Kemencés pizza

Már szeptember közepe van, de jobb idő van, mint augusztusban. Ennek örmére a hétvégén ismét medencéztünk Oliékkal. Kami volt a fő vízipocok, ő még mindig a nyarat pótolta:

A fiúk - mármint a legnagyobbak - pedig pizzát sütöttek. Házilag gyúrt, kelesztett tészta Andi jóvoltából már elkészült, mikor mi becsapódtunk, így a tűzcsiholás maradt ránk. Ez igazán jól sikerült:

Olyannyira, hogy a első pizza másodpercek alatt elfüstölt a nagy melegben. A második már ehető volt, a harmadik pedig isteni lett.

 Fürdés utáni nasi, még a pizzára várva:

Kirándulunk a budai hegyekben

A szalonna sütés slágere a minap a svájci bicska volt. Nyársat faragtunk velük, de már akkor előkerült, hogy igazi haszna a bicskának az erdőben van. A gyerekek fellelkesültek, hogy akkor másnap menjünk el az erdőbe túrázni. Ez ugye összhangban van a nemrég kidolgozott kirándulás programunkkal, de azért most vasárnap valahogy mégsem gondoltam komolyan, hogy nekiindulunk. 

A gyerekek viszont igen, így 11 körül összekapták magukat (még Bálint is) és jelezték, hogy akkor indulhatunk is. Kicsit váratlanul ért a dolog, de előkapartam a budai hegyvidék turista térképét és kinéztem egy jó kis útvonalat - a normafai parkolótól a Szépjuhászné állomásig. Gondoltuk ott eszünk is majd egy komolyabb ebédet. Ránézésre olyan 4-5km-re becsültem.

Az indulás és az első fél óra valamivel jobban sikerült, mint legutóbb. Gyerekek lelkesek voltak. Az útvonal pedig végre erdei jelleget öltött, nem aszfalton, hanem rendes erdőben, rendes ösvényen, relatív alacsony látogatottság mellett nyomtuk a zölt - zöld háromszög - zöld kereszt útvonalat. A bicskával Bálint szorgosan faragta a botokat, a legvékonyabb fűszálat is azzal vágta. Balázs is próbálkozott, kevesebb sikerrel, de nagy kitartással (ő még nem tudja kinyitni a sajátját - szerencsére). Kamilla is hozott bicskát, többször szóba is került, de az végig a hátizsákban maradt.

Elmentünk a Tündér szikla mellett, amire nem másztunk végül fel, mert félelmetes volt, de azért nagyon tetszett mindenkinek.

A túra végére persze megint eljutottunk a hulla fáradt vagyok állapotig. Ezúttal Balázs adta meg magát, aki nagyon jól bírta a múltkor. De egy relatív gyors, 5 perces mélypontot kellett csak kihúzni!

Mindenki hősiesen végigtolta a távot (Ági is :-). Sajnos a térképen jelzett étterem idő közben büfére downgradelt. És úgy látszott, hogy hazafele az erdőn át komolyabb gondjaink lennének, így felpattantunk a gyermekvasútra (nekem még úttörő vasút) és visszamentünk a Normafához. Erről a tikkad csapatunknak nem volt ereje még fényképet sem csinálni, cserébe pár zacskó ropi és végre édes üdítők fogytak vonatozás közben.

Az étteremben aztán persze mindenki azonnal feltámadt (már evés előtt is) és belevetette magát a játszótér szolgáltatásaiba. A rohangálás itthon a kertben folytatódott, erősítve a gyanút, hogy meg lehetett volna próbálni a hazautat is :-) Na majd legközelebb. 

Az útvonalat csak ajánlani tudjuk, szép, kényelmes, erdei. A felén kicsit túl van egy rendezett tűzrakó hely. Lehet legközelebb azt is kipróbáljuk. Még fa is volt felvágva mellette.

Szalonnasütés 2.0

A balatoni szalonnasütésen fellelkesedve beszereztünk egy mobil tűzteret. Gondoltuk így igény szerint bárhova letehetjük a kertben. Arra mondjuk nem gondoltunk, hogy kiég alatta a fű... 

Először a kert sarkában lévő ismeretlen bokorról nyert ágakból nyársak készültek. 

Aztán fát hordtak a fiatalok és elkezdődött a tűzcsiholás, faégetés, parázsgyártás.

Mire besötétedett, már jó kis parázs volt, így viszonylag gyorsan megsültek a szalonkák. Kami és Balázs védőszemüvegben tolták. 

Az első nap a suliban

Szeptember 1-én hosszú idő óta először megint 'ébresztőrórára' keltem. Kb. 2-3 órával korábban mint jólesett volna. A gyerekek persze lelkesek voltak, siettünk az évnyitóra, ünneplőszerűségben, táskákkal felszerelve. 

Az évnyitó után Bálint ment a saját osztályába, én pedig Kamit kísértem át a szomszéd utcában lévő épületbe. Hiába járnak elvileg egy suliba, az új elsősök egy másik épületbe kerültek, ami mondjuk messze nincs, de azért macera, főleg télen lesz az. 

Az osztályterembe érve Kami és újdonsült kis barátnője egyből hátravonult és beültek az utolsó padsorba.

Aztán eljöttem. Délután kérdeztem Kamit, milyen volt a suliban: "Hát uncsi. Nem tanultunk semmi iskolásat..." Kami arra számított, hogy már mindjárt írnak, s elpanaszolta, hogy elő sem vették a könyveket, füzeteket, ehelyett csak rajzolgattak. Második nap után hasonló panasz érkezett: minek kell az a sok könyv, hiszen ma is csak egy füzetet vettek elő. A tájékoztató füzetet, amibe kapott egy piros pontot. Hazaérve első dolga volt, hogy mindenkinek megmutatta élete első piros pontját...