Szeptember 1-én hosszú idő óta először megint 'ébresztőrórára' keltem. Kb. 2-3 órával korábban mint jólesett volna. A gyerekek persze lelkesek voltak, siettünk az évnyitóra, ünneplőszerűségben, táskákkal felszerelve.
Az évnyitó után Bálint ment a saját osztályába, én pedig Kamit kísértem át a szomszéd utcában lévő épületbe. Hiába járnak elvileg egy suliba, az új elsősök egy másik épületbe kerültek, ami mondjuk messze nincs, de azért macera, főleg télen lesz az.
Az osztályterembe érve Kami és újdonsült kis barátnője egyből hátravonult és beültek az utolsó padsorba.
Aztán eljöttem. Délután kérdeztem Kamit, milyen volt a suliban: "Hát uncsi. Nem tanultunk semmi iskolásat..." Kami arra számított, hogy már mindjárt írnak, s elpanaszolta, hogy elő sem vették a könyveket, füzeteket, ehelyett csak rajzolgattak. Második nap után hasonló panasz érkezett: minek kell az a sok könyv, hiszen ma is csak egy füzetet vettek elő. A tájékoztató füzetet, amibe kapott egy piros pontot. Hazaérve első dolga volt, hogy mindenkinek megmutatta élete első piros pontját...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése