Bálint-napi zsúr egy kis ingyen reklámmal

Idén nem kezdtem el Bálintnak zsúrt szervezni, ahogy közeledett a névnapja. Valahogy bíztunk benne, hogy elsikkad, s megússzuk ezt. De persze nem így történt. A névnapja előtti nap délutánján Bálint közölte: holnap lesz a névnapja, s a holnapi (!) zsúrra szeretné meghívni Olit, Annát, az ikerlányokat, Zsombit, Ábelt... Na ebből világosan kiderült, hogy egyrészt ez nem megúszható, másrészt pedig mi ez a sok lánynév? Eddig csak a testvérgyerekek és a szomszédlányok révén kerültek a buliba csajok. Most meg lányokat szeretne hívni Bálint? Hát igen, változnak a dolgok.

Na persze másnapra már nem szerveztünk össze semmit, de következő péntekre igen. A péntek ovi utáni dátum eddig is bevált: péntek délután már mindenki ráér, de nem veszi el a hétvégét. De hova menjünk? Korábban azt hittem, hogy csak kényelmi szempontból (vagy helyhiány miatt) szervez valaki játszóházba zsúrt. Hiszen épeszű felnőtt nem tesz ilyet. Borzasztó helyek ezek, inkább nem is részletezem miért. De aztán rá kellett jönnöm, hogy a gyerekek tényleg imádják és tényleg nyomatják, hogy ott legyen a zsúr. Bálint is ezt javasolta. De ellenálltam. Hisz amellett, hogy nekem 5 perc után migrénem lesz egy játszóházban, amellett nem ad jó példát a gyerekek számára arról, hogyan is illenék vendéget látni. Középutas megoldásként felmerült az egyszer már vendégként meglátogatott Szülinapi Játszóház. Mivel azonban a hozzánk közel eső helyszín megszűnt, ez kiesett. Maradtunk tehát itthon.
Influenzajárvány ide vagy oda, mindenki eljött. 3 saját gyerek mellett 10 gyereket hívtunk, 11 jött. A létszám növekedése a testvérgyerekek beszivárgása miatt általános jelenség. :-) A másik oldalról is ismerjük ezt, bár az utóbbi időben már figyelünk, hogy csak az menjen, akinek tényleg szólt a meghívás. 

Jelmezes bulit hirdettünk, s tényleg mindenki abban érkezett. Egy kép a gyülekezésről:

A megérkezés, készülődés, s egymás jelmezének megcsodálása (mindenki az előző heti ovis jelmezében feszített) kitett közel egy órát. Amikor a fiúk már kezdtek bepörögni, a lányok pedig elkezdték az első adag színezést a konyhaasztalon, vendégünk érkezett. A gyors buliszervezés miatt nem sokat keresgettem, az első kiguglizott linken lévő zsúr-animátor telefonszámát hívtam. Így toppant be hozzánk percre pontosan a megbeszélt időben, tegnap délután 5-kor, a buli kellős közepébe két lányzó. Az egyik azonnal elkezdett a gyerekekkel játszani. S láss csodát, ami nem sikerült nekem két éve, s nem sikerült tavaly a bohócnak (aki késett 1,5 órát), az most nekik sikerült. A gyerekek egy órán keresztül ott voltak, játszottak, csinálták. Hogy mit is? Először is újság és krepp papírból üstököst. Amivel aztán lehetett dobálni a plafont, meg célba dobni.  

Időközben elkészült a kisszobában Zsuzsma bohóc, s átvette a főszerepet. Kérdezgette őket, mesélt nekik, s táncoltak. A fiúknak - élükön Bálinttal és Olival - persze időnként eszébe jutott, hogy renitensen kellene viselkedni, ezért elvonultak, vagy éppen szegény bohócot piszkálták. De ő nem hagyta magát, s a fiúk is mindig visszaszivárogtak a közös programba, mert valami felkeltette az érdeklődésüket. 

A bohócműsor után ismét játék következett. Ejtőernyővel, labdákkal, s levezető táncikálással. Ügyesek voltak az animátorok. Nekem semmi más dolgom nem volt, mint fényképezni őket. No meg Bálint lelkivilágát ápolni, mikor a bohócműsor alatt bohóckodva ő eltörte az ajándékba kapott lézerkardját. A legtöbb műsorszámot egyébként úgy alakították, hogy az ünnepelt legyen egy kicsit a középpontban, mindenki rá figyeljen, őt ünnepelje. Ez nagyon kedves, figyelmes dolog volt a részükről, annak ellenére, hogy Bálint nem ez a típus, sokszor zavarba jött ettől. 

Egy óra után ("Akciós csomag"), elbúcsúztunk az animátoroktól, s megterítettünk. Jöhet a vacsora. A konyhaasztalt és minden létező széket csatasorba állítva pont mindenkinek jutott hely, hogy Mami fasírtját és pogácsáját ülve fogyaszthassa el. 

A tortákról már nem sikerült képet csinálni, mert az éneklés után nagyon gyorsan fel kellett vágni és felszolgálni az azt követelő közönségnek. 

Miután visszaérkezett az első szülő a gyerekéért, az ünnepelt Apukája is taktikusan betoppant. Így elvállalta azt a nehéz szerepet, hogy sorba beengedte és szórakoztatta a visszatérő szülőket. A zsúr után pedig megejthette az évente 1x esedékes porszívózását.:-)

Valentin-nap az állatkertben

A hétvégén mindenféle akciók voltak az állatkertben, ezen felbuzdulva elmentünk, hogy a kiskorúak a Pomogács kiskorúakkal kiegészülve lássanak ezt-azt.

Bálintot az oroszlánok érdekelték legjobban. Nem kellett csalódnia, sok oroszlán volt, s meg is mutatták magukat. Az ott töltött két órában persze közel sem értünk végig. Balázs másnap reggel a bölcsiben az állatkerti piktogramos térképről azt sorolta a többieknek, hogy most mit nem tudott (azaz mit fog legközelebb) megnézni az állatkertben. 

Utána beültünk a Vak Varjú RAM Colosseumban nyílt új éttermébe (amit innen néztem ki), hogy együnk egy jót. Igazán elégedettek voltunk a hellyel. A leves a rendelés utáni percben kijött (sose értettem, miért kell egy már kész levesre várni), a gyerekek azonnal ennivalóhoz jutottak. Volt játszósarok óvónénivel, meg minden ami kell. Hazafele aztán nagy relaxáció kezdődött az autóban: 

Amikor Kami megunja a saját ruhatárát...

... akkor így szól: - Anya, gyere nézzük meg melyik a legszebb ruhád és a legszebb cipőd!

Szerencsére egyenlőre a kendős-sálas fiók is elég muníciót nyújt neki, mást még nem kellett beáldozni.

Pár hete bálban voltunk. Persze csak mi, szülők. Előtte pár nappal felpróbáltam egy hosszú estélyi ruhát, amit egészen pontosan 15 éve vettem, hogy használható e még. Na Kami ettől olyan izgalomba jött, hogy onnantól kezdve minden este bálba készülődött. Nagyon szomorú volt, hogy szombat este végül mégis itthon kellett maradnia. 

Bálint első ovis farsangja

Bizony, nem elírás. Bálint már 4. éve óvodás, s idén először (és utoljára) sikerült részt vennie a farsangi ünnepségen. Végre nem volt beteg. Nagyon várta már. Előző este ezzel a felkiáltással feküdt le: "Most már aludjunk, mert holnap nagy napunk lesz!". Szerencsére Balázs beleegyezett. hogy Bálint viselje a Pókember jelmezt. Így aztán örömmel készülődött. S egy cseppet sem zavarta, hogy már akadt egy Pókember, sőt egy Superman is a csoportban. Kifejezetten örült neki, hogy így összeöltözött a barátaival.

Kami is lemaradt tavaly az ovis farsangról, így neki is ez volt az első. A középső csoportban minden lány rózsaszín habos-babosban feszített, de persze mindenki más volt: királylány, hercegnő, Csipkerózsika... (Érdekes volt látni, hogy nagycsoportra már lecseng ez a hercegnő mánia. Legalábbis Bálintéknál már a lányok jellemzően ninjának, varázslónak stb-nek öltöztek, nem hercegnőnek). Kami készülődik és rúzsoz (a reggel tőlem elcsent cseresznyés Labello-val):

Balázsnak pedig ez volt a 3. (!) bölcsis farsangja. Mikor 13 hónaposan kezdtük vele a bölcsit, a beszoktatás után nem sokkal már farsang volt. Akkor még nem öltözött be. Idén természetesen igen: lovagnak.

Balázs-napi pókemberek

Az évi eleji ünnepek ajándékai mindig úgy születnek, hogy a Mikulás-Karácsony környékén összevásárolt cuccok egy része mégsem kerül átadásra, hanem tartalékoljuk. Aztán a gyerekek névnapjain (dec 28, febr 3 és febr 14), de legkésőbb Húsvétkor  kiosztjuk a maradványokat. Ilyenkor persze előfordul, hogy a 3 éves egy 6-8 éveseknek méretezett jelmezt kap névnapjára. De szerencsére ez őt cseppet sem zavarja. S így legalább mindenkire jó a cucc.

A jelmezbe öltözés továbbra is hetente többszöri elfoglaltság, nem csak szezonális jellegű. Csak a kedvencek változnak időről-időre. Most természetesen a Balázs-nap alkalmából kapott pókember-jelmez vezet a népszerűségi listán. De mivel ebből csak egy van, régi darabok is előkerülnek. Itt van például egy nem szokványos (azaz nem hercegnős) beöltözés Kamillától és egy újabb komolyabb pózolás Bálint részéről: