Tóni nyomasztására - miszerint nem fordítja fejét a hang irányába a baba - elkezdtünk aggódni a bébi hallása miatt. Aztán teszteltük. Mivel a zacskócsörgésre következetesen felébred, ezért egyrészt volt egy-két sírós ébredés, másrészt megállapítottuk, hogy mégiscsak hall. Maximum le se bagózza ha beszélünk hozzá (lehet hogy kamaszodik). Na de aztán megvolt az áttörés is, és a Bálint hívószóra irányba fordult, mosolygott. A mosolyról jut eszembe, hogy minap az első hangos kacajjal is megajándékozta Apját. Nagyon cuki.
Mostanában már sokszor nem megy, hogy leparkoljuk a gyereket és ő sokáig magában elvan. Kell, hogy ott legyen valaki. Általában az is elég, ha csak mellette teszünk-veszünk, beszélgetünk. Pl. Krisztáéknál lakás- és pocaknézőben így:
Persze a legjobb, ha játszunk is vele (és a mega tuti, ha táncolunk neki :-) ). A játék mostanában a következő: én tartok valamit a keze közelében, Bálint nehéz koordinációval de odatalál, megmarkol majd a szája felé indít és hamm bekap. Valahogy így:
Egyszer valahol olvastam, hogy ez az orális korszak. (Igen, van anális is. Az a bilire szoktatós. Ha jól emlékszem.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése