A tengerparton I.

Múlt héten Baska-n (Krk) áztattuk magunkat. Nem voltunk ezzel egyedül. Elég sokan - mondhatni mindenki - hasonlóan döntött. Nemhiába, tényleg nem rossz.
Reggel fél 9 magasságában - amikor a reggeliért mentem le a pékségbe - szerencsés esetben találtam még helyet a két darab törölközőnknek a víz mellett. A vízparti bázis elengedhetetlen volt, tekintve Kamcsi szokásait. Na de ennyire ne ugorjunk előre.
10 körül kis csapatunk kiérkezett a szállástól 20 méterre lévő strandra, ahol mindenki nekiállt ténykedni. Kamilla pl. órákon át tudott "homokozni" a kavicsokkal.

Néha aztán fogta magát, felállt és begyalogolt a vízbe. Ha nem voltunk elég gyorsak, már csak ott sikerült elkapni, ahol nyakáig ért a víz. Sok félelemérzete nem volt a lánynak.
Bálint óvatosabban közelítette meg ezt a témát. Első délelőtt kicsapta nála a biztosítékot, hogy viszonylag nagyok voltak a hullámok. Másnap délutánra enyhült meg a fiú, Tóni bevihette a vízbe. Szigorúan csak kézben tartva.

Dél fele a forróság - és nyűgösödő gyermekeink - visszahajtottak minket a szállásra, hogy aztán egy komolyabb délutáni pihenő után késő délután ismét strandoljunk egy kicsit.

Ezt a tenger dolgot 3 nap után megunták a törpék. Még a kitartóan kavicsozó Kamilla is feladta, Bálint pedig egyenesen sztrájkba lépett.

Én még elfeküdtem volna pár napot a parton, de nem volt más választásunk, taktikát kellett váltanunk...