Túrázunk

Igazán sportos hétvégénk van. Nekem kevésbé, de a többieknek! Tegnap a gyerekek Tónival, Lacival  és a Barna család apraja-nagyjával letekertek 30 km-t. Idén Balázs is megérett erre a távra, már nem kellett vontatni, végigtekerte. 

Másnap levezetés gyanánt egy kis túra a soproni hegységben: 

 A teherhordó:

Búcsúzásképp a nyári bobon csúsztak a gyerekek, Bálint már önállóan viszi a kicsiket. Csak azt nem szereti, ha nem nála van a gáz / fék kar.

Kami 7

Királylány 7 éves lett! Idén húsvéthétfőre esett a jeles nap, s tegnap köszöntöttük.

Imádja a csajos dolgokat, babázik, de a hajával bíbelődni, fésülködni továbbra is utál. De levágatni se engedi, így általában elég rendezetlen hajkoronával telnek a mindennapok.

Kami továbbra is imád suliba menni, s alapvetően jól veszi az akadályokat. A tanító néni többször  mondta, hogy látszik, hogy Kami fiatalabb (szinte minden osztálytársa évvesztes), de azt sose mondta, hogy nem iskolaérett. Mi sem bántuk meg, hogy elment suliba.

Hamar megtanulta összeolvasni a betűket, de az értő olvasással még dolgozunk, mert hogy mit is olvasott, az nem mindig van meg. Matekból is a szöveges példák mennek nehezebben, egyébként  viszont bármit ügyesen kiszámol.

Érdekes látni Bálint és Kami közti tanulásbeli különbségeket. Bálint hallás után pillanatok alatt megtanul egy verset, Kamival pedig nagyon küzdünk, ha ez a házi feladat. Időközben rájöttem, hogy ő hallás után nehezen tanul, jobban megy, ha ő maga elolvassa a verset. Egyébként mélyen átérzem   a verstanulással folytatott küzdelmét: én is nagyon nehezen tanultam meg bármilyen verset, cserébe nagyon hamar elfelejtettem és semmilyen értelmét nem láttam az egésznek.

Egy dolgot nem szeret a suliban Kami: "Utálom a környezetet". Mármint a környezetismeret órát. Ezt a napközis tanítónéni tartja nekik, s nagyon komolyan veszi, elvárja hogy - szerintem is - értelmetlen dolgokat kívülről megtanuljanak. Például minek kell tudni egy elsősnek, hogy mik az életfeltételek? És ez miben különbözik az életjelenségektől? De fő, hogy a lelkesedés megvan. "Nem értem, hogy Bálint miért nem szeret iskolába járni."- szokta mondani Kami. 

Torta, gyertya és tűzijáték jár az ünnepeltnek:

Tojás- és nyúlvadászat

Már tegnap este úgy feküdtek le a gyerekek, hogy nagyon izgatottak voltak a mai tojásvadászat miatt. Hajlamasok rá, hogy emiatt hajnalban felkeljenek, úgyhogy ezt megelőzendő mindenkit megnyugtattam, hogy a nyúl nem Mikulás. Azaz nem éjjel jön, hanem majd csak délelőtt, reggel ne is keressenek még semmit. Bálintnak persze már pontos időpontot is kellett mondanom, így a 11 órát jelöltem meg. Ma 9:40-kor már nagyon izgatottak voltak, Bálint a pontos időt is többször beolvasta. Aztán végül 10-kor kimentünk Mami kertjébe. Eddig mindig Balázst kellett segítenem, mutattam neki hol van eldugva valami, mert különben a nagyok mindent összeszedtek előle. Na idén már nem kellett őt félteni. A legtöbbet Kami talált, legkevesebbet Bálint, aki emiatt el is volt keseredve.

 Aztán megdögönyözték Piri néni 2 hónapos babanyusziját, aki ha tehette, fejvesztve menekült.

De Balázs nem kímélte, ő is legalább olyan kitartó volt, mint a nyúl. 

Off-topic: disszertáció befejezve

Jó pár év munkája benne van, de végre elkészült, s ma leadtam. Most utolsó körben a magyar verziót is, hiszen az angol már egy ideje készen van. 

A bőrkötésű, a spirálozott és a rövid, füzet alakú példányok. A fák védelmében kétoldalas nyomtatásban a 250 oldal.

Már csak a védés van hátra. Remélem még az idén.

Kivonulás a kertbe

A csodás idő örömére a gyerekek végre nem bent töltötték a házban a hétvége nagy részét,  hanem kivonultak. A nappaliban lazulás helyszíne áttevődött a fűre,

 és az újonnan beszerzett teraszbútorra:

Előkerült a görkori is. Tavaly tavasszal kapta Kami, de a nyár eleji kéztörés miatt nem sokat tudta tavaly használni. Most csuklóvédővel, térd- és könyökvédővel felszerelkezve gyakorol.