Búcsú az óvódától

Bálint tegnap elballagott az óvódából. Játékos műsor keretében búcsúztak. Sok gyerek marad még a 6 évesek közül, ők verssel búcsúztatták a ballagókat, amire verssel feleltek az iskolába menők.

Volt körtánc, éneklés.



Aztán felmentek a teraszra, s az óvódától való elszakadást szimbolizálandó mindenki elengedett egy lufit.

S ami Bálintnak a legfontosabb volt az óvódában: a nagy haverok...

Még pár hét együttlét után tényleg elbúcsúznak egymástól a fiúk. Bálint legjobb barátjáék Írországba költöznek, s a többiek is más-más suliban folytatják. Bálintot felvették a leendő lakóhelyünk körzetes iskolájába, ami amellett hogy állítólag jó suli, egy sarokra van tőlünk. Így autóba se kell ülnünk, csak egy kis hegyet mászni. Szerencsére nem lesz teljesen ismeretlen gyerekek között, két leendő osztálytársát már ismerjük.

 

Az utolsó óvódai év nagyon intenzíven, sok programmal telt Bálintnak. Az alapozó terápia (mozgásfejlesztés) és a kognitív fejlesztés mellett az óvódában a logopédus is sokat foglalkozott vele. Bálint két hónap alatt a teljes raccsolásból "kigyógyulva" szépen megtanulta pörgetni az "r" betűt. Mariann néni, a fejlesztőpedgógus februárban iskolaérettnek nyilvánította Bálintot. Nem csak sokat tanult tőle, de sok önbizalmat is kapott. Minap ugyanis arról volt szó, hogy ki miben tehetséges. Miután Bálinttal tisztáztuk, hogy mit jelent a "tehetség" (=ügyes valamiben, amit szeret is csinálni), közölte, hogy ő a "Mariann nénizésben" ügyes. Értsd:  abban, amit vele csinálnak. Megszerette  az új óvodapszichológus által indított játékos foglalkozásokat is, s iszonyú lelkesen járt úszni egész évben. Mert izmosodni akart...:-)

 

Már én is úgy érzem, hogy Bálint teljesen kész az iskolakezdésre, de nagyon kellett ez az egy év. Kíváncsian (s a 8 órás kezdés miatt némileg aggódva) várjuk a szeptembert.

Dinókiállításon

Balázs nagy dinó rajongó. Úgy általában szeret játékállatokkal játszani, de a dinók mindent visznek. Karácsonyra kapott egy dinós könyvet, amiben mindenféle kimondhatatlan nevű dinó van. A hétvégén pedig Sopronban dinókiállításra mentünk. Bálint kérte, hogy olvassam fel, melyik dinónak mi a neve, milyen hosszú volt a valóságban stb. Egyik tüskés példányhoz odaérve Balázs közölte: "Ez az ankiloszaurusz." S valóban az volt. 

A legnagyobb élmény a dinólovaglás és a dinófuttatás volt, azaz amikor egy nagy, elég jól megcsinált dinójelmezben egy pasi körbement a Vasvilla (=Vas- és Villamosipari Szakközépiskola) tornatermén...

A rózsaszín görkori

Tegnap Sári zsúrján Kami megtalálta az ünnepelt rózsaszín görkorcsolyáját. Kérte, hogy adjam rá. A nemleges választ nem fogadta el, s végül Zoé segítségével sikerült felszerelnie magára a vadiúj görkorikat. Igencsak tetszett neki a dolog, annak ellenére, hogy nehéz volt róla olyan képet készíteni, amikor nem éppen a földön fekszik...

Ünneplés is volt:

Mint kiderült, Sárinak annyira megtetszett az arcfestés egy hónappal ezelőtt Kami szülinapján, hogy azóta már saját arcfestő készlettel rendelkezik. A tortázás után az is előkerült, s Sári nagy szakértelemmel pingálta a vendégeket.

Anyák napja 2015

Az anyák napi forgatókönyv nagyon hasonlóan zajlott az oviban, mint tavaly. Kami csoportjában az anyukáknak adott ajándékok kísérőkártyájára már tavaly is feljegyezték, hogy melyik gyerek miért szereti az anyukáját. Idén Kamilla ezért szeret:

No comment.:-)

Bálint pedig idén is lerajzolt engem. Most így nézek ki Bálint szerint:

Közös anyák napi műsor idén sem volt. De a nagycsoportosok négy nagyon-nagyon hosszú verset tanultak, s Bálint az ölembe ülve ezeket gyönyörűen előadta. Kamilla memóriájának még szurkolunk... :-) 

A munka ünnepe Sopronban

A hosszú hétvégén Sopronban voltunk. Kamilla a Fertő-tó melletti bicikliutakon bemutatta, hogy már teljes magabiztossággal kétkerekűzik. Csak az emelkedőket nem szereti, ezért egy idő után vontatni kell. Balázs pedig bemutatta, hogy a pedálozás-tudás mit sem ér, ha nem tudsz fékezni és kanyarodni. Balit felültettük a pótkerekes biciklire, s ő hatalmas lelkesedéssel nekiindult. Ment is vagy 10-15 métert, majd az útról az árokba gurulva egy sövényről visszapattant. Ez nem szegte kedvét, kirángatta a biciklit, s ismét felült rá. Megint elkezdett ezerrel pedálozni, megint ment vagy 10 métert, s megint az árokban kötött ki. Ekkor mindenki belátta, Balit most még inkább a gyerekülésbe kell szállítani.

Vasárnap vendégeink is voltak, eljöttek Kami keresztszülei megköszönteni a lányt (=5. szülinap 5. megünneplése).

Egy jó kis közös Jégvarázs-videó nézés...

... s a hangosan éneklő Bálint elhallgattatása.

Ha tavasz, akkor sebészet

Tavaly és tavalyelőtt tavasszal is posztoltam a baleseti sebészetről. Na idén is megkezdtük a szezont. Pár hete Kami futott össze az ovi udvarán a barátnőjével. Ezt egy hatalmasra dagadt szájjal megúsztuk, szájon belül nem sok mindent kezdenek a sebbel. A minap aztán a bölcsiből hívtak, a Kamilla kapcsán már jól ismert szöveggel: motorral elesett, most azonnal menjek érte. Mentem is, de majdnem elájultam, amikor megláttam Balázs sebét. Már láttam pár repesztett sebet a gyerekeken, de ilyent... Elmentünk a szokásos sebészeti rendelőbe, egy óra várakozás után be is jutottunk. A doki tett egy gyenge kísérletet a ragasztásra, majd közölte, hogy ez kórházi körülményeket kíván, menjünk a János Kórházba. Hosszas várakozás után, egy a sírástól már remegő és akkorra megint erősen vérző gyerekkel tényleg elküld? Az asszisztensek felvetették a dokinak, mi lenne ha helyi érzéstelenítésben mégiscsak összevarrná a sebet. Na az első öltés olyan is lett. Mintha mondjuk én csináltam volna. A többi három öltés már tart is valamit. Közben az asszisztensek többször megkérdezték, hogy inkább leülnék e, hívjanak e segítséget. (Ketten fogtuk Balázst, ketten varrtak.) Amikor harmadszor is felajánlották, hogy üljek le, megkérdeztem, hogy ennyire sápadt vagyok e... Nos igen.

A végén aztán a sebet épp hogy csak takaró pici kötés kaptunk, majd másnap egy még kisebbet. Így nem is olyan vészes.

A varratok egyelőre még maradnak.

Aki ebéd után nem alszik...

...az kora estére elfárad. S elalszik ahol éri az álom. Például a kanapén:

Vagy csövezik egy padon:

(Mörbisch, Fertő-tavi biciklitúra vége)