Rámolás

Bálint mostanában a földön hempereg. Járókát mellőznünk kellett, mert a nagy forgolódásban beveri a fejét a rácsokba és annak sírás a vége. Azonban a pokróccal kijelölt területet egyre gyakrabban elhagyja. Mivel se nem kúszik, se nem mászik, ezért az ide-ode hempergés technikáját használja. Egyre sikeresebben.

Az őrizetlenül hagyott újságokat leszedte:

Gyorsan kiolvasta:

Dolgavégeztével megpihent:

Majd megéhezett és elkezdett enni egy kiválasztott darabot.

Erről fotó nincs, mert mire ezt észrevettem addigra már le is nyelt egy kicsit, s S.O.S jelleggel kellett a szájából kikurkászni a megrágott vizes papírfecniket.

Hallgat a nevére

Mivel kis családunk egyik fele távol van a másiktól, így hát skype-olunk. A videótelefonálás tapasztalata: Bálint felismeri apját a képernyőn is (de legalábbis nagyon örül annak, akit ott lát) és hallgat a nevére. Ez utóbbit egyéb körülmények között én is teszteltem. Ha mással van elfoglalva és azt mondom "Bálint", akkor gyorsan odanéz. Ha azt mondom "Géza", akkor néha odafigyel (de nem oly hirtelen), néha nem figyel oda. Szóval szerintem hallgat a nevére.
Szegény csak akkor lesz megzavarodva, amikor az orvos, védőnő, bölcsis néni stb. Antinak szólítja. Mivel Antal az első neve, minden hivatalos közeg így hívja a babánkat. A "Bálint" már az első nap a kórházban lemaradt. Később is jó pár helyen - így pl. a leendő bölcsiben is - kifejtették, hogy mekkora hülyeség az ilyen névadás illetve névhasználat. Ők az első nevet használják. Szegény Antal Bálint.

Hétvégi outdoor

Hétvégén nekivágtunk a soproni erdőnek. Volt nagy csodálkozás. Sportbabakocsink még mindig nincs, ezért a mózest sportosítottuk a következők szerint: háttámla (állítható) felcsavarva, lábak pedig a mózeskosár végén enyhén kilógnak.

Útközben szembejött egy játszótér. Kicsit talán még korai, de kipróbáltuk a hintát is, szigorúan felügyelettel:

Murphy

Murphy-vel közeli ismerősök vagyunk. Ahogy a január végi betegeskedésnél, most is egy jó előre egyeztetett találka előtt lázasodott be Bálint. Így ezúttal egy torokgyulladás akadályozta meg, hogy az EVK Baba-Mama klub alapító ülésén képviseljük magunkat. :-(
Szerencsére azonban másfél nap bágyadtság után visszatért Bálint lendülete. Fájós torokkal például a radiátor rugdosása egy jó elfoglaltság. Akár egy órán át is.

Tolatás

A parkettának nagy előnye - zokniban járás esetén pedig komoly hátránya -, hogy jól csúszik. Ezért nagyon szuperül lehet rajta hason csúszva tolatni. Csak ne lenne annyi akadály a szobában! Például egy pelenkázószekrény és pelenkatartó (azaz szarcsapda).


Vagy például egy kiságy.

De miért van a gyereken sapka a szobában?

Keresztelő

Húsvéthétfőn Bálint a református egyházközösség tagjává vált.
Kapott egy szép igét is (zsoltár részletet, amit a keresztelő lelkész választ a keresztelendő gyereknek, az életére vonatkozóan). E szerint férfias (harcias), hosszú élete lesz. Így legyen.

Jövő ilyenkor nem őt locsolják, hanem már ő fog locsolkodni.

Tavaszi ihlet

Sziasztok! Ez itt az első napellenzős kalapom. A nyuszi hozta. Kicsit rövid a madzagja, de egyébként jó. Nem szeretem ha szemembe süt a nap.


A tavaszi - vagy inkább kora nyári - napsütés egyébként megihlette Bálintot és egyik napról a másikra elkezdett mozgolódni. Általában a pelenkázón van a legjobb formában- hol máshol, hiszen ott nem lehet egyedül hagyni, strázsálni kell -, és a popsitörlős dobozra teljesen rá van izgulva. A dobozért egyik este hátranyúlt. Hasra érkezett. Így a forgás már mindkét irányba megy. De csak ha megvan az ihlet. Ez a műgonddal épített "motivációs játéktorony" például nem mozgatta meg: