A gyerekek minden évben pár napot (immár egy hetet) Szentgotthárdon töltenek, mi pedig elutazunk kettesben. Idén Luca jóvoltából még jobb dolgunk volt: le se kellett vinni őket Gotthárdra. Kivittem őket Kelenföldre, ott pedig felszálltak a vonatra Lucával és Mamival, aki Csornáig kísérte őket.
Így 6 óra autózást (3 oda, 3 vissza) megspóroltunk, a gyerekek pedig tömegközlekedhettek. Úgyse gyakran kerül sor erre.
Várjuk a vonatot:
Bálint elég jó fizikummal bír, a kettőből egy bőröndöt simán rá lehetett bízni a hátizsákja mellett.
Másnap pedig mi is útnak indultunk, ezúttal - Tóni nagy szomorúságára - nem egy heverészős, strandolós helyre, hanem Koppenhágába, ahol lejártuk a lábunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése