2016. március 9., szerda

Kirándulás a gyöngyösi állatkertben

A dolgos szombaton csak Ági dolgozott, így én és a gyerekek, Kovács Lacival megerősödve nekiindultunk kirándulni. Nem is akárhová vezetett az utunk, hanem egyenesen Gyöngyösre, ahol az állatkert, ebéd és egy kis erdőjárás volt a program. Nem minden hátsó szándék nélkül persze, mert a hétvégére kaptam egy plug-in hybrid kocsit tesztelni és azt is meg kellett járatni. Fontos szempont volt tehát, hogy legyen város, autópálya, országút, hegy és egyenes, szóval minden. 

A kirándulásunk remekül sikerült, szép időben, mindenki nagy kedvvel vett benne részt:


A gyöngyösi állatkert órási előnye, hogy az állatok közel vannak a nézőkhöz és az esetek többségében meg is lehet őket simogatni. Itt például nagy nehezen és apai példamutatás után egy pitont simogat a csapat (Bálint kesztyűben kezdte, de amikor látta, hogy elég jól megy a dolog, akkor levette).


De azért Balika járt az élen. Megsimogatott mindenkit, akit csak lehetett (zebrát, tevét, pónit, kecskét, stb.).
A simogatási előny mellett itt elég mozgékonyak az állatok, nem elbújva heverésznek, így tényleg nagy élmény volt. Sajnos a három angyali oroszlánkölyköt már nem lehet simogatni (valakik megtiltották valami szabállyal) és lefényképezni is elfelejtettük őket, de cukik voltak, mint ahogy a szüleik is.

Az állatkertben mindenki farkas éhes lett (bár farkas nem volt), így a helyi étteremben ettünk egy nem éppen kiváló, de cserében igen bőséges ebédet, majd felmentünk az erdőbe a sárga rombusz jelzésen.

Ahol elképesztő aktivitást mutattak fel a gyerekek, így egy elég jó túrát sikerült abszolválni. Persze én is ott voltam, amit mi sem bizonyít jobban, mint egy selfi :-)


A nap végén a gyerekek bealudtak a kocsiba, így mi Kovács Lacival a legnagyobb nyugalomban tudtuk minden funkcióját felfedezni az autónak, ami az autópályán szépen fel is töltötte magát és csendes elektromos üzemben suhant át a városon, legnagyobb megelégedésünkre (sajnos a konkrét típus kicsinek bizonyult, a gyerekekről a cipőt is le kellett venni, de így is rugdosták a hátunkat és széltében sem fértek el, minden mozdulatukat a másik panaszkodása követte, így egyelőre ezt buktuk...)

Nincsenek megjegyzések: