Az ünnepek fáradalmait Lillafüreden - szigorúan két l-lel - pihentük ki a múlt a héten. Tavaly Visegrádon wellnesseltünk az év elején, s azt hiszem ezt a hagyományt folytatnunk kell jövőre is. Mikor épp mindenki visszatér a munkába, a tömegeknek nem jut eszébe pihenni menni - s ez az árakra is jótékony hatással van -, akkor eljön a mi időnk...
Áztattuk magunkat, mentünk a "bemencébe" (értsd: medencébe) minden nap, persze Kamillával együtt, aki a babafürdető kádon kívül most pancsolt először. Azt hiszem tetszett neki, mert elég hepi volt a lány még utána is...
A szálloda (ami egyébként szuper volt) nem túl gyerekbarát szabályának megfelelően azonban csak délelőtt tudtunk menni pancsolni, délutáni alvás után meg ugye már sötét van. Azért ez nem riasztott vissza minket a sétától. A kedvenc célpont a szálloda melletti vízesés, ami állítólag az ország legnagyobbika.
Ez itt a teteje,
ez meg itt az alja.
Meglepően télies volt itt még minden.
Kamillát is kint fagyasztottuk, aki egy olyan jó szokást vett fel, hogy amint kitoltuk 5 percben belül aludt. Mármint ha jutott neki hely a babakocsiban. Bálintról ugyanis hamar kiderült, hogy max. 1 órát bírja a sétálást, aztán másképp kell továbbhaladni. Vagy cipeli Tóni (10 perc),
Kamillát is kint fagyasztottuk, aki egy olyan jó szokást vett fel, hogy amint kitoltuk 5 percben belül aludt. Mármint ha jutott neki hely a babakocsiban. Bálintról ugyanis hamar kiderült, hogy max. 1 órát bírja a sétálást, aztán másképp kell továbbhaladni. Vagy cipeli Tóni (10 perc),
vagy kivesszük Kamillát a babakocsiból, őt cipeljük és Bálintot pedig toljuk a kocsiban (20 perc), vagy mindkét gyereket toljuk a babakocsiban (30 perc). Így ni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése