Bali 21 hónapos

21 hónap, 13 kiló, 88,5 cm, 23-as láb és 13 fog. Lassan nőnek ezek a szemfogak, de az elsőt kiküzdöttük. Éjszakai sírások jelzik, ha épp intenzív növekedés van. Egyre több szót mond, sőt 3 szó egymás után fűzésével komplett mondatokat tud közölni a maga módján. Az új szavak mellett a fő attrakció, hogy Balázs megtanult cuppanós puszikat adni. A családtagokat és a bölcsis gondozónéniket veszi le a lábukról az új tudományával.

A hónap fő eseménye, hogy Bali elköltözött: a hálószobánkból a gyerekszobába, a rácsos ágyból a nagy ágyba (a tapasztalatokról még majd írok). De nemcsak a nagy ágyban alvás tetszik neki, hanem a nagy széken evés is. Már egyre nehezebben lehet beletenni az etetőszékbe, ő is az asztalnál akar ülni a többiekkel. A gond csak az, hogy összesen négy konyhaszékünk van. Azaz a családi étkezéseknél valaki állva marad. Vagy bevállalja az etetőszéket.:-)

A hárman együtt játszás már régóta jól megy. A legnépszerűbb közös játék a sokat emlegetett jelmezesdi. Mostanában a nagyokat csak úgy lehet itthon lencsevégre kapni, hogy be vannak öltözve. Kamillának és Bálintnak gyakorlatilag ez az itthoni ruhája:

Bali pedig annak megfelelően, hogy mi az ukász (mit diktálnak a többiek, mit kíván a játék), vagy beöltözik vagy nem.

 

 Még mindig hihetetlenül szőke, így például a rózsaszín cicajelmez remekül áll neki.

Vasárnap délután - jelmezbál

Az első síóra

Tegnap Bálint és Kamcsi részt vettek életük első síóráján. A "mini kezdő" csoportban Bálint túlkorosnak bizonyult. Inkább a három éves korosztály volt jelen. Itt még csak az egy léccel "rollerezés"-hez álltak be: 

 Aztán az óra végére már csúsztak is pár métert:

A pálya egy zsebkendőnyi terület, de kezdésnek pont jó lesz, főleg mivel tőlünk gyalogtávolságra van.

Bálint kifejezetten ügyes volt (a háromévesekhez képest). Még úgy is, hogy sose tudta mi a feladat. Bálintunk ugyanis a magyarázatok és a feladatok elmondása közben álmodozik, nézegeti pl. a szomszédban parkoló autókat, vagy éppen a haladó csoportos kislány tevékenykedését. Ha épp nem álmodozik, akkor megtetszik neki valami, s minden további nélkül odamegy, majd mikor kedve tartja, visszacsatlakozik a csoporthoz... De ami a fontos, hogy nem keseredett neki, s nem volt mérgelődés sem. Lelkes volt.

Kamcsi is ügyeske volt, ő velem csinálta végig az összes gyakorlatot. Folyt. köv. szombaton. Heti 2x megyünk a tervek szerint.

Kopaszi-gáton

Kopaszi-gát hétköznap délelőtt: több fa, mint ember.

Kopasz-gát vasárnap délután: több ember, mint fűszál.

Előnye, hogy számtalan játszótér van rajta. Mármint ha beleszámítjuk a szinte minden étterem teraszára odabiggyesztett játszósarkokat. A gyerekek mindenféle fogyasztási elvárást figyelmen kívül hagyva végigpróbálták az éttermek ilyen jellegű szolgáltatásait. Mivel 10-15 perc után mindenhonnan továbbálltunk, elnézték ezt nekünk. 

E módszerrel nem is jutottunk el a félsziget végéig.

Már megint a sebészeten!

Az utóbbi hónapokban töretlenül járunk a gyereksebészetre . Először Kamilla kezdte produkálni a baleseteket, aztán Balival is megjártuk a helyszínt. Az augusztusi nyaralást valami csoda folytán megúsztuk egy karcolás nélkül. A minap aztán ismét a gyereksebészeten kötöttünk ki. 

Reggelente mindig megy a huza-vona, hogy hova menjünk előbb: oviba vagy bölcsibe. A nevezetes napon az ovi mellett döntöttem (rosszul). Bálintot bekísértük, aztán mentünk át Kamilla csoportjába. Kamival álltam az ajtóban, épp mutogatta az aznapra kiválasztott cica-jelmezét az óvónéniknek, amikor mögülem éles sírás hallatszott. S jött felém Balázs, ömlött a fejéből a vér, a homlokán tátongó nyílásban pedig a koponyacsontja látszódott. Nos elájulni készültem, de hamar felmértem, hogy akkor nem lesz ki bevigye a gyereket a sebészetre. A mai napig nem tudom mibe ütötte be a fejét, koppanást, esést nem hallottam. S az a seb! Mintha egy szikével szépen felvágták volna, olyan egyenes, szabályos volt. 

Na a részleteket tovább nem ecsetelve a lényeg, hogy beértünk az intézménybe (a gyerek és az én felsőruházatom csupa vér). 4-5 összehúzó tapasz, egy kötés és egy koponyaröntgen után távoztunk. Hazaúton Balázs elaludt, otthon betettem az ágyába. 20 perc múlva éktelen ordítás hallatszik a szobából. Bemenve a következő látvány fogadott: Balázs áll az ágyában, ordít, a feje megint vérzik. A kötés és összehúzó tapaszok fele sehol. Letépte.

Irány vissza: "Akkor varrunk!"- szólt az ítélet. Akkor terveztem másodszor rosszul lenni, amikor az érzéstelenítő injekciót benyomták Balázs fejébe. De mivel asszisztensnő egyedül nem tudta lefogni Balázst, nekem is be kellett segíteni. Pár órát kitartott az érzéstelenítő, csak akkor kezdte el megint piszkálni, amikor kiment belőle. Az újabb letépést elkerülendő 4 óránkénti fájdalomcsillapítás következett. S a kötés fennmaradt...

Másnap reggel aztán - miután az agyrázkódás jelei nem mutatkoztak - elindultunk a játszótérre. Bálintnak az az ötlete támadt, hogy ő motorral megy. Ráült az egyik kismotorra, ki a garázskapun, leszáguldott a lejtőn, lefékezett és megállt a kapu előtt. Balázs ezen felbuzdulva ráült a másik kismotorra, ki a garázskapun, leszáguldott a lejtőn, le nem fékezett és teljes erőből nekiment a kaput tartó kőoszlopnak. Ezúttal az állát zúzta lilára. 

Arca állandóan tele vannak a verekedés nyomait őrző karmolásnyomokkal, alkarján ismeretlen eredetű lila foltok. Ha egyszer Balázs abszolválja ezt a gyerekkort...

Nyári bob

Visszavonhatatlanul beköszöntött az ősz. Nyárbúcsúztatóként álljon itt egy kollázs, mely a nyár utolsó napján készült a soproni bobpályán.

Tóni ment Bálinttal és Kamival felváltva, én pedig Balázst tartottam vissza hat ökörrel. Mert hát ő is akart volna csúszni. "Én is, én is..."

Emeletes ágy

Na eljött a várt pillanat, Bálint napok óta visszaszámlál, mi azt mérlegeljük, hogy vajon Balázs nem túl kicsi-e a kiköltözéshez a nagyok közé, de az első lépés ma megtörtént: jött Pityu és legénysége és összerakták az emeletes ágyat, így 3 fősre bővítve a gyerekszobát! Maga a folyamat pedig így nézett ki:

Aktuális mondások

#1 Helymeghatározás

Bálint: - Anya, ezt a házat az óriások össze tudják taposni?

Ági: - A mesében igen. Óriások csak a mesében vannak, a valóságban nincsenek.

Bálint: - És mi a valóságban vagyunk?

#2 Kamilla büntet

Mami valami olyasmit mondott Kamillának, ami nem tetszett neki. Ezért Kamilla komolyabban megfenyegette Mamit. Nevezetesen az alábbi büntetést helyezte kilátásba:
- Mami akkor nem mondom többet Neked, hogy "kész vagyok" és nem törölheted ki a fenekemet.

#3 Kamilla ismét büntet
Ezúttal én mondtam valami olyasmit Kamillának, ami nem tetszett neki. Nevezetesen:
Kamilla: - Anya hadd vigyem be a kádba ezt.
Én: - Nem lehet Kamcsi, mert ez elázik és tönkremegy.
Kamilla: - Anya akkor nem vagy csinos. Csúnya a ruhád.

#4 Kamilla szőke

Vacsoraasztalnál eszmecsere folyik valamiről, Bálint érdeklődik a világ dolgairól. Egyszercsak leányka közbevág.

Kamilla: - Soha se gondolkodjatok. Szünet Csak pukiljatok. 

Röhögés.

Apa: - Kamilla Te olyan szőke vagy.

Frizura

Kamcsi nem sokkal ezelőttig semmit sem tűrt meg a hajában. Ezért mindig levágattuk legalább a frufruját, hogy ne lógjon a szemébe a haj. Miután megengedte, hogy elől elcsatoljam a belógó tincseket, elkezdtük összenöveszteni a hátsókkal (elvégre a frufru 25 éve volt utoljára divat). Így mindennapos lett a csatozás. Most ott tartunk, hogy már kora reggel előkerül a csatokkal és hajgumikkal teli dobozka és a leányka magának teszi be a csatokat. Nem spórol vele. Segíteni, megigazítani pedig tilos.

A csatok behelyezése egyre jobban megy, de a hajpántok lényege még nem ment át.

Apropó lényeg. Tóni minap az alábbi felismerését osztotta meg velem: eddig ő azt gondolta, hogy a lányok csak a díszítés kedvéért hordanak hajbavalót. Hogy miért is kell csat (ne lógjon a szemébe a haj), arra Kamilla kapcsán jött rá. S ha nem születik lányunk, akkor a "hogyan (nem) pisilnek a lányok" tematikában se szerzett volna szintén felismerés jellegű tapasztalatokat....