Mivel a nyár nagy része idén a Balcsin telik, gondoltuk a fiúkat elküldjük vitorlástáborba Balatonföldvárra, ami a szomszédban van. Kamit is küldtük volna, de ő nem akart menni. Balázst akart volna menni, őt viszont végül én nem engedtem, mert még kicsi és hát úszni se tud. Helyette ment Áron. Így Olival és Barnival kiegészülve vasárnap este megérkeztek a földvári kikötőbe a fiúk.
A szállás engem is meglepett. A parton álló hodályok egyikében volt egy 16 ágyas 'szoba', 8 darab emeletes ággyal, benne 14-15 éves fiúkkal. A fiúk aggódva konstatálták a helyzetet, Bálint lelkesedése is lelohadt, konrétan a "remélem túlélem a hetet" hangzott el.
Telefonos kapcsolatba maradtunk, így minden este beszámolt a történtekről. A vitorlázás tetszett neki, aludni a nagyok hangos beszélgetésétől viszont nem nagyon tudtak. Ennek ellenére megtiltotta nekem, hogy emiatt szóljak a táborvezetőnek és az sem merült fel nála, hogy el akarna jönni. Így nem avatkoztam be. Olit végül el kellett hozni éjszakára, de a többiek jól bírták a nagyok között.
Péntek délután aztán bemutatták tudásukat, kis hajójukkal mentek körbe körbe, hogy a szülők is jól lássák őket a partról, illetve aki vállalta, az a gumicsónakból közelről is megtekinthette őket. A nagyobbak Laser Pico-val mentek, ami Tóninak is nagyon megtetszett...
Összességében pozitív élmény volt, hiszen jól elvoltak együtt a fiúk, de jövőre biztosan más helyszínt keresünk a vitorlástáborhoz.
