Ovi-suli

Bálintnak van órarendje. Nem is akármilyen. Mivel nem tud olvasni, ezért megpróbáltam neki lerajzolni, hogy melyik nap mi a program. Nem születtem rajztehetségnek, ez azért látszik a kivitelezésen. Mindenesetre a labdát Balázs is felismerte. Tóni pedig megnyugodva tapasztalta, hogy ebéd minden nap van (a kés és villa jel próbálja ezt szimbolizálni).

A program nagyon zsúfoltra sikerült. Heti 11 óra van benne, pedig Bálint még csak ovis. Igaz, iskolás is lehetne már, heti 20-25 órával. Ez mégiscsak a fele óramennyiség. Átmenetnek az ovi és az iskola között talán pont jó lesz.

S hogy jött össze ennyi minden? Hát januárban elkezdtük a kognitív fejlesztésnek mondott dolgot, ami Bálint esetében főleg grafomotorikát jelent. Azaz ceruzafogást és rajzolást. De beszédértés, ritmustapsolás is van benne. Ez eddig heti 1x volt, az is nálunk, ez nagyon kényelmes megoldás. Most azonban már heti 2 alkalomra nőtt, mert egy kisfiú (anyukája) szerette volna, ha Bálinttal kettesben járhatna. Így most ketten játszanak iskolásat Mariann nénivel. Barnus (a másik kisfiú) valódi iskolatáskával érkezik, amit a bátyjától örökölt. Természetesen Bálint is rácuppant a dologra: focistás iskolatáskát szeretne, lehetőleg most azonnal. 

Aztán itt van a heti 2x2 tanóra = 4 tanóra idegrendszeri érést segítő torna, azaz alapozó terápia. Ez szerencsére tök közel van hozzánk (fontos választási szempont volt). De így is van este 6 óra, mire hazaérünk. 

Elindultak az ovis programok is: az ovis külön torna és az úszás. Ezek a legjobbak. Nekem csak az oviba kell elvinnem őket (Kami is jár ezekre), a többit az oviban elintézik. S a múlt héten elindult a síszezon is. Bálintnak már csak heti 1 alkalom, a szombat délelőtt fér bele. A kicsik 2x járnak (immár Balázs is). Bálint azonban minden nap elmondja, hogy ő síelés mellett még focizni is akar (a barátai járnak). De erre már tényleg nincs idő. Így is bőven sok. Arról nem is beszélve, hogy bár nagyon lelkesedik a fociért, s nagyon jó a labdaérzéke, szerintem most még nem neki való egy csapatjáték.

Na ez így akkor összesen heti 9 óra. Aztán minap nyertünk még heti két foglalkozást az óvodai logopédustól, ami várható volt. Tavaly ősszel már jelezte nekünk, hogy Bálint nem hallja a zöngés-zöngétlen hangok közti különbséget. Javaslatára elmentünk a fülészetre, onnan a hallásvizsgálatra, onnan vissza a fülészetre, megint a hallásvizsgálatra, de erről már írtam.  A nyári fejlesztő táborban is volt egy logopédus, aki azt javasolta, ismételjük meg a hallásvizsgálatot. El is mentünk nyáron az Edukid-be, s itt szerencsére megcsinálták azt, ami az állami rendelőben nem sikerült. A csendesszobába beült Bálinttal valaki, aki folyamatosan játszott vele, fenntartotta a figyelmét, miközben a fülhallgatón keresztül nyomták neki a zajokat, hangokat. Neki meg jeleznie kellett. Hosszú vizsgálat volt, legalábbis nekem annak tűnt, de végre eredményes. Diagnózis: vezetékes halláscsökkenés ép hallásküszöbbel. Azaz elfogadható határon belül hall (ezen még talán javított, hogy a fülzsírt utána kiolajoztuk a füléből). Bár az orrmandulája nagyobb az átlagosnál, nem javasolták a kivételt. Azt is megerősítették (nem tudom hogyan mérték), hogy tényleg nem nagyon tudja megkülönböztetni a zöngést-zöngétlent. Javaslat: logopédusi fejlesztés.

Szeptember elején aztán minden nagycsoportost felmértek az oviban, s a hangtévesztés mellett az "r" hang ki (nem) mondása miatt is felkerült Bálintunk a logopédus listájára. Jövő héten indul a logopédia. Már be kellett szereznem egy füzetet (focistásat persze), amibe megkapjuk a házi feladatokat a logopédustól. Tükör előtt kell majd gyakorolnunk itthon a nyelv szájpadra és ide-oda helyezését. Megjegyzem, a fogadóórán példaként bemutatott gyakorlatot én se tudtam megcsinálni. És azóta se tudom. Pedig nem raccsolok.

Na mindenesetre így állunk, jó sűrűre sikerült ez az év. Bár gondolom jövőre se lesz ez másként...