2013. szeptember 11., szerda

Már megint a sebészeten!

Az utóbbi hónapokban töretlenül járunk a gyereksebészetre . Először Kamilla kezdte produkálni a baleseteket, aztán Balival is megjártuk a helyszínt. Az augusztusi nyaralást valami csoda folytán megúsztuk egy karcolás nélkül. A minap aztán ismét a gyereksebészeten kötöttünk ki. 
Reggelente mindig megy a huza-vona, hogy hova menjünk előbb: oviba vagy bölcsibe. A nevezetes napon az ovi mellett döntöttem (rosszul). Bálintot bekísértük, aztán mentünk át Kamilla csoportjába. Kamival álltam az ajtóban, épp mutogatta az aznapra kiválasztott cica-jelmezét az óvónéniknek, amikor mögülem éles sírás hallatszott. S jött felém Balázs, ömlött a fejéből a vér, a homlokán tátongó nyílásban pedig a koponyacsontja látszódott. Nos elájulni készültem, de hamar felmértem, hogy akkor nem lesz ki bevigye a gyereket a sebészetre. A mai napig nem tudom mibe ütötte be a fejét, koppanást, esést nem hallottam. S az a seb! Mintha egy szikével szépen felvágták volna, olyan egyenes, szabályos volt. 
Na a részleteket tovább nem ecsetelve a lényeg, hogy beértünk az intézménybe (a gyerek és az én felsőruházatom csupa vér). 4-5 összehúzó tapasz, egy kötés és egy koponyaröntgen után távoztunk. Hazaúton Balázs elaludt, otthon betettem az ágyába. 20 perc múlva éktelen ordítás hallatszik a szobából. Bemenve a következő látvány fogadott: Balázs áll az ágyában, ordít, a feje megint vérzik. A kötés és összehúzó tapaszok fele sehol. Letépte.
Irány vissza: "Akkor varrunk!"- szólt az ítélet. Akkor terveztem másodszor rosszul lenni, amikor az érzéstelenítő injekciót benyomták Balázs fejébe. De mivel asszisztensnő egyedül nem tudta lefogni Balázst, nekem is be kellett segíteni. Pár órát kitartott az érzéstelenítő, csak akkor kezdte el megint piszkálni, amikor kiment belőle. Az újabb letépést elkerülendő 4 óránkénti fájdalomcsillapítás következett. S a kötés fennmaradt...
Másnap reggel aztán - miután az agyrázkódás jelei nem mutatkoztak - elindultunk a játszótérre. Bálintnak az az ötlete támadt, hogy ő motorral megy. Ráült az egyik kismotorra, ki a garázskapun, leszáguldott a lejtőn, lefékezett és megállt a kapu előtt. Balázs ezen felbuzdulva ráült a másik kismotorra, ki a garázskapun, leszáguldott a lejtőn, le nem fékezett és teljes erőből nekiment a kaput tartó kőoszlopnak. Ezúttal az állát zúzta lilára. 
Arca állandóan tele vannak a verekedés nyomait őrző karmolásnyomokkal, alkarján ismeretlen eredetű lila foltok. Ha egyszer Balázs abszolválja ezt a gyerekkort...

3 megjegyzés:

Erika írta...

Jesszusom ezt olvasni is borzasztó volt! Jobbulast nektek!

Névtelen írta...

Bizony, jobbulást. Tényleg rossz volt még olvasni is, hát még átélni milyen lehetett :( Zsófiék

Mindent a babàkròl ès a terhessègrol írta...

Annyira nehez ,szinte lehetetlen ezeket a balaseteket kivedeni...es annyira ilyeszto tud lenni.Sajnalom, gyogyulast!