Az utóbbi egy hónapban felébredtünk a téli álomból, bepótoltuk a télről halasztottakat. Így például meglátogattuk a leendő focis pajtásokat, Marcit, aztán Csanát és ma Dávidot is. Minden baba annyira más! Pedig az ember lánya - azaz én - azt gondolná, hogy ebben a korban még nincs nagy különbség a gyerekek között.
Bálint továbbra se az a mozgékony típus. Bár a hasról hátra forgást már rutinszerűen űzi, az egyéb dolgoknak mint pl. hasra fordulás, esetleg kúszás jele sincs. Dévény tornára még járunk, de csak 2 hetente jön össze. Kis segítséggel a hasra fordulás is jól megy a tornán, ezért legutóbb már a mászás volt napirenden. Na abból aztán lett nagy sírás-rívás.
Mostanában egyébként is sok a méreg és mérges sivalkodás, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy ő szeretné. Mert hát a fekvés már sokszor uncsi, ülni sokkal érdekesebb (lenne).
Még magasabban ülni, pedig még érdekesebb:
Már várom, hogy magától is tudjon ülni. Hajrá Bálint!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése