egy-egy csíkban lekopaszodik a gyerek, amihez aztán a többi részt is hozzá kell igazítani. Így történt ez nemrégiben is, de szerencsére gyorsan nő Bálint haja.

A női fodrász én volnék, de úgy döntöttem, még egyszer nem kísérletezek fru-fru igazítással, hanem elviszem a nőt profihoz. Meg hát nem lehet elég korán elkezdeni a szépségszalonba járást. Igazi csajos program.

Before:

After:

Kami pelenkázik

Továbbra is ámulva figyeljük Kamilla nőies szerepjátékait. A heti kedvenc a pelenkázás. Főpróba a játékbabán,

 

 aztán jöhet az igazi. Csakhogy az igazi mindig odébbáll. Meg kell ebben akadályozni valahogy.

 

Mondanom sem kell, Balázs meg se nyekkent. Se az akció, se Kamilla mázsái nem zökkentették ki nyugalmából.

Ui.: Balázs (még) nem pöttyös, Kamilla pedig  már nem pöttyös. Pedig szegénynek még a szemhéján is volt himlő. De a jósolt egy hét helyett csak három napig jöttek az újabb pöttyök (ami igazán álmatlan éjszakákhoz vezetett), aztán szépen elkezdtek pörkösödni.

Tátunk

Balázs hozzátáplálásával továbbra is úgy állunk, hogy sehogyse. Azt gondolnám, hogy túl a fél éven, s túl a 9 kilón, egy ekkora babának kéne már valami egyéb input is. De babókánk továbbra is úgy szorítja össze a száját, ahogy csak bírja. Pedig tátunk neki rendesen, hátha utánoz majd minket. :-)

A pépestől továbbra is öklendezik. A folyékony gyümölcslevekkel már annyi elértünk, hogy ha mégis sikerül valamit a szájába tenni, azt lenyeli. Egy ideig (max pár minikanál baracklé legyűrése) tűri a procedúrát, aztán keservesen sírni kezd. 

Vékonyka királylányunk már korán barátságban volt a kanállal, ha nem is evett sokat. Így aztán ránézésre azt hittem, hogy Hurka Gyurka nagyevő lesz a kezdetektől fogva és ekkora már pörköltet vacsorázik. Turmixolva persze. Mekkorát tévedtem! 

Pedig muszáj lesz Balázsnak áttérni a vegyes kosztra, mert szeptembertől nem lesz mindig itthon a mostani ebédje, hiszen kezdődik az egyetem.

Kamcsi pöttyös

Már hétvégén is nagyon nyűgös volt a lány. A kedvenc strandunkon (tatai Fényes fürdő) a negyven fokban fázott, Tóni pedig szemölcsöt vélt felfedezni az egyik kezén. Kedden aztán futószemölcs gyanújával futottunk a dokihoz, ahonnan bárányhimlő diagnózissal távoztunk. 

Bálint be van oltva, ráadásul duplán is bárányhimlő ellen, így ő nem kaphatja el. Tekintve Bálint hipochondriáját, jobb is ez így. Elég, ha Kamilla fehérre meszelt hátában gyönyörködik.

Balázs viszont jó eséllyel elkapja. Nem értem miért, de állítólag egy családon belül a második illetve harmadik családtag bárányhimlő fertőzése súlyosabb lefolyású, hosszabb ideig tart és még több pöttyel jár. Szegény Balázsunk most éppen a Bálinttól múlt héten szerzett kötőhártya gyulladást heveri ki, s már árgus szemekkel nézzük, hogy mikor kell őt is meszelni. Persze állítólag ez a rázókeverékes meszelés se jó már. De nekünk amolyan régi motoros a házidokink.  

Genetikailag kódolva

Az, hogy a fiúk és lányok játéka közt különbség van, nem a kapott tárgyak különbözőségére, de még csak nem is az eltérő szülői kondicionálásra vezethető vissza. Genetikailag kódolva van. A gyerekszobában egy kupacban vannak a játékok, az enyém-tied vitatéma ad-hoc alakul ki egy-egy tárgy esetében, de eredendően nincs felosztva, melyik játék kié. A közös bázis tehát adott, mégis mindenki mást hoz ki belőle.

Bálint minden tárgyban kardot vél felfedezni, így a rövidnadrágok derékszűkítő gumijaiba rendszeresen fakanalakat, fél literes műanyagpalackokat stb. tűz, fejébe dobozokat, homokozó vödröt stb. nyom, hogy sisakja is legyen.

Kamcsi mániákus öltözködéséről már esett szó. Aztán itt vannak a táskák, melyeket begyűjt, s kis karjára fűzve cipel amennyit bír.

Másik kezében napszemcsi, s a lábbeli viseletén is figyelmet érdemel. Továbbá  itt vannak az aktuális nagy kedvencek: a csatok. Az én hajam túl hosszú, nehezen kezelhető, Bálint most épp nyári frizkót hord, azaz tök kopasz, a saját haját pedig nem látja a lány. Így hát kézen fekvő, hogy kit használ hajas babának:

S Tóni igazi lányos apa módjára - habár e szerep ellen szóban mindig ágál - hosszú ideig tűri a fodrászkodást. Minden csat be, aztán ki, majd újra be. Hajgumik pedig a csuklóra felfűzve karkötőnek.

Bálint is be szokott szállni, ilyenkor ő csinosítja húgát: ügyesen beteszi Kamcsi hajába a csatokat, majd büszkén mutatja a végeredményt.

Balázs kúszik a fűért

A hétvégén kiderült, hogy Balázs tud kúszni, ha kellően izgalmas cél lebeg a szeme előtt. Márpedig a fű - továbbá minden ami nem babakézbe való - kellően izgalmas célpont. Így már nincs az a takaró, ami elég nagy lenne.

Ez pedig minden kétséget kizáróan egy négykézlábra állás.

Kamilla dumál

Már hetek, sőt hónapok óta tervezem, hogy megírom: Kamilla beszél. Mit beszél, folyamatosan dumál! Tél végén még csak szavakat mondott, tavasszal azonban megszállta az ihlet és elkezdett komolyabban beszélni. Mondatokban és ami az újdonság számomra: nyelvtanilag elég helyesen. Nem keveri a személyes névmásokat. Ha magáról beszél, azt nem második vagy harmadik személyben teszi, hanem első személyben. Tegnap esti párbeszéd:
Apa dicséri lányát: - Cuki vagy!
Kamilla: - Cuki vagyok!
De olyan komolyabb, Bálinttól hallott fordulatokat is előszeretettel használ, mint pl."megnézhetem?". Énekelgetni, szavalni imád. Csak úgy spontán, sokszor saját költésekkel kiegészítve. A tiszta kiejtésen azért még van mit csiszolni:

Szövegkönyv:

Boci-boci taka,
sesüsesi faka,
oda megyünk hakni,
ahó tejet hakni.

20. Volt

Tavaly kihagytuk, de idén ismét kimentünk a Volt fesztiválra. A gyerekkoncertek ezúttal délelőttönként voltak, de a hőség miatt így is muszáj volt tisztes távolságból, az árnyékból követnünk a műsort és literszám fogyasztani Bálint kedvenc cukros szénsavas fogbarát üdítőjét.

 

Az Alma együttes egyébként kitett magáért, legalább annyira igyekezett szórakoztatni a felnőtt közönséget, a szülőket, mint a gyerekeket. Nincs óriási tapasztalatunk gyerekkoncertek tekintetében, de ez igazán jó vót. Mostanában egyébként is az Almamánia és egy másik szerzeményük, a Paprikajancsi a nagy kedvenc. Ha az autóban utazáskor tetőfokára hág a nyugtalanság (mindhárman sírnak), akkor ez szokott megmenteni minket.

Utána lecsekkoltuk a nagyszínpadot is, hogy hova jöjjünk vissza este Ákos koncertre. A péntek déli napsütésben nem zavarta meg sétánkat a fesztiválozó tömeg.