Kami családi szülinap

Tavaly Kami nagycsaládi szülinapja elmaradt. Persze így is meg lett ünnepelve a leány vagy háromszor, mégis azt hallgattam egy évig, hogy a nagycsaládi buli elmaradt... Ezért idén jó előre lefixáltuk a keresztszülőkkel, hogy akkor majd ezen a hétvégén... A gyerekasztal:

Kilenc éves nagylányka

|

Beni is kapott a tortából.

Kerámia-mánia

Balázs továbbra is imádja a kerámiafoglalkozásokat és lelkesen hordja haza a kiégetett, lefestett remekműveket. Az eddigi legnagyobb példány, a bő fél méter magas zsiráf két darabban érkezett haza, a nyakánál össze kellett ragasztani. Hogy ez ne látszódjon, kapott egy csinos masnit is.

Már az elejétől fogva azt tervezte Bali, hogy ezt beviszi Juli néninek, a tanító nénijének. A tavaszi szünet előtti napon kirándulni voltak, ami nagyon tetszett Balázsnak, úgyhogy meg is volt az apropó: a kirándulásért cserébe, köszönetképpen kapja meg Juli néni a 'szobrot'. Így ma elbúcsúztunk tőle és bevittem a suliba a zsiráfot, ami az elmúlt két hétben nappalinkat díszítette, hogy Tóni minden nap tehessen valami epés megjegyzést 'Balázs és a művészet' témakörben... :-)

(Nem) a ruha teszi...

Ma, a tavaszi szünet utolsó napján itthon tespedtek a gyerekek, odakint esett. A playmobile-ozás után - ez az, amivel még mindig hosszan eljátszanak, közösen is - valahogy előkerültek a fiókból a jelmezek. Kami kitalálta, hogy Balázst beöltözteti lánynak, ő pedig pókember lesz. Balázst megpillantva a csajos ruhában elcsodálkoztam, hogy igazából mennyire hasonlít az arca Kamiéra (csak a szája szélesebb)!

Balázs, a versmondó

Bali kapott a suliban egy húsvéti kifestőt, aminek a belső borítóján jópár locsolóvers volt. Mivel azt gondolta (jogosan), hogy ha ő több locsolóverset mond, akkor majd több ajándékot kap Nagymamától, ezért lelkesen nekiállt őket megtanulni. Helyes kis versek, végre valami új...

Ma reggel (is) előadta Kaminak és nekem, mi már talán nem hervadunk el:

A kedvencem egy rövid, de frappáns darab:

Ajtód előtt állok, 

piros tojást várok, 

ha nem adtok belőle, 

nem jövök el jövőre.

Az egyik locsolóverset átköltöttük Kaminak csajos verzióra:

Mosolyog a napsugár,

mosolyog az ég is,

meglocsoltok, tojást adok, 

mosolygok majd én is.

Tojáskeresés

A tegnap reggel még Sopronban ért minket, így oda jött a nyuszi. Ezúttal is Balázs volt a leglelkesebb, ő volt az, aki az ablakból kiszúrta, hogy a már itt járt a nyuszi, lát tojást a kertben! Mivel mégicsak csokiról van szó, mindenki lelkesen keresett-kutatott Mami kertjében.

 A csoki mellett zacskókat is találtak némi ruhaneművel....

Mindeközben Benedek sikítva szorongatta a lábamat, mert Tóni drónozott. A robotporszívónál már csak a dróntól kell jobban félni...

Tubarózsa, az angoranyuszi

Piri néni idén is hozott nyuszit. Őt:

Bálintot nem nagyon érdekelte Tubarózsa (Bálintot mostanában jellemzően pont semmi nem érdekli). Kamika lefotózta (az új telóval), pózolt vele egyet, aztán odébbállt. Bezzeg Balázs kitartóan játszott vele, hozta-vitte, már csupasz kézzel is (a nyuszi karmol, ha nem jól fogják meg).

Benedek is nagy érdeklődést mutatott a nyuszi iránt. Rövid simogatás után nyomkodás, szőr- és fültépés, valamint rugdosás következett. 

 A nyuszi biztonsága érdekében Benedeket igyekeztünk távoltartani.

Első kirándulás

Mostanában nem nagyon voltunk kirándulni. S nemcsak azért mert tél volt. :-) Babakocsit tolni erdei utakon nem könnyű, a hordozás pedig nem jön szóba. Ma azonban a soproni meseösvényen - mely mellett betonozott út vezet az erdőben - végigmentünk. Odafele Benedek is egész sokat gyalogolt.

A nagyok közben csinálták a különböző állomásokon kihelyezett feladatokat és gyűjtötték a pecséteket (a kezükre).

 A meseösvény végén játszótér, jégkrém és a Károly-kilátó várt minket.

Még azért el kell telnie pár évnek, hogy Benedekből nagy túrázó legyen.

Kami 9

Kamika tegnap 9 éves lett. 140 cm és 32 kg, 35-ös lába van. Lassan belenő az én cipőimbe... Már hetek óta számolta a napokat, hogy hány nap van a szülinapjáig. A tavaszi szünet első napján végre eljött a várva várt szülinap.

Kami mostanában sokszor kerül érzelmi hullámvasútba. Néha nagyon fel van dobva, néha különösebb ok nélkül sírdogál, és irracionális félelmei vannak, nagyon aggódik, hogy valami baj történik vele. Rendszeresen megvizsgálja, hogy dobog e még a szíve... Benedekkel übercuki (ő foglalkozik vele a legtöbbet a nagyok közül), majd nem sokkal később már undokul tolja el magától, kizárja a szobából és hangosan sír, hogy neki nem kell (ilyen) kistestvér.

Kami kedvenc időtöltése mostanában, hogy videókat forgat. Alig bírom törölni a telefonomról az 5-10-20 perces videókat, melyeket olyan stílusban forgat, ahogyan a youtube-on látja, s pont annyira tartalmasak...."Sziasztok, én Kamilla vagyok, ez itt pedig Balázs. A mai videóban bemutatom Nektek, hogy milyen cuccok kellenek a suliban..."

Hogy végre ne az én tárhelyemet terhelje, Kamika ma kapott egy telót. Szép nagy kijelzővel, dupla kamerával, általam korábban nem ismert kínai gyártótól, egyelőre SIM kártya nélkül. Nagy volt az öröm.

Bálintéhoz hasonlóan Android-os, ami nagyon fontos, mert így a saját telefonunkról tudjuk korlátozni, letiltani a telefonhasználatot. Muszáj volt bevezetni Bálintnál is a limitet, egyszerűbb, mint állandóan veszekedni vele. 21.00-7.00 között a telcsi nem működik (csak telefonhívásra), s napi 30 (vagy 45) perc után is leáll. Aztán persze megy a könyörgés, hogy hosszabbítsuk meg...

Beni labdázik

Benedek egyik nagy kedvence a labda. Dobja, rúgja és pattogtatni próbálja.

A labdának neve is van: ba-ba. Ba-ba persze a baba is. Van még neve a másik nagy kedvencnek, a lámpának is: pá-pá. De pá-pá az elköszönés is. Ez a szókincse a fiatalembernek.
Az igent és a nemet azonban nagyon határozottan tudja jelezni. A 'nem' az fejrázás és visítás. Az 'igen' egy kurta, de határozott fejbólintás egy 'HM' szerű hangeffektussal megerősítve.....