Kamika tegnap 9 éves lett. 140 cm és 32 kg, 35-ös lába van. Lassan belenő az én cipőimbe... Már hetek óta számolta a napokat, hogy hány nap van a szülinapjáig. A tavaszi szünet első napján végre eljött a várva várt szülinap.
Kami mostanában sokszor kerül érzelmi hullámvasútba. Néha nagyon fel van dobva, néha különösebb ok nélkül sírdogál, és irracionális félelmei vannak, nagyon aggódik, hogy valami baj történik vele. Rendszeresen megvizsgálja, hogy dobog e még a szíve... Benedekkel übercuki (ő foglalkozik vele a legtöbbet a nagyok közül), majd nem sokkal később már undokul tolja el magától, kizárja a szobából és hangosan sír, hogy neki nem kell (ilyen) kistestvér.
Kami kedvenc időtöltése mostanában, hogy videókat forgat. Alig bírom törölni a telefonomról az 5-10-20 perces videókat, melyeket olyan stílusban forgat, ahogyan a youtube-on látja, s pont annyira tartalmasak...."Sziasztok, én Kamilla vagyok, ez itt pedig Balázs. A mai videóban bemutatom Nektek, hogy milyen cuccok kellenek a suliban..."
Hogy végre ne az én tárhelyemet terhelje, Kamika ma kapott egy telót. Szép nagy kijelzővel, dupla kamerával, általam korábban nem ismert kínai gyártótól, egyelőre SIM kártya nélkül. Nagy volt az öröm.
Bálintéhoz hasonlóan Android-os, ami nagyon fontos, mert így a saját telefonunkról tudjuk korlátozni, letiltani a telefonhasználatot. Muszáj volt bevezetni Bálintnál is a limitet, egyszerűbb, mint állandóan veszekedni vele. 21.00-7.00 között a telcsi nem működik (csak telefonhívásra), s napi 30 (vagy 45) perc után is leáll. Aztán persze megy a könyörgés, hogy hosszabbítsuk meg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése