Volt körtánc, éneklés.
Aztán felmentek a teraszra, s az óvódától való elszakadást szimbolizálandó mindenki elengedett egy lufit.
Még pár hét együttlét után tényleg elbúcsúznak egymástól a fiúk. Bálint legjobb barátjáék Írországba költöznek, s a többiek is más-más suliban folytatják. Bálintot felvették a leendő lakóhelyünk körzetes iskolájába, ami amellett hogy állítólag jó suli, egy sarokra van tőlünk. Így autóba se kell ülnünk, csak egy kis hegyet mászni. Szerencsére nem lesz teljesen ismeretlen gyerekek között, két leendő osztálytársát már ismerjük.
Az utolsó óvódai év nagyon intenzíven, sok programmal telt Bálintnak. Az alapozó terápia (mozgásfejlesztés) és a kognitív fejlesztés mellett az óvódában a logopédus is sokat foglalkozott vele. Bálint két hónap alatt a teljes raccsolásból "kigyógyulva" szépen megtanulta pörgetni az "r" betűt. Mariann néni, a fejlesztőpedgógus februárban iskolaérettnek nyilvánította Bálintot. Nem csak sokat tanult tőle, de sok önbizalmat is kapott. Minap ugyanis arról volt szó, hogy ki miben tehetséges. Miután Bálinttal tisztáztuk, hogy mit jelent a "tehetség" (=ügyes valamiben, amit szeret is csinálni), közölte, hogy ő a "Mariann nénizésben" ügyes. Értsd: abban, amit vele csinálnak. Megszerette az új óvodapszichológus által indított játékos foglalkozásokat is, s iszonyú lelkesen járt úszni egész évben. Mert izmosodni akart...:-)
Már én is úgy érzem, hogy Bálint teljesen kész az iskolakezdésre, de nagyon kellett ez az egy év. Kíváncsian (s a 8 órás kezdés miatt némileg aggódva) várjuk a szeptembert.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése