Kis karácsonyi előzetes

Az ünnepek standard programja - az ajándékbontogatás, bejgli evés és családlátogatás mellett -, hogy Tóni minden évben megpróbálja megdönteni a számítógépes játékokkal töltött időrekordját. Idén homok csúszott a gépezetbe, a homokot Bálintnak hívják. De a leleményes apákon nem lehet kifogni, így karácsonyra kengurut és járókát kértünk a nagyszülőktől (bocsánat, a Jézuskától, ezt még gyakorolni kell majd az elkövetkezendő évekre tekintettel).
A járóka a tervezett bevetési módja, hogy a lakás közepére állítva Bálint baba látótávolságon belül legyen a konyhából és nappaliból egyaránt. Igazából legalább annyira kritikus, hogy ő lásson minket, mint fordítva. Ugyanis mostanában nagyon megnőtt szociális igénye. Egyenlőre ezt a következőképpen oldjuk meg: a mózeskosár hátát megdöntve - hogy jól kilásson - tologatom a játékokkal felszerelt babakocsit oda, ahol épp vagyunk. Legyen az vacsoraasztal vagy épp teregetőállvány. Ő meg sasol, valahogy így:

A másik item, a kenguru tegnap meg is érkezett - éljen a Vatera. Gyorsan teszteltük, hogy a tervezett célra beválik e majd:

Ennek a képnek az előzménye az alábbi 1990-es életkép, amin Tóni Bence öccsét láthatóan jól leköti a számítógép, ami akkoriban még nagy újdonságnak számított. Bálintot inkább a tükörreflexes fényképezők érdeklik (vagy a mamája):