Újra otthon, máshol

Három hét távollét után hazahoztam a gyerekeket. Már nagyon várták, hogy az új házban lehessenek, s kicsit sok is volt nekik a három hét máshol levés. Közel sem készült el minden, konyha továbbra sincs, ajtók se, sok bútor is hiányzik. Az elmúlt héten azon dolgoztunk, hogy ennek ellenére gyerekbarát legyen a ház. Az erkélyajtók kilincseit leszereltük (terasz korlátok nincsenek), a falból még szabadon lógó vezetékeket leragasztottuk (ahol majd egyszer lámpák lesznek)...

Mivel sok bútor hiányzik (a sok beépítés a régi lakásban maradt) a nappalit még doboz hegyek borítják, de a gyerekek szobáit nagyjából berendeztük. Továbbra is közös szobában alszik majd a három gyerek, de kaptak egy másik szobát is a földszinten, amit kineveztünk játszószobának. Ez a koncepció azonban nem ment át nekik elsőre, ugyanis a megérkezés utáni órákat azzal töltötték, hogy felhordták a játékok jelentős részét az emeleti alvós szobába.

Próbáltunk új szabályokat foganatosítani a két szinten élésre, de egyenlőre mi is csak próbálgatjuk, mi a praktikus, s mi nem. Ami biztos, hogy a gyerekek napjában százszor fáradhatatlanul dübörögnek le s fel a lépcsőn, mint egy elefántcsorda.

A kert gyakorlatilag még nem használható. Egyrészt a külső felújítás nagyon megviselte, másrészt pedig játékok nincsenek. S hát ha nincs trambulin, akkor minek menjenek ki? - kérdezi Bálint. A 40 fokban egyébként is jobban esik itt bent lenni. Esti hűsítő óriásfürdés az új kádban, ami három gyereknek is kényelmes:

 

Sopron és Szentgotthárd

Július elején átköltöztünk, de az új helyszínt a gyerekek fogadására még alkalmatlannak tartottuk. Se lépcsőkorlát, se ajtók, se konyha. Éppen ezért a gyerekek még maradtak pár napot a nagyszülőknél, majd elmentem velük Sopronba egy hétre Mamihoz. Fagyizás a Fő téren:

 

 

Sopron után pedig Szentgotthárdon töltöttek egy hetet unokatesóméknál, amit már nagyon-nagyon vártak. Nemhiába, hiszen a szokásos kényeztetésben volt részük. Peti szerzett egy óriási trambulint is nekik, amit felállítottak a kertben. Életképek a fürdőből:

A gyerekek gotthárdi nyaralása szokott lenni a mi felnőtt nyaralásunk. Idén nem kellett törni a fejünket azon, hogy hova menjünk: most otthon pakoltunk, szereltünk, s fogadtuk a munkásokat a házban.

Fejlesztő táborban a nagyok

Júniusban vége lett az óvodának, így nagyon kapóra jött, hogy pont a következő héten rendezte Mariann (fejlesztő pedagógus, aki Bálinttal foglalkozott) az éves nyári táborát. Idén már Kami is ment a táborba. Délelőttönként háromféle foglalkozás volt, három különböző pedagógussal.

Ebédet Mariann néni anyukája prezentálta, majd kis pihenő és játék következett az ő kertjükben.

Az utolsó nap pedig mindenki kapott oklevelet a kiváló teljesítményéért. :-)

Szeptembertől Bálint helyett Kami fog járni Mariannhoz. Bár egybehangzóan mindenki azt állítja, hogy Kaminak már most van komoly feladattudata, s valóban szereti és kitartóan csinálja az "íróasztalos" feladatokat, némi térirány problémája azért akad. Állandóan számokat ír, szépen, 1-10-ig lemásolja őket, de következetesen tükörképben. 

Bálint ősztől folytatja az alapozó terápiát (mozgásfejlesztés). Kami viszont inkább balettra vágyik, mert tükör előtt tüllszoknyában illegetheti magát...

Költözünk!

Egy-két éve kacérkodtunk a gondolattal, hogy kellene még egy szoba. Legjobb lett volna a szomszéd néni lakása, amit a miénkből választottak le a 60-as években. De az sajnos nem jött össze, mert bár a szomszéd néni hajlott a költözésre, a tulaj nem ő volt. Így aztán elkezdtünk nézelődni. Nagy alapterületű lakásokat ugyan találtunk, csak éppen nem a kiszemelt környéken. Aztán rájöttünk, hogy plusz 20nm miatt kár költözni, meg jó lenne persze saját kert is, így lakásról családi házra váltottuk a keresési beállításokat. Nem sokat néztünk meg. Összesen négyet. A kiválasztott felújításába már ennél jóval több energiát fektettünk, s most bő négy hónap után költözhetőnek minősítettük.

Az elmúlt hetekben ezerrel dobozoltunk, s szombaton átköltöztünk! A dobozolásba mindenki sokat "segített". Azaz kapott egy dobozt, hogy belepakolja a kincseit. 

Bálint pedig szépen feliratozta (ovis jellel), hogy melyik kié.

Érdekes volt látni, hogy ki mit pakol bele. Bálint dobozába bekerült az újonnan kapott tolltartója, s Lego Chima figurák. Balázs a bölcsiben készített kincseit szedte össze (amit pl. karácsonyra, Anyák napjára készített). Belekerült persze sok hülyeség is, így Kami és Balázs egy üres WC papírgurigán veszett össze, hogy az kinek a dobozába kerüljön. A fiúk a dobozuk aljára csak beszórtak pár dolgot, de Kami rendes munkát végzett. Az első felajánlott dobozt visszautalta, mondván az túl kicsi. Aztán kapott egy nagyobb dobozt, s azt rendesen telepakolta.

Én kb 2,5 fél hét alatt csomagoltam össze a lakást. 9 évvel ezelőtt, amikor ide költöztünk, még nem volt ennyi cuccunk. Persze nem is voltunk ennyien... :-)

Búcsú szeretett lakásunktól:

Ezt az állapotot a gyerekek már nem is látták, mert egy hétre a nagyszülőkhöz lettek deportálva. Mikor utoljára ott voltak, elbúcsúztak a falaktól, ajtóktól, s mindentől ami ott maradt. Némelyik darab puszit is kapott búcsúzásképpen. Remélem az új helyet a család minden tagja legalább annyira szeretni fogja, mint a régit!