Véletlen vagy terveztétek?

Most, hogy már teljesen egyértelmű az állapotom, azaz látszik, hogy nem csak a kiadós ebéd tette meg hatását, jártamban-keltemben egyre többször teszik fel a kérdést:" Véletlen vagy akartátok / terveztétek?" Na ez az a kérdés, amit az első két babavárás alatt valamiért senki nem kérdezett meg. Mert hát ha valaki házasodik, akkor normális, hogy előbb vagy utóbb jön a baba. Aztán kistestvér is kell a szegény gyereknek. Ez is oké. De még egy?

A köztudatban ugyanis a család az apa, anya és gyerekek, abból is egész pontosan kettő: egy fiú és egy lány. A TV-ben, újságokban, reklámokban, ha családról szóló kép van, akkor tuti ez a felállás. Most (még) egész jól megfelelünk ennek az idealizált családképnek, decembertől pedig majd a statisztikákat javítjuk... Mert a statisztikák szerint fogy a magyar. Az utóbbi időben mindig csodálkozom ezen a kijelentésen, mert a környezetünkben rengeteg baba születik. S hát az ovis, bölcsis felvételi tolongásról akkor most ne is beszéljünk. De családonként két gyerek ugyebár nem elég a népesség növekedéséhez. Azonban hárommal már jók leszünk. :-)

Esti fürdés

Olyan rég csináltam esti fürdős képeket, most gondoltam pótolom.
Jelenet I: Bálint "úszik", Kamilla magát ettől nem zavartatva meri a vizet jobbról balra, majd balról jobbra.

Jelenet II: Kamilla meglocsolja Bálint hátát is.

Jelenet III: Bálint köszönetképpen megölelgeti Kamillát, amit ő kevésbé értékel.

Jelenet IV: A helyzet mentéseként Apa szappanbuborék fújásba kezd.

Foglalt a bili

Mostanában gyakran foglalt a bili.

Kamilla egyik kedvenc, nem túl higiénikus játékszerévé lett a bili. Mivel látja, ahogy Bálint trónol rajta, ő is akarja. Beleáll, ráül elölről, ráül hátulról és trónol...

Ui.: Szobatisztasági státuszjelentés: Kis lépésekben, de haladunk Bálinttal. Balesetek még vannak, de egyre többször szól önállóan. Augusztusban a "délutáni alvás pelus nélkül" című projektszakasz következik.

A modern kor gyermekei...

... tablet PC-n játszanak már kora reggel. Persze mindenkinek van sajátja.

Bálint kedvence egy kutyás játék, ahol a kutya visszamondja, amit ő mond neki.

Rossz szokások: a babakocsi

Mielőtt Kamilla született, Tóni sikeresen rászoktatta Bálintot, hogy babakocsizás helyett sétáljon. Aztán megszületett Kamcsi, toltuk a mózesben, Bálint pedig haladt mellettünk. Majd a leány átkerült a sportkocsiba, mely akadályt Bálint jól vett. Az utóbbi időben azonban erősen visszafejlődtünk. Már indulás előtt befészkeli magát, hogy biztosítsa a helyét.

És persze ki se mozdul. Szegény babakocsi eléggé nyekereg már mostanában, mert extrém a terhelés.

Egyre gyakrabban megyünk így. Már gondolkodom rajta, hogy a jelenleg kölcsönbe kihelyezett testvérkocsit újra birtokba véve hogyan fogunk benne 3 gyereket szállítani.

Rossz szokások: a fagyi

Nyaralás alatt - főleg ha minden sarkon szuper fagyis jön szembe - az ember rossz szokásokat vesz fel. Így például nemcsak tölcsért kap a kiskorú, hanem fagyit is bele.

Bálint már önálló gombócot követelt, s szigorúan meghatározta a gombóc színét is. És el is fogyott (már ami nem csöpögött le). Tekintve, hogy a horvátoknak jóval nagyobb a fagyiskanala, ez komolyabb mennyiséget jelent.

A tengerparton II.

A tengerpartot megunó gyermekeinknek fantáziadús szülei érdekes alternatív programot találtak ki: menjünk a medencékhez! S érdekes módon ezt tényleg újdonságként értékelték, úgyhogy a közeli medencekomplexumban Bálint már komolyabban belevetette magát vízbe. Kamilla pedig nem zavartatva magát továbbra is "homokozott" (homok és kavics híján most vízzel).

Illetve ezúttal a tengerbe gyaloglás helyett a medencékbe történő hirtelen befutást gyakorolta, a persze víz mélységéről ezúttal sem tájékozódott előre. Tóni Bálintot szórakoztatta (illetve fordítva), én pedig Kamilla után rohangásztam. Nagyjából ez volt az egész heti munkamegosztásra a jellemző. (Tóni jelenleg a munkahelyén, én - a gyerekekkel - pedig Sopronban Maminál pihenem ki a nyaralást. :-) )

Aztán gondoltuk, legyen valami kultúrprogram is (tőlünk, akik egy párizsi túrát is meg tudtak úszni múzeumlátogatás nélkül, igazán különös felvetés ez). Szóval egyik délután elmentünk Krk városát felfedezni. A legnagyobb felfedezésünk az volt, hogy mi itt már jártunk! Barátokkal - és törpék nélkül - jó néhány évvel ezelőtt.
A népsűrűség sokkal kedvezőbb volt Krk-n, mint Baska-n, de azért találtunk egy kedves turistát, aki elkészítette rólunk az egyetlen közös képet.

A napközbent lángossal és palacsintával éltük általában túl, hogy esténként aztán végigpróbáljuk a környékbeli éttermeket.

Bár 3. este már látszott, hogy ez felesleges túra, hiszen az étlap mintha mindenhol ugyanaz lenne... A hal mindenhol finom volt, kár, hogy rajtam kívül senki nem szereti. Így Tóni etette a saját vacsijából a gyerekeket, akik jellemzően 5 perc alatt jóllaktak és mehetnékjük támadt. Így aztán jellemzően felváltva ettünk: egyikünk vacsorázott, a másik kavicsozott.
Bár Kamilla azt se tudja, merre jártunk, Bálint pedig jobban szerette a medencét, mint a hullámzó tengert, én örülök, hogy elmentünk. Utoljára még Bálint születése előtt voltunk külföldön nyaralni. Jövőre pedig megint max. a Balcsiig jutunk. De két év múlvára már megvan a tuti terv: Törökország all inclusive dinoclub bébiszitterrel. :-)