Elég durván hangzik - s az is -, de tegnap volt a 20 éves érettségi találkozóm. E jeles alkalomból lejöttünk a gyerekekkel Sopronba. Tóni ez idő alatt fiús hétvégéjét töltötte az ország másik felén, küldtünk neki üdvözletet:
A hétvége standard programja a leckeírás is. Mióta két iskolásunk van, azóta kétfelé kell figyelni, ami nem mindig megy, úgyhogy sokszor egymás után csinálják a házit, nem egyszerre. Leckeírás Maminál:
Kamiéknál elég más rendszer van, mint Bálintéknál. Bálint minden nap hozza-viszi minden cuccát, nem marad ott semmi. Elvárt, hogy minden nap megnézzem a könyveit, füzeteit, kijavítsuk / befejezzük a házit. Kami iskolatáskájában csak egy tolltartó, üzenőfüzet és uzsonnás doboz van. A könyvek / füzetek maradnak a suliban, csak hétvégére hozzuk haza azokat. Így csak hétvégén látom, mit csinált hétközben. Ez utóbbi rendszer kényelmesebb nekem, de Bálint esetében örülök, hogy mégse ez a rendszer, mert neki tényleg naponta a körmére kell nézni. Így hétközben jellemzően Bálinttal, hétvégén inkább Kamival foglalkozom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése