Balázs baba 4 hónapos

Balázsunk betöltötte a négy hónapot, meghaladta a 7,5 kg-ot, amit anno a tesói fél évesen produkáltak. Így ő most 7,6 kg és 67 cm.

Ha így halad, nyárra talán bele is nő a nyári szettekbe, amit Bálint 1 évesen, Kamcsi pedig 15 hónaposan hordott. A minap egy fél napot úgyis épp azzal szórakoztam, hogy eltettem a téli holmikat, elővettem a nyáriakat. 56-62-es babaruhák, kinőtt lánykaruhák mentek a zacskókba, dobozokba (kölcsönkapottak X-től és Z-től, kölcsönadandók Y-nak és W-nek, elpakolandók garázsba és gardróbba kategóriákban), a további méreteket pedig szétszórtam a szekrények között, valamelyik gyerekre biztosan jó lesz. Néha már kezdek belebonyolódni, hogy mink is van, melyik zokni kié stb. Egy-egy szezon kezdetén pedig rácsodálkozom az előhalászott készletekre.

Na de térjünk csak vissza Balázsra. Reggel fél 7 körül ébred, pontosabban ébreszti a reggeli csatazaj. Kamilla a saját ágyából kiabál (vagy sír), ha felébred, Tóni kimegy hozzá, aztán Bálint - aki már hajnalban átköltözött hozzánk - elkezd magyarázni, hogy ő is felébredt, ezzel megadva az utolsó lökést is Balázsnak az ébresztőhöz. Ha nem zavarom meg a további napirendjét, azaz szép nyugodtan tud itthon nagyokat aludni, akkor már csak 4x eszik. Ez azonban csak ritkán van így. Általában keltenem kell, hogy egyen, mert aztán indulni kell vhová.

Pótruha nélkül azonban nem megyünk sehova. Balász valahogy anatómiailag úgy van felépítve, hogy az output kirobban a pelenkából, azt minimálisan érintve minden a háta közepén landol. A múlt szombaton esküvőre voltunk hivatalosak. Balázs élete első esküvőjén elnézegetett egy darabig a hordozóból, de aztán jelezte, hogy neki ott már nem jó. Kivettük, a kezemben aztán tovább tekergett, néha vörösre váltott az arcszíne. Amikor aztán a templomi szertartás a tetőfokára hágott, a házastársi eskü előtti tételszünet hatalmas csendjébe Balázs berobbantotta az aznapi adagot. Az egyébként sem halk hangot a templomi akusztikája szépen erősítette...

Fogacskája még nincs, de ahogy Kamilla mondja "harap a Balázs". Ezt úgy kell elképzelni, hogy Balázs hasal a járókában, tátott szájjal rácsodálkozik a világra, Kamcsi pedig odamegy és bedugja az ujját Balázs szájába, aki ekkor összezár. Sajnos nem csak ekkor, hanem mostanában szoptatás közben is. Elég kellemetlenül kemények az ínyei.

Új produkcióként fokozott nyálzásról tudok beszámolni. S Mami szerint a járókába mellé rakott játékokat már nem csak véletlenszerűen lökdösi meg, hanem direkt piszkálja.

Bábok

A bábszínházat egyelőre nem túl intenzíven használjuk az alábbi okokból:
- kevés a bábunk
- kéne jó sztori (azaz bábozható mese)
- a nézőközönség átlagéletkora nem éri el kívánt szintet (Kamcsi még nem leköthető vele)
A legelső ponton segített, hogy Nagymamától kaptunk új bábokat. Egy villámelőadást is improvizált hozzá, ahol Piri Kamcsihoz hasonlatosan inkább közelről érdeklődött, Kata viszont vitt magának széket és leült a nézőtérre. :-)

Kamilla egyébként lelkesen használja a bábokat:

sapkaként.

A gyereknevelésről

Életemben két olyan időszak volt/van, amikor sokat olvastam/olvasok. Az első ilyen korszak gimnazista koromban köszöntött be magyartanárnőmnek köszönhetően kötelező irodalmak formájában. A második ilyen korszak Bálint szoptatásával kezdődött, s kisebb megszakításokkal (=terhességek) tart a mai napig. Azaz etetés közben vagy bambulok ki a fejemből (reggeli szopi tipikusan ilyen), vagy olvasok. Eleinte azt gondoltam, majd a PhD témámhoz gyűjtök irodalmat, s az itthon töltött, egyetemen halasztott félévben azokat szépen feldolgozom. Na erre még nem sikerült rávennem magam, ellenben kiolvastam az összes női és lakberendezési magazint.

Amikor ezek elfogytak, egy időközben beszerzett gyerekneveléssel kapcsolatos könyvet olvastam el. Bálint az újabb és újabb (valamint visszatérő) dolgaival elég aktualitást adott a könyvhöz, ezért előszeretettel tartottam felolvasást belőle gyermekeim apjának, aki az ilyesmikre közismerten nem nagyon vevő. Szerinte ahány gyerekneveléssel foglalkozó könyv, annyi tuti megoldás létezik, s így minden módszer igazolásra talál, csak a megfelelő könyvet kell elolvasni. Ezt cáfolandó az ominózus könyv után (amivel egyébként nem tudtam 100%-ban azonosulni) elolvastam még egyet. Aztán belekezdtem egy harmadikba. S már nem is kellett tovább olvasnom ahhoz, hogy egy témában szögesen eltérő ajánlást olvassak. (A téma egyébként az volt, hogy kérjen e a szülő bocsánatot a gyerektől, ha a szülő valamit rosszul csinált.)

Szemléletformálásra, elgondolkodásra egyébként tökéletesek ezek a könyvek. Apropó tökéletesség. A kedvenc mondásom e témában egy kommunikációs tréner ismerősünktől (akit Tóni kifaggatott a témában) az alábbi: A legnagyobb hiba, amit a szülő elkövethet az az, hogy tökéletesen neveli a gyerekét. A világ ugyanis tökéletlen (következetlen stb.), s erre nem felkészíteni a gyereket, a legnagyobb hiba. Na ezt a hibát mi már nem fogjuk elkövetni. :-)

A másik kedvencem mondásomat azt hiszem Ranschburg Jenő könyvében olvastam: Neked is olyanná kell válnod, amilyenné nevelni szeretnéd a gyerekedet. Nem elég mondani, hogy pl. "Bálint most már eleget játszottál a tablettával*, gyere inkább olvassunk a könyvből!".

Példát is kell mutatni. :-)

* Tabletta = iPad és hasonlók.

Klub nálunk

A minap ismét kluboztunk, ezúttal nálunk. A gyerekek egyik része intézményekben (bölcsiben / oviban) volt, a másik része sajnos beteg volt, a harmadik része pedig eljött és intenzíven érdeklődött a legújabb klubtag, azaz Balázs iránt. Aki ezúttal nem aludta végig az egész összejövetelt, mint ahogy azt tette február végén Krisztáéknál...

Bálint és Kamcsi nem voltak itthon, így nekem igazán kényelmes helyzetem volt. És hát kevesebb gyerek mellett beszélgetni is jobban lehet. :-)

Masszív baba

Gondoltam meg kellene örökíteni Balázst is ünneplőben. A következő alkalomra már ugyse lesz jó rá ez a szerkó. Tóni csak "Dagi"-nak hívja. Pedig nem is dagi, csak amolyan masszív, tömör baba. :-)

Kamcsi szülinapi partija II.

Kamilla ünneplése kedden folytatódott a bölcsiben. A szülinapos vitt tortát, a gondozónénik feldíszítették a körletet, az ünnepelt az asztalfőre ült,

és ebéd után ment az éneklés meg a tortázás.

Mivel Bálint születésnapja a nyári szünetre, Balázs születésnapja pedig a téli szünetre esik, náluk az ovis / bölcsi partik elmaradnak. Esetleg egy februári névnapi köszöntéssel lehet majd mindkettejüket kárpótolni...

Kamcsi szülinapi partija I.

Előzetesen, vasárnap megünnepeltük már a lányt. Kamilla abban a ruhában feszített - szó szerint -, ami a keresztelőjén volt rajta.

Ez csak azért érdekes, mert pont 6 hónapos volt a keresztelő napján. :-) Így a hosszú ruhából azóta mini ruha lett.
Ezúttal is megettük Mami sütötte "féldisznót",

aztán énekeltünk a lánynak a torta előtt.

Kamcsi nagyon élvezte, hogy őt ünnepeljük, a dal végén elkezdett lelkesen tapsolni. Mi is. :-)

A gyertyák elfújása még nem ment, de Bálint és Kata boldogan magukra vállalták a feladatot.

Királylány 2 éves

Kislányunk nem is olyan kislány már. 2 év, 11,5 kg, 87,5 cm, 22-es láb, 16 fog.
Egyre növekvő hajfürtjei egészen csajosak már, de a csatokat továbbra se nem tűri meg benne, a fésülködés mumus, a hajmosás pedig dráma. (Apa pedig továbbra is fenyeget, hogy inkább vág.)

De öltözködni imád. Ha pedig valami nem tetszik neki, egyszerűen leveszi. És felvesz helyette vmi mást. Főleg mások holmijait kedveli. Újabban Balázs baba ruháit próbálgatja, de Bálint zoknijai, papucsa és alsónadrágjai is a kedvencek közé tartoznak.

Kedvenc játéka a gyurma. Éjjel-nappal gyurmázna, de mással is elég kitartóan eljátszik, legalábbis a bátyjához képest. Legóbábukat, babákat - és minket is - elrendezgeti, hogy ki hova üljön, feküdjön stb.
A tavalyi vagány, minden félelemérzettől mentes kiscsajszink azonban elköltözött. Beütött a dackorszak, no meg a kisöccs. Kamcsika az utóbbi hónapokban sokszor - ne szépítsük - egy kis sírós nyafkacica, hisztigombóc jegyekkel fűszerezve.

Ezt azonban úgy tűnik csak nekünk tartogatja, mert a bölcsiben nincs hiszti, nincs nyafogás és sírás. Egyébként megszokta és szerintem meg is szerette a bölcsit. Reggelente gond nélkül megyünk el, odaérve hozza a cipőcskéjét, egyedül öltözik, magától megy be a csoportszobába. Csak akkor gondolja meg néha magát, ha még egy kicsit ott maradok beszélgetni a gondozónőkkel.

A hisztire visszatérve: amikor rejtélyes okból kifolyólag már negyed órája fetreng a konyhakövön, akkor örülök, hogy nem három lányunk van. Másrészt viszont annyira cuki, olyan jól lehet szeretgetni, ő is jön bújni, s annyira más mint a fiúk... Ha lehetett volna kérni, akkor is így kértem volna: a szendvicsgyerekünk (=középső) lány legyen. Állítólag a középsők érzik magukat leginkább elhanyagoltnak, mert ő nem tűnik ki semmivel, hiszen nem ő a legnagyobb, legokosabb, de nem is legkisebb. Kamcsinak azonban mindig is lesz egy kitüntetett szerepe: ő A lány.

Reméljük él is majd e kitüntetett szereppel. Na meg persze a fiúk is, amikor Kamcsi barátnői jönnek vendégségbe... :-)

Kamilla szórakoztat

Balázs úgy tűnik már "kinézegette" magát, mert mostanában panaszkodik, ha valaki nem szórakoztatja. Kamcsi gyakran magára vállalja a szórakoztató szerepét.

Felolvasást tart neki a DM-es kuponfüzetből.

Aztán Kamcsi jön panaszkodni, hogy "bánt a Balázs", mert Balázs keze a nagy kalimpálások közepette hozzáért az övéhez. Ha pedig a játékba / könyvbe akad bele, akkor "Balázs elvette". Szegénynek már rengeteg bűne van, pedig még azt se nagyon tudja, hogy ő kalimpál azokkal a kezekkel. :-)

Húsvétolunk - Tojásvadászat

Ahogy azt illik, húsvétvasárnap lementünk a kertbe tojást keresni. S találtunk is néhányat:

Idén már Kamcsi is beszállt a keresőcsapatba. Ennek eredményeként a színes főtt tojások még gyorsabban törtek, a csokitojások pedig még gyorsabban fogytak.
A kültéri tojásvadászat beltéri ajándékvadászattal folytatódott unokatesókkal kiegészülve.

A csokik és egyéb nyalánkságok ellenére még ebédelni is leültek. Ebéd után aztán olyan történt, aminek nem sok esélyt adtam: Nagymama nemcsak hogy egy szobában, de egy ágyban elaltatta a "nagyokat", azaz Bálintot, Kamcsit és Katát... Jövőre már Piri és Balázs is beszállhat majd.

Ugrálós gyermekfárasztó

A bölcsiből és oviból hazatérve komolyabb ereszd el a hajam kezdődik, s tart egészen estig. Mint a mérgezett egerek ugrálnak és szaladgálnak itthon, megy a bunyó, egyre gyakoribb sírásokkal fűszerezve, ahogy közeledünk az estéhez. A helyzeten segít ha jó idő van, s még lent tudunk maradni egy kicsit. De ha egyedül vagyok a gyerekekkel, akkor legkésőbb 6-kor fel kell jönnünk, mert Balázs napirendjében az evős programpont következik.

Hogy levezessük a felgyülemlett feszültséget és energiát, a szomszéddal összefogva a nyuszi hozott a gyerekeknek egy trambulint. A gyerekek nagyon örültek, a többi lakó mérsékelten lelkesedett. Holott ez sokkal halkabb, mint a kismotoron száguldozás a ház körül.
Bálint már profi, tavaly nyáron a Balcsin jött bele, ahol minden napot ugrálással kezdtünk. Úgy vettük észre, hogy sokat lendített a mozgásán, így például megtanult utána pedálozni. Kamilla is kezd pattogni, de ha Bálint berengeti a szerkezetet, akkor bizony felállni se könnyű:

Húsvétolunk - Bálint a locsoló

Megkezdtük a locsolkodást... Elsőnek nagymama volt meg, aztán Kata (ez nagyon nehezen ment), de végül hazai környezetben már flottul ment a dolog...

Délután folyt köv...

T.

- Posted using BlogPress from my iPad

Étteremszínház

Míg régebben a mozikból hazahordott Pesti Estet olvasgattam hétvégi programvadászat céljából, addig az utóbbi időben a Bóbita és a Kincs került előtérbe, mely gyerekprogram magazinok nem a mozik bejáratánál, hanem az ovis öltözőszekrények tetején várják gazdájukat.
Ezeket itthon jól átlapozom, s eltervezem mire fogunk elmenni a hétvégén, aztán a célnap reggelén mindig megfutamodunk. Ahogy az elején Kamillánál, most Balázzsal is a napirendek összehangolásával küzdünk. Mire délelőtt elindulnánk valahova, Balázs elalszik, ha felébredt azonnal éhes lesz. Ha ő evett, akkor már nem indulhatunk el, mert lassan a nagyobbaknak jön az ebéd és alvás ...

Most vasárnap azonban erőt vettünk magunkon és mindannyian elmentünk a Városmajori Gardenbe, ahol vasárnap délelőttönként gyerekelőadás van, aztán ebéd.
Természetesen mire odaértünk, Balázsnak ehetnékje volt. Így én bevonultam vele az étterem közepén felállított színpad falai mögé, s onnan hallgattam végig az előadást, fűszerezve az alábbi észrevételekkel: Kamilla, gyere ide! Apa, apa, ez mi? Kamilla ne mássz fel a színpadra! Apa, apa ott egy csörgőkígyó! ...
Ha nem láttam volna előtte, hogy tele az étterem, azt gondoltam volna csak a mi két gyermekünk nézi a Kíváncsi kiselefántot. Bálintnak egyébként tetszett az előadás - hangosan kommentálta is a darabot -, Kamcsit viszont 5 percnél tovább nem kötötte le a 3 éves kortól ajánlott darab.

Mire vége lett a sztorinak, Balázs is végzett a szopizással. A gyerekek megnézhették és kipróbálhatták hangszereket, rajzsarok volt meg ilyesmi. Az immár üres színpadon való rohangálás azonban mindent vitt. Betoltuk az ebédet, aztán hazajöttünk. Jó vót.

1 m2 / gyerek

Már tavaly megállapítottuk, hogy a homokozónk bizony kicsi lesz. Aztán kiokosodtam, hogy ideális esetben egy gyerekre egy négyzetméter homokozó jut. Így egy utolsó (és idei első) homokozással elbúcsúztattuk a régi példányt,

majd felavattuk az újat.

Már Balázsra és Boldizsárra, a szomszéd kisfiúra is gondolva 4 m2 kiterjedésben, s a szülők hátsójára is gondolva kicsit szélesebb paddal a szélén.

A homoknak két év alatt gyakorlatilag nyoma veszett az előző homokozóból, úgyhogy most nem vicceltünk a mennyiséggel. Közel 40 cm-es homokréteg remélem kitart egy darabig.