Három hét távollét után hazahoztam a gyerekeket. Már nagyon várták, hogy az új házban lehessenek, s kicsit sok is volt nekik a három hét máshol levés. Közel sem készült el minden, konyha továbbra sincs, ajtók se, sok bútor is hiányzik. Az elmúlt héten azon dolgoztunk, hogy ennek ellenére gyerekbarát legyen a ház. Az erkélyajtók kilincseit leszereltük (terasz korlátok nincsenek), a falból még szabadon lógó vezetékeket leragasztottuk (ahol majd egyszer lámpák lesznek)...
Mivel sok bútor hiányzik (a sok beépítés a régi lakásban maradt) a nappalit még doboz hegyek borítják, de a gyerekek szobáit nagyjából berendeztük. Továbbra is közös szobában alszik majd a három gyerek, de kaptak egy másik szobát is a földszinten, amit kineveztünk játszószobának. Ez a koncepció azonban nem ment át nekik elsőre, ugyanis a megérkezés utáni órákat azzal töltötték, hogy felhordták a játékok jelentős részét az emeleti alvós szobába.
Próbáltunk új szabályokat foganatosítani a két szinten élésre, de egyenlőre mi is csak próbálgatjuk, mi a praktikus, s mi nem. Ami biztos, hogy a gyerekek napjában százszor fáradhatatlanul dübörögnek le s fel a lépcsőn, mint egy elefántcsorda.
A kert gyakorlatilag még nem használható. Egyrészt a külső felújítás nagyon megviselte, másrészt pedig játékok nincsenek. S hát ha nincs trambulin, akkor minek menjenek ki? - kérdezi Bálint. A 40 fokban egyébként is jobban esik itt bent lenni. Esti hűsítő óriásfürdés az új kádban, ami három gyereknek is kényelmes:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése