2019. február 26., kedd

Marokkóban

Bálint már évek óta zaklat minket a gondolattal, hogy ő repülővel szeretne utazni valahova. Már majdnem beadtuk a derekunkat, hogy a tavaszi szünetben elrepülünk valahova, de a januári síelésen a visszaút olyan botrányosra sikerült, hogy ezt elpasszoltuk. 
A hétvégén viszont a nagyok nélkül, Benedekkel felültünk egy gépre, s elmentünk Marrakesh-be. Még sosem voltunk Afrikában és ez volt az első repülőutunk gyerekkel. Mivel Beni még nincs két éves, külön helyet nem kapott, s a hármas üléssorban rajtunk kívül még valaki utazott ... volna. De Tóni az oda- és a visszaúton is elültette a szomszédunkat, így viszonlyag vállalható volt a 4 órás repülőút, máskülönben elég horror lett volna.

Az utazás apropója egyébként a golfozás volt, úgyhogy Tóni délelőttönként golfozott, mi Benivel a medence környékén legelésztünk. A sivatag közelsége miatt elég sajátos volt az időjárás: reggel pulcsi és hosszúgatya kellett,  délben bikini (és 50 faktoros naptej), napnyugta után pedig kabát. 

Délutánonként aztán bementünk a városba, ami egy kultúrsokk volt. Főleg az óváros volt durva. Bár az utikönyvek ódákat zengenek, de az óriási forgalom, a zsúfoltság, a kosz és a bűz nem volt annyira hangsúlyozva. Talán ha gyerek nélkül megyünk, kevésbé zavar. Benikét egyébként mindenki imádta. Feltűnően szeretik a gyerekeket. A bazárban babakocsiban tolva Benit egy idősebb nő még egy puszit is nyomott az arcára, csak úgy jártában-keltében. 
A bazár tényleg óriási, de nagy késztetést nem éreztünk a vásárlásra.   
Furcsa világ ez, a high-tech luxus és a középkor sajátos egyvelege, ahol (rendszámmal ellátott) szamarakkal szállítják az árut, s iskola helyett a gyerekek az utcán lógnak. Így nem csoda hogy a felnőtt lakosság 60%-a (!) ma is analfabéta. Igazán óvatos duhajok voltuk, nem mertünk a városban enni. Vacsorára mindig visszamentünk a szállodába, ahol egyik este azért elmentünk az autentikus marokkói étterembe is, hogy együnk már valami helyit is. Benedeknek hozzattunk egy tálka friss mangót is, mert már első reggel kiderült, hogy az óriási kedvenc. Itt már jóllakva:

A  franciák által épített új városrész már nagy európaias. Kivéve a közlekedési kultúrát. Az óvárosban közlekedési lámpák sincsenek, itt már vannak, de ez senkit sem zavar. A piros lámpa azt jelenti, hogy óvatosabban kell áthajtani a kereszteződésben, ahol 2 db 3-3 sávos út talákozik.
Yves Saint Laurent által alapított kertben mintha az óriások földjén lettünk volna. A nálunk is (szobanövényként) ismert növények itt óriásira nőttek a szabadban:
Rengeteg francia volt, hozzánk is mindenki első körben franciául szólt, de az angollal is jól elboldogultunk. Liszt Ferenc repülőtér, késő este. Megérkeztünk. 

Nincsenek megjegyzések: