Search: szálloda csak felnőtteknek

Ma már minden valamire való szállodát úgy hirdetnek, hogy bababarát, családbarát és hasonlók. Aztán vagy igaz vagy kevésbé igaz. Aztán ott vannak az állatbarát szállodák is, ahova mehet a házi kedvenc is. S állítólag a "barát-szállodák" ellenpólusaként megjelentek a csak-felnőtteknek-szállodák, ahova a nyugalom és béke jegyében 14 év alatt ember be nem teheti a lábát. 

Miután idén már Balázst is elég nagynak ítéltük egy szentgotthárdi nyaraláshoz, ezért hat napra gyerekmentes programot szervezhettünk. A hat fontos szám: Bálint megállapította, hogy ő minden évben annyit alszik majd Gotthárdon, ahány éves.

Szóval a gyerekmentes nyaraláshoz olyan szállodát kerestem, ami nem családbarát. Na nem volt könnyű dolgom. Számtalan cikket találtam, hogy létezik "szálloda csak felnőtteknek", de végül konkrét szálláshelyre nem bukkantam Magyarországon. Úgyhogy inkább elmentünk kettesben Rovinjba, ahol amikor első reggel leültünk reggelizni, Tóni megjegyezte, hogy sikerült a teremben lévő egyetlen baba melletti asztalhoz ülnöm. Igazából nem tűnt fel. Na meg nem is volt máshol hely...

S mialatt mi naphosszat semmit, de konkrétan semmit sem csináltunk (hacsak a napernyő alatt fekvést és olvasgatást nem tekintjük aktivitásnak), addig a Luca ledokumentálta, mivel foglalatoskodtak a gyerekek. Itt van mindjárt a fiúk kedvence, a tűzoltás. Peti jóvoltából igazi tűzet olt Bálint:

Meg Balázs is. Persze motorosbukóban. 

Az állatok piszkálása is napirenden volt. Nemrég született négy kiscica. Bálint elhordta őket a kosárból, anyjuk meg hordta őket vissza.

Az másik örök sláger: tyúketetés.

Ezalatt a lányok frizurakészítéssel, 

s körömfestéssel voltak elfoglalva. Kamcsi szép rózsaszínre pingált lábkörmökkel fogadott minket.

Balázs jól fogadta távollétünket és megérkezésünket is. Örült, hogy megjöttünk, de aztán ment a dolgára. Másnap itthon, amikor leugrottam a boltba bevásárolni, azért megkérdezte Bali: de visszajössz, ugye? Bálint már nagyfiú, jól elvolt nélkülünk. Kami is, de miután megérkeztem, ő azért szigorúan az ölemben ült egy darabig. 

Nagyon jó volt a semmittevés, köszönjük!

Hintahelyzet

Otthon is és a játszótereken is jellemzően két hinta van. Egy babáknak való beülős és egy laphinta. A két hinta három gyerek problematikára Kamilla fejlesztette ki a megoldást, amit azóta előszeretettel alkalmaz. Így Balázst sem kell már lökni többé, ő pedig indokoltan hintázhat állva:

A másik tuti megoldás a fészekhinta, amibe mindhárman beleférnek. S hogy itt mi épp történik a fészekhintában?

Kamilla és Bálint a kisbaba, Balázs pedig épp szoptatja őket... Visszatérő tematika eltérő szereposztásban. 

Maminál

Miután a nyári táboroknak vége ért, első nyaralási programpontként lejöttünk a gyerekekkel egy hétre Sopronba Mamihoz. Esős napi kirándulás a Károly-kilátóhoz, aminek tövében van némi játszótér is.

Esti fagyizás majd szökőkutazás a belvárosban:

Strandolás a Lővér fürdőben: 

Ezt a "felmegyünk és egymás hegyén-hátán lecsúszunk" programot Bálint és Kamilla órákon át bírja csinálni. Balázs csak külső megfigyelő. Már június elején Szarvason felismertük, hogy Balázs tavalyi vízzel kapcsolatos vakmerősége eltűnt és helyét tartózkodó félelem vette át. A helyzet azonban javulni látszik, három nap strandolás után az 50 cm-es kismedencébe már önszántából bemegy és már nem mindig kell fognom a kezét. Azért a szélén még kapaszkodik:

Remélem augusztusra, a szokásos balatoni túránkra tovább javul a helyzet. 

Nyár otthon

Tavasz óta a gyerekek a nappal együtt kelnek. Azaz jó korán. Hogy a reggeli napsütés azért ne nagyon zavarja őket, Bálint első dolga, hogy besötétít a nappaliban. Aztán teletölt egy kulacsot gyümölcslével és lehuppan a kanapéra. Így teremtve ideális feltételeket a szokásos reggeli mesenézéshez:

A nap legküzdelmesebb része, hogy a fiúkat rábírjam arra, hogy felöltözzenek. Ha Kaminak neki tetsző szerelést készítek ki, ő pillanatok alatt felöltözik. Vagy keres magának valami cuccot és azt veszi fel magától. De Bálinttal minden nap közelharcot kell vívni. Ha délelőtt nem megyünk sehova, s ezért nem forszírozom annyira az öltözést, Bálint képes még délben is pizsamában flangálni. 

Ebédelni azért még nem ebédelt pizsamában. Apropó ebéd. Tóni már régóta vágyakozott rá, aztán a nyár elején végül megvette a gázgrillt (felváltva a korábbi kicsi elektromos grillünket). Azóta minden szombati és vasárnapi ebéd ezen készül:

A nagy-nagy kedvenc, a grillezett kukorica:

Nyári táborok

Idén az ovi rendellenes nyári zárása miatt két nyári táborra is beneveztünk. Persze nem ottalvósra, csak napközisre. Múlt héten Bálint és Kami a síiskolás csapattal sporttáborozott. Reggel teniszóra, aztán úszás. De találóbb ha inkább úgy mondom: először a teniszpályán voltak, aztán az uszodában. A legfárasztóbb azonban az volt nekik, hogy délutáni alvásra nem volt lehetőség. A hét második felére már eléggé elfáradt a csapat. Itt épp Mami isteni gyümölcsös túrótortája fogy az egyik tábori nap után:

Ezen héten a kicsik már otthon voltak, Bálint pedig fejlesztőtáborban a Németvölgyi Általános Iskolában: mozgás, finommotorika, kognitív fejlesztés és egyebek. Állítólag már látszik rajta az Alapozó Terápia hatása, amire két hónapja jár: már tudja a gyakorlatok neveit. :-) Nekem pl. fogalmam sem volt, hogy nemcsak rák- és pókjárás van, hanem skorpió is (oldalazva kell menni a pókjárás pózában).

Féltem tőle, hogy Bálint nem akar majd menni a többedik napon a fejlesztő táborba. De szerencsére a fejlesztő pedagógusok gondoskodtak csaliról: rengeteg játékkatona, vonat és autó van, amivel a fejlesztésen kívüli időkben játszhatnak, így szívesen megy... 

Kamilla ebédje

Elmondom mi a menü: levestészta, rizs, kakaós cornflakes-golyó és ecetes szilva (a tányér mellett). Ennek tükrében érthető az is, hogy ketchuppal eszi a sárgabarackos gombóc mellé készített morzsás nudlit.

Margit sziget

Szombat délelőtt bicikliztünk a Margit-szigeten. Északról délre, majd pihenő a szökőkútnál...

Aztán délről északra, majd pihenő a Palatinus előtti büfénél. 

A lángos-palacsinta ebéd sajnos nagy csalódást okozott. Azt hiszem a palacsinta még a tavalyi szezonból maradt...