Turracherhöhe

Az idei első (és utolsó) sítábort ejtettük meg a múlt héten, Turracherhöhe-n. Ott a tavasznak még nyoma sincs, szép hóeséssel kezdődött a tábor. 

Gyülekező első nap reggel. Bálint és Oli már rutinosan várták az eseményeket, némi bokszolással melegítettek: 

 Kami és Luca, sülve-főve együtt:

 Balázs pedig első havas síélményére készült, hiszen korábban csak a műanyagpályán csúszott.

Balázs kicsi kora miatt a kezdő csapatba került, holott ő már tudott volna felvonózni, kék pályán csúszni. Az itthoni műanyagpályán már a farolást gyakorolta. :-) A kezdő csapatban azonban kevésbé intenzíven telt neki a délelőtt, de így is elég volt ahhoz, hogy ebéd utánra elfáradjon. Így a délutáni síoktatások helyett Balázs a délutáni alvást választotta: 

Harmadik nap reggelén aztán Balázs nem akart menni síelni. Jobbra-balra dőlt, közölte, hogy fáradt. Egész nap nyűglődött, síelésről szó se lehetett. Másnap reggel Bálint (amikor Balázst öltöztette :-) ) felkiáltott: "Nézd Anya, Balázs pöttyös!" Egy jó kis bárányhimlő. Így aztán a síelés helyett hüttézés és séta maradt a program számára (és számomra).

A nagyok közben végigsíelték az összes napot. Bálint a 2x2 órás oktatások után még minden nap felment Tónival és a többi fiúval a Funparkba (ügyességi sípálya), pár levezető csúszásra. Az esti altatással nem volt gond, persze ez annak is betudható, hogy este 10-kor kerültek ágyba. Vacsora alatt / helyett / után a szálloda játszószobájában tobzódtak a tábor kiskorú résztvevői.