Van annyi ujjam (a lábat is beleszámítva), hogy meg tudjam rajtani számolni, november óta hány olyan nap volt, hogy mindhárom gyerek ment az intézményekbe. A gyenge részvétel csak kis részt köszönhető az utazásoknak, sokkal inkább az idei nagyon erős betegségszezonnak. Bálint tegnap kezdte meg az 5. hetét itthon, leszámítva azt a két napot, amikor épp egészségesnek nyilvánították és ment. Persze ő ezen annyira nem bánkódik, itthon jobban szeret lenni.
Én persze - még mindig - mindent elkapok, így most éppen a gyerekekkel együtt az idei szezon 2. tüdőgyulladását gyűrjük. A konyha átalakult gyógyszertárra, a szobákat beborító zsepik kordában tartására pedig jelekkel ellátott dobozos tárolók kerültek felállításra.
A múlt heti lázas pilledésből erre a hétre azért sokat javult a helyzet. Mármint az egészségügyi státusz sokat javult, de valójában ezek a legnehezebb napok: a gyerekek már elég jól vannak a rosszalkodáshoz (de nem elég jól egy egészséges igazoláshoz), s már kellően régen itthon vannak ahhoz, hogy nagyon unatkozzanak. Ilyenkor jön az őrjöngés... Felvetettem Tóninak, hogy ezen a héten menjen táppénzre a gyerekekkel. Hirtelen nagyon sok dolga lett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése