Balázsnak (nem) jó egyedül

Az újév úgy kezdődött, hogy Tóni elvitte Bálintot és Kamillát öt napra síelni. Annak a síiskolának a táborába mentek, ahova szeptember óta járunk. Én pedig Balival itthon maradtam kettesben. Furcsa volt a hirtelen ránk szakadt nagy csend. Ennél már csak Balázs reakciója volt furcsább. Most kiélvezhette volna, hogy övé a teljes gyerekszoba, az összes játék, s senki nem vesz el tőle semmit. Ehhez képest Balázs nem piszkálta a játékokat. Semmit nem csinált egyedül, engem követett, hívott álló nap: "Anya, gyeje!" Esténként pedig: "Apát akajom!" S bár eddig szerencsére nem volt szokása, de most átjött éjszakánként, s ott aludt velem (sajnos ez azóta is így van). 

Jó pár nap kellett Balázsnak, hogy az egyedüllétet feldolgozza. A negyedik napra kezdett oldódni a helyzet: már előszedte a játékokat és önállóan játszogatott. Aztán másnap hazajöttek a síelők - szerencsére -, s a nagy nyugalmat, csendet és rendet újra felváltotta a zajos csatatér...

Ha Balázs egyedül van itthon, illetve ha kevesen vannak a bölcsiben, akkor nyugodt és relatív szelíd. (A nekem címzett hisztirohamokat leszámítva.) Ha többen vannak, azaz van társaság a bunyóhoz, akkor viszont egy kis harcos tigrissé változik. Bálint nyomdokaiba lépve verekszik és harap. Minap pont azt a kisfiút harapta meg a bölcsiben, akinek a nővérét ugyanerre a célra Bálint szemelte ki magának anno a bölcsiben...

Neki a verekedés egy közösségi játék. Semmi rosszindulat nincs benne, egyszerűen csak szereti és a kellő fizikuma is megvan hozzá. Gyakran megy oda Tónihoz: "Gyeje Apa, boxoljunk!"

A nagy vagányság ugyanakkor nagy félelmekkel társul nála. Fél például a sötéttől. Az adventi időszakban tűnt ez fel igazán. Minden vasárnap meggyújtottunk egy gyertyát a koszorún. Ehhez előtte Bálint lekapcsolta a villanyokat. Balázs pedig jött, hogy vegyem fel és teljes frászban volt, amikor vissza nem kapcsoltuk a lámpákat. Azóta már fifikásabb lett. Feláll egy székre, s felkapcsolja a villanyt magának. 

A másik nagy riadalom a szilveszteri petárdázás és tűzijáték volt. Szilveszter délután is már nagyon sokat durrogtattak nálunk, s állandóan mondta: "Félek." Este, mikor elindultunk szilveszterezni, Balázs már csak úgy volt el, ha Mami szorosan mellette volt. S ugyanígy találtuk őket éjjel, amikor hazajöttünk. Szegény Bali mindig felriadt a durrogatásra, ezért átölelve kellett tartani őt egész éjszaka.