Állítólag a harmadik gyerek magától felnő. Magától szokik le a pelusról. Meg ilyenek. Mi valamit rosszul csinálunk, mert semmi ilyesmit nem tapasztalunk. Legalábbis az aktuális téma, a bilire szokás kapcsán nem. Azt hiszem már megemlékeztem Balázs azon korábbi szokásáról, hogy egy időben reggelente letépte magáról az éjszaka alatt kényelmetlenül nagyra dagasztott pelenkát, majd azzal a lendülettel elintézte a reggeli kis vagy éppen nagy dolgát a nappali közepén. No ezen talán túl vagyunk. Sőt a nyár elején biztató jeleket tapasztaltunk, hogy nemsokára magunk mögött tudhatjuk a pelenkát. Legalábbis nappalra.
A balatoni nyaralás alatt neki is futottunk a dolognak, Bali fürdőgatyába rohangált naphosszat. Az eredmények azonban elmaradtak, ezért feladtuk a próbálkozást. Egészen pontosan aznap este történt a feladás, amikor is a parti étteremben vacsoráztunk. A pincér épp letette elénk a finoman gőzölgő vacsorát, amikor is megcsapott az étel illata... helyett Balázs kisgatyájának tartalma.
Így hát jegeltük a témát. Az élmények halványodtak, s utóbbi napokban délutánonként hazaérve a bölcsiből ismét kisgatyára váltottunk. Az eredmények azonban ismét elmaradtak. Ma este épp a vacsoraasztalnál ültünk még Tónival, a gyerekek pedig már szokás szerint végeztek és továbbálltak. Kamika egyszer csak jött és beszámolt bizonyos furcsa nyomokról. A nyomkövetés alapján kiderült, hogy Bali kiment a fürdőbe (ez rendes tőle), elintézte dolgát a fehér fürdőszobaszőnyegen. Mindeközben jól összekente magát, talán el is szégyellte magát, ezért bement a hálószobánkba, ahol a fehér gyapjúszőnyegen keresztül bemászott az ágyunk alá, s várt.
Na hát biztosan úgy emlékszünk majd pár év múlva mi is, hogy Balázs minden további nélkül magától szobatiszta lett. Csak addig még sokat kell mosni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése