Tavaly és tavalyelőtt tavasszal is posztoltam a baleseti sebészetről. Na idén is megkezdtük a szezont. Pár hete Kami futott össze az ovi udvarán a barátnőjével. Ezt egy hatalmasra dagadt szájjal megúsztuk, szájon belül nem sok mindent kezdenek a sebbel. A minap aztán a bölcsiből hívtak, a Kamilla kapcsán már jól ismert szöveggel: motorral elesett, most azonnal menjek érte. Mentem is, de majdnem elájultam, amikor megláttam Balázs sebét. Már láttam pár repesztett sebet a gyerekeken, de ilyent... Elmentünk a szokásos sebészeti rendelőbe, egy óra várakozás után be is jutottunk. A doki tett egy gyenge kísérletet a ragasztásra, majd közölte, hogy ez kórházi körülményeket kíván, menjünk a János Kórházba. Hosszas várakozás után, egy a sírástól már remegő és akkorra megint erősen vérző gyerekkel tényleg elküld? Az asszisztensek felvetették a dokinak, mi lenne ha helyi érzéstelenítésben mégiscsak összevarrná a sebet. Na az első öltés olyan is lett. Mintha mondjuk én csináltam volna. A többi három öltés már tart is valamit. Közben az asszisztensek többször megkérdezték, hogy inkább leülnék e, hívjanak e segítséget. (Ketten fogtuk Balázst, ketten varrtak.) Amikor harmadszor is felajánlották, hogy üljek le, megkérdeztem, hogy ennyire sápadt vagyok e... Nos igen.
A végén aztán a sebet épp hogy csak takaró pici kötés kaptunk, majd másnap egy még kisebbet. Így nem is olyan vészes.
A varratok egyelőre még maradnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése