Kamilla a laktanyában

Nőneműek viszonylag ritkán tartózkodnak laktanyában. Főleg ha a nőnemű 4,5 éves. Most ilyen ritka alkalom volt, Kamiék ovis csoportja ugyanis ellátogatott a Petőfi Laktanyába. A mai napig is működik ez a laktanya, itt képzik pl. a palotaőröket, Parlamentben szolgáló koronaőröket, azaz a Honvéd Díszegység tagjait. Idén 100 éves a laktanya, ami nem mellesleg öt percre van gyalog az ovitól.
Így alakult, hogy a kerület napján minden évben egy csoport megnézi, hogy mi is folyik odabent. Hát ilyesmi:

Csoportkép a katona bácsikkal:

Bár Kamillát mélyen azért nem érintette meg a látogatás, az ajándékba kapott honvédségi nyakba akasztó pár napig nagy becsben volt.  

Az idei első mézes

Még itt sincs az advent, a gyerekek már mézesnek. Itthon még nem kezdtük el a karácsonyi szezont, de a hétvégén a gyerekek vendégségben megsütötték az első adag mézeskalácsot . Bálint Olival,

 Kami Barnussal.

Mindeközben... Balázs egyedül volt itthon (mármint a gyerekek közül). S hát hozta a formáját: nem tudott mit kezdeni magával. Hét ágra unatkozott itthon. Persze mi is elszoktunk attól, hogy nekünk kell a gyereket szórakoztatni. Általában egymást elszórakoztatják. S Balázs más üzemmódban nem tud működni, csak társasan. Az egyedül játszást is tanulni kell ...

A magyar korona

Nemrégiben egy vasárnap délelőtt felkerekedtünk és elmentünk turistáskodni. Célpont a Parlament volt. A pénztárnál kígyózó sorok láttán csak ezért nem ájultunk el, mert előre a neten lehetett jegyet venni, így már készültünk. Egyébként magyar nyelvű vezetésből indul a legkevesebb. Napi 2, ha jól láttam. A gyerekeknek azt ígértük, hogy igazi királyi koronát láthatnak. Láttak is, csak addig még végig kellett menni hosszú-hosszú folyosókon,

 időnként megpihenve.

A koronát nem fotózhattuk le, de az üléstermet igen. Ezt pont nem az a terem, amit használnak, hanem a másik. De túl sok különbség nincs köztük.

Kamilla ruhatára, 2014 ősz-tél...

Minap Bálintnak dolga akadt Ágival, így én vigyáztam a két "kicsire". Kamilla remekül elvolt, amíg mi Balival az állatokkal harcoltunk meg az ágyon bunyóztunk. Egy idő után aztán elkezdtem fényképezgetni is a lányt, hogy ennek nyoma legyen. Úgy 1-1,5 órát simán lefoglalta ez a dolog...



Anyukájának előbb az elkészült videót mutattuk meg, hogy csak aztán lássa az utolsó képeken is jól látható ruha halmazt a földön :-)

T.

Mesenézés sorban ülve

Reggeli továbbalvás záloga továbbra is a mesenézés. Mármint a gyerekek néznek mesét, mi meg tovább alszunk. Néha lefekvés előtt is van mese, köszönhetően az egyre hosszabb estéknek. Kamilla izgalmában Balázs kezét szorongatja:

"Úgy ülünk, ahogy születtünk" - szokta megjegyezni Kami (mármint olyan sorrendben). A helyeknek egyébként is nagy jelentősége van. A konyhaasztalnál mindig mindenkinek ugyanott kell ülnie. A másik helyét elfoglalni akkor is főben járó bűn, ha az illető eredetileg nem is szándékozott odaülni...

Kis művészke leszek

Kami óvó nénije múltkor azzal fogadott, hogy Kami olyan érdekes és szimmetrikus fát festett, hogy csak na. Kami pedig büszkén újságolta, hogy Kati néni azt mondta neki, hogy biztosan egy kis művészke lesz. 

Na minap aztán az óvoda bejárati ajtajára rögtönzött kiállításban megláttam Kami festményét. Szépen bekeretezve, névvel ellátva. 

A jobb felső az, sárga háttérrel. Minden bizonnyal az absztrakt faábrázolást képviseli.

A Gerecsében jártunk

A hétvégén nagycsaládi kirándulás keretében a Gerecsében jártunk. Megtett táv: ~6,7 km Időtartam: 3 óra. A csapat legkisebb tagjai:

A Gerecse nyugalmát aznapra jól megzavartuk. A madár se jár arra. Egész délelőtt két alkalommal találkoztunk mással (az alábbi útvonalon).

Balázs dél felé, amikor eljött az alvás ideje, már félálomban bóklászott. Egy kis nyakban ülés után azonban túllendült a holtponton, és becsülettel gyalogolt tovább. Bálint a többiek által megtett táv dupláját is teljesítette az oda-vissza rohangászás közben. Kami is hozta a formáját: sírva indult el, de aztán szerencsére elfeledkezett arról, hogy ő nem is szeret kirándulni.

Ebben persze sokat segített (a virágok mellett), hogy nagypapa egy óriás hátizsákkal indult neki a túrának. Volt abban minden: rengeteg innivaló, szendvicsek, fasírt, müzliszeletek, túró rudi, cukorka. A gyerekek 5 percenként kuncsorogtak valamit, aminek a harmadát megették, megitták, aztán nekem adták. Így a túra vége fele én már kezdtem egészen jól lakni. 

A túra végét egy nagy családi ebéd zárta, aminek a végére megint mindenki feltöltődött energiával, hogy aztán autóba szállva a Tata tábla előtt el is aludjon...