Balázs bilire szoktatása

Állítólag a harmadik gyerek magától felnő. Magától szokik le a pelusról. Meg ilyenek. Mi valamit rosszul csinálunk, mert semmi ilyesmit nem tapasztalunk. Legalábbis az aktuális téma, a bilire szokás kapcsán nem. Azt hiszem már megemlékeztem Balázs azon korábbi szokásáról, hogy egy időben reggelente letépte magáról az éjszaka alatt kényelmetlenül nagyra dagasztott pelenkát, majd azzal a lendülettel elintézte a reggeli kis vagy éppen nagy dolgát a nappali közepén. No ezen talán túl vagyunk. Sőt a nyár elején biztató jeleket tapasztaltunk, hogy nemsokára magunk mögött tudhatjuk a pelenkát. Legalábbis nappalra.

A balatoni nyaralás alatt neki is futottunk a dolognak, Bali fürdőgatyába rohangált naphosszat. Az eredmények azonban elmaradtak, ezért feladtuk a próbálkozást. Egészen pontosan aznap este történt a feladás, amikor is a parti étteremben vacsoráztunk. A pincér épp letette elénk a finoman gőzölgő vacsorát, amikor is megcsapott az étel illata... helyett Balázs kisgatyájának tartalma.

Így hát jegeltük a témát. Az élmények halványodtak, s utóbbi napokban délutánonként hazaérve a bölcsiből ismét kisgatyára váltottunk. Az eredmények azonban ismét elmaradtak. Ma este épp a vacsoraasztalnál ültünk még Tónival, a gyerekek pedig már szokás szerint végeztek és továbbálltak. Kamika egyszer csak jött és beszámolt bizonyos furcsa nyomokról. A nyomkövetés alapján kiderült, hogy Bali kiment a fürdőbe (ez rendes tőle), elintézte dolgát a fehér fürdőszobaszőnyegen. Mindeközben jól összekente magát, talán el is szégyellte magát, ezért bement a hálószobánkba, ahol a fehér gyapjúszőnyegen keresztül bemászott az ágyunk alá, s várt.

Na hát biztosan úgy emlékszünk majd pár év múlva mi is, hogy Balázs minden további nélkül magától szobatiszta lett. Csak addig még sokat kell mosni.

Ovi-suli

Bálintnak van órarendje. Nem is akármilyen. Mivel nem tud olvasni, ezért megpróbáltam neki lerajzolni, hogy melyik nap mi a program. Nem születtem rajztehetségnek, ez azért látszik a kivitelezésen. Mindenesetre a labdát Balázs is felismerte. Tóni pedig megnyugodva tapasztalta, hogy ebéd minden nap van (a kés és villa jel próbálja ezt szimbolizálni).

A program nagyon zsúfoltra sikerült. Heti 11 óra van benne, pedig Bálint még csak ovis. Igaz, iskolás is lehetne már, heti 20-25 órával. Ez mégiscsak a fele óramennyiség. Átmenetnek az ovi és az iskola között talán pont jó lesz.

S hogy jött össze ennyi minden? Hát januárban elkezdtük a kognitív fejlesztésnek mondott dolgot, ami Bálint esetében főleg grafomotorikát jelent. Azaz ceruzafogást és rajzolást. De beszédértés, ritmustapsolás is van benne. Ez eddig heti 1x volt, az is nálunk, ez nagyon kényelmes megoldás. Most azonban már heti 2 alkalomra nőtt, mert egy kisfiú (anyukája) szerette volna, ha Bálinttal kettesben járhatna. Így most ketten játszanak iskolásat Mariann nénivel. Barnus (a másik kisfiú) valódi iskolatáskával érkezik, amit a bátyjától örökölt. Természetesen Bálint is rácuppant a dologra: focistás iskolatáskát szeretne, lehetőleg most azonnal. 

Aztán itt van a heti 2x2 tanóra = 4 tanóra idegrendszeri érést segítő torna, azaz alapozó terápia. Ez szerencsére tök közel van hozzánk (fontos választási szempont volt). De így is van este 6 óra, mire hazaérünk. 

Elindultak az ovis programok is: az ovis külön torna és az úszás. Ezek a legjobbak. Nekem csak az oviba kell elvinnem őket (Kami is jár ezekre), a többit az oviban elintézik. S a múlt héten elindult a síszezon is. Bálintnak már csak heti 1 alkalom, a szombat délelőtt fér bele. A kicsik 2x járnak (immár Balázs is). Bálint azonban minden nap elmondja, hogy ő síelés mellett még focizni is akar (a barátai járnak). De erre már tényleg nincs idő. Így is bőven sok. Arról nem is beszélve, hogy bár nagyon lelkesedik a fociért, s nagyon jó a labdaérzéke, szerintem most még nem neki való egy csapatjáték.

Na ez így akkor összesen heti 9 óra. Aztán minap nyertünk még heti két foglalkozást az óvodai logopédustól, ami várható volt. Tavaly ősszel már jelezte nekünk, hogy Bálint nem hallja a zöngés-zöngétlen hangok közti különbséget. Javaslatára elmentünk a fülészetre, onnan a hallásvizsgálatra, onnan vissza a fülészetre, megint a hallásvizsgálatra, de erről már írtam.  A nyári fejlesztő táborban is volt egy logopédus, aki azt javasolta, ismételjük meg a hallásvizsgálatot. El is mentünk nyáron az Edukid-be, s itt szerencsére megcsinálták azt, ami az állami rendelőben nem sikerült. A csendesszobába beült Bálinttal valaki, aki folyamatosan játszott vele, fenntartotta a figyelmét, miközben a fülhallgatón keresztül nyomták neki a zajokat, hangokat. Neki meg jeleznie kellett. Hosszú vizsgálat volt, legalábbis nekem annak tűnt, de végre eredményes. Diagnózis: vezetékes halláscsökkenés ép hallásküszöbbel. Azaz elfogadható határon belül hall (ezen még talán javított, hogy a fülzsírt utána kiolajoztuk a füléből). Bár az orrmandulája nagyobb az átlagosnál, nem javasolták a kivételt. Azt is megerősítették (nem tudom hogyan mérték), hogy tényleg nem nagyon tudja megkülönböztetni a zöngést-zöngétlent. Javaslat: logopédusi fejlesztés.

Szeptember elején aztán minden nagycsoportost felmértek az oviban, s a hangtévesztés mellett az "r" hang ki (nem) mondása miatt is felkerült Bálintunk a logopédus listájára. Jövő héten indul a logopédia. Már be kellett szereznem egy füzetet (focistásat persze), amibe megkapjuk a házi feladatokat a logopédustól. Tükör előtt kell majd gyakorolnunk itthon a nyelv szájpadra és ide-oda helyezését. Megjegyzem, a fogadóórán példaként bemutatott gyakorlatot én se tudtam megcsinálni. És azóta se tudom. Pedig nem raccsolok.

Na mindenesetre így állunk, jó sűrűre sikerült ez az év. Bár gondolom jövőre se lesz ez másként...

Ruhamánia

Még mindig lelkes börzéző vagyok. Egyszerűen csak azért, mert nagy a kínálat, s nem kell 10 boltba elmennem, hogy beszerezzek mindent mindenkinek. S persze tök jó ruhák vannak és változatosak. Ellentétben pl. a H&M, C&A, Tchibo stb. darabokkal, melyek ráadásul még lépten-nyomon vissza  is köszönnek. Még két éve nyáron vettem egy kis nyári kalapot SOS jelleggel Kaminak a H&M-ben. Szuper kis darab, de másoknak is tetszett. Másnap reggel már négy kislány rohangált a bölcsi udvarán ugyanabban. Beleírtam a nevét, hogy legalább a saját egyenkalapját hozza majd haza. 

Szóval évente 2-3x, főleg szezonváltáskor elmegyek, s jövök haza általában 2 tömött zacskónyi (Next) ruhával. Szegény Balinak sose veszek semmit, hiszen jellemzően épp semmire sincs szüksége. Bálint pedig lassan kinövi azokat a méreteket, amiket árulnak, s egyre nehezebb neki nem (le)használt darabot venni. Lányruhákból viszont eszméletlen kínálat van. Kaminak így mindig többet veszek, mint kellene. Konkrétan az ő méretében lévő minden kedvencet meg szoktam venni. Most a flitteres ruhadarabok a menők nála. Itt épp megy a leltározás, flitteres pulcsiban és új frizurával: 

A legjobbnak ítélt darabok pedig egy puszit is kapnak az új tulajdonosuktól:

Az új ruhák napokig elől maradnak, naponta többször összehajtásra, átrendezésre és felpróbálásra kerülnek.

Rágó a hajban, avagy Kami ismét fodrásznál

A fiúkat továbbra is Tóni nyírja a hajvágógéppel. Kamilla azonban kimarad a jóból. Tavaly őszi hajvágása óta növesztett némi loboncot, ami nem is lenne baj, ha fésülködne. Vagy legalább hagyná, hogy megfésüljem. De nem. Már akkor visít, hogy ez fáj, ha még csak közelítem a fésűt a hajához. Így aztán megint válaszút elé kellett állítanom: fésű vagy olló. Az ollóra szavazott. Ez jó választásnak bizonyult, mert a minap Balázs némi rágót applikált Kami hajába. 

A fodrásznő épp felfedezi a rágógumit, aztán vág:

Érdekes módon, amikor a fodrásznő fésülte ki a haját. meg se nyekkent a leány.

Hüllősimogatás

Az etyeki nyárzárón Kami nagy barátságba keveredett Dalmival, ezért meghívást kapott Dalmi szülinapjára. Csatolmányként mentek a fiúk is. Még sosem voltunk, sőt sosem hallottunk a Kölyökvadon játszóházról, nyilván mert eléggé kiesik nekünk. Elég nagyüzemben tartják a szülinapi bulikat, ma délelőtt öt szülinap volt egymással párhuzamosan. Futószalagon, de nagyon profin nyomták a programokat, amiből a legegyedibb a hüllősimogatás és az ahhoz kapcsolódó jópofa műsor volt. Általam sose látott és hallott állatok voltak, amiket mind meg lehetett simogatni. Például ezt a víziagámát.

 Nekem a kaméleon tetszett a legjobban, ami itt épp az ágon kapaszkodik.

Mire a gabonasiklóhoz (kígyó méretű izé) értünk volna, a gyerekek feladták, s inkább elmentek arcot festetni. Bálint megint pókember lett, s egész nap nagyon vigyázott a sminkjére.

Búcsúzásképpen ebéd és tortázás egy különteremben.