Hétvégén Bálinttal az egyik csoporttársának a szülinapjára voltunk hivatalosak. Először kicsit idegenkedtem tőle, hogy játszóházban leszünk. De aztán kiderült, hogy ez egy amolyan szülinapos játszóház. Csak mi voltunk, meg egy bohóc.
S volt egy arcfestő leány is, aki az összes piros festékét Bálint pókember maszkjába fektette.
Amika, a szülinapos kislány anyukája pedig igazán kitett magáért: saját készítésű levendula-design díszítés, teríték, házi készítésű csokinyalóka búcsúzóul...
Bálint élvezte az ugrálóvárakat, a mindenféle plafonra szerelt hintákat, játékokat. Csatakosra izzadt a buli végére (volt kikészítve hajszárító is...).
Mikor hazamentünk, s Tóni megkérdezte, hogy ki volt ott a bulin, Bálint simán közölte: senki. Azaz főleg lányok voltak, az ő két nagy barátja nem. Bálintnál nem könnyű bekerülni a pikszisbe, s nem rejti véka alá a véleményét. Új szomszédainknak két kislányuk van, találkozván velük Tóni mondta Bálintnak, hogy majd milyen jót fognak együtt játszani. Erre Bálint: "De Apa, ezek lányok..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése