Egy-két éve kacérkodtunk a gondolattal, hogy kellene még egy szoba. Legjobb lett volna a szomszéd néni lakása, amit a miénkből választottak le a 60-as években. De az sajnos nem jött össze, mert bár a szomszéd néni hajlott a költözésre, a tulaj nem ő volt. Így aztán elkezdtünk nézelődni. Nagy alapterületű lakásokat ugyan találtunk, csak éppen nem a kiszemelt környéken. Aztán rájöttünk, hogy plusz 20nm miatt kár költözni, meg jó lenne persze saját kert is, így lakásról családi házra váltottuk a keresési beállításokat. Nem sokat néztünk meg. Összesen négyet. A kiválasztott felújításába már ennél jóval több energiát fektettünk, s most bő négy hónap után költözhetőnek minősítettük.
Az elmúlt hetekben ezerrel dobozoltunk, s szombaton átköltöztünk! A dobozolásba mindenki sokat "segített". Azaz kapott egy dobozt, hogy belepakolja a kincseit.
Bálint pedig szépen feliratozta (ovis jellel), hogy melyik kié.
Érdekes volt látni, hogy ki mit pakol bele. Bálint dobozába bekerült az újonnan kapott tolltartója, s Lego Chima figurák. Balázs a bölcsiben készített kincseit szedte össze (amit pl. karácsonyra, Anyák napjára készített). Belekerült persze sok hülyeség is, így Kami és Balázs egy üres WC papírgurigán veszett össze, hogy az kinek a dobozába kerüljön. A fiúk a dobozuk aljára csak beszórtak pár dolgot, de Kami rendes munkát végzett. Az első felajánlott dobozt visszautalta, mondván az túl kicsi. Aztán kapott egy nagyobb dobozt, s azt rendesen telepakolta.
Én kb 2,5 fél hét alatt csomagoltam össze a lakást. 9 évvel ezelőtt, amikor ide költöztünk, még nem volt ennyi cuccunk. Persze nem is voltunk ennyien... :-)
Búcsú szeretett lakásunktól:
Ezt az állapotot a gyerekek már nem is látták, mert egy hétre a nagyszülőkhöz lettek deportálva. Mikor utoljára ott voltak, elbúcsúztak a falaktól, ajtóktól, s mindentől ami ott maradt. Némelyik darab puszit is kapott búcsúzásképpen. Remélem az új helyet a család minden tagja legalább annyira szeretni fogja, mint a régit!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése